Most akkor Isten egy tökéletes és szerető entitás, vagy egy emberi tulajdonságokkal felvértezett fiktív figura?

11.!

1. Az HIGGS bozon. Könyörgöm! HIGGS! És most leírod százszor, addig nem mehetsz sehova! Megértetted?

2. Azért a vallásosok is egész szépen tudnak lefelé pontozni, merjen csak egy ateista a vallás kategóriában válaszolni. :)

3.

A kérdésre válasz:

Nekem túl antropomorf a Biblia istene, úgyhogy inkább fiktív.

Tökéletes, szerető és emberi tulajdonságokkal felvértezett, vagyis haragtartó és pusztító.

A fáma szerint tökéletes és szerető, ugyanakkor az embert önmaga képére teremtette, vagyis emberi tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

Az a baj, hogy sok ember számára az egész hiedelem ellentmondásokkal van tele. Nekem például közel sem tökéletes az, aki bosszúálló és tele van haraggal.

"Nekünk azért kell kerülni a lehető legjobb mértékben az önfejű ítékezést, mert nem vagyunk Istenek, és nem mindig tudjuk helyes megítélni az adott embert. "

Isten sem alkalmas ítélkezésre. Ha olyan jól meg tud ítélni minket, miért történt meg a gikszer a kígyóval meg az almával? Most megjósolok pár választ:

"Az az ördög műve volt."

Istennek pedig előre kellett volna látnia ezt.

"Látta is de bízott az emberben, aki csalódást okozott neki."

Ezt is mind látnia kellett volna. Ha pedig tudja, hogy az ember képtelen olyan tökéletességre amilyet elvár, akkor mi értelme ennek az egésznek?

Ellentmondások. Isten szeret, de azért nem bánja, ha szenvedünk. Isten tökéletes, mégis hibákkal teli a teremtése.

Nem értem meg, hogy nem bírják felfogni a hívők azt a képet, amit a vallásuk istenről lefest. Nem arra gondolok, hogy mit írnak róla, hanem, hogy a cselekedetei alapján, hogy lehetne megítélni. Hogy ítélnétek meg, ha ember lenne. Micsoda undorító POFÁTLANSÁG az, hogy próbára teszek valakit, akiről TUDOM, hogy el fog bukni? És ha néhányan átmennek a vizsgán? Milyen jogon dobom a többit a szemétre? Mi ez, ha nem színtiszta gonoszság? És még van pofám beadni nekik, hogy én milyen jó vagyok, mert megteremtettem őket, csak azért, hogy részt vehessenek az akadályversenyemen.

Ha én isten lennék tökéletes világot teremtenék, amelyben mindenki boldog. Miért? Mert megtehetném. És ha isten tényleg szeretne titeket megtette volna.

Akinek lehetősége van arra, hogy jót tegyen, hogy tökéleteset alkosson, de nem teszi, az NEM jó és NEM tökéletes.

Végső konklúzió:

A) Isten egy tökéletes és szerető fiktív figura.

B) Isten egy emberi tulajdonságokkal rendelkező valós entitás.

Az ember nem jónak és nem rossznak lett teremtve, hanem szabad akarattal.

Miért ne viselné a következkezményeit a tetteinek?

Miért ne kapja meg azt, ami jár neki?

Nem ő lett ilyenre teremtve, hanem választása volt/van.

A kérdésre válaszolva: én korábban kereszténynek vallottam magam, de jobban megértettem a világ működését és ma már úgy tekintek a vallásokra, mint a megvilágosodás felé vezető lépcsőfokra. Nem gondolom, hogy itt meg kellene állni, én tovább léptem. Tévedés elkerülése végett nem lettem ateista, hiszem, hogy van egy felsőbb rendű lény aki minket megteremtett, de nem hinném, hogy olyannyira földhöz ragadt mint azt sokan állítják róla. Pl én kétlem, hogy 70 év után akárkiről is el lehet dönteni, hogy milyen ember és utánna az örökkévalőságig szenved majd a bűneiért, vagy tejben vajban lubickol. Hol itt a logika? Szerintetek ez igazságos? Mindegy ne is menjünk bele, legyen annyi elég, hogy én a teremtőt többre tartom mint egy emberi tulajdonságokkal felruházott szellemlényt.

Hívőknek:

Szóval szerinted ez a rövid kis élet elegendő arra, hogy eldöntsd valaikről jó ember e vagy sem? Érdekes. Akkor kérdeznék tőled valamit: Ha azt vesszük, hogy a rövid élet után az örökkévalóság ugyebár rettentő hosszú akkor nézhetjük úgy is, hogy a 70 évhez viszonyítva megállaptható egy emberről, hogy jó e egyetlen percbel elkövetett cselekedeti gondolati és érzései alapján. Kicsit elnagyolt, de remélem érthető a példa. A válasz egyértelműen nem. Hisz ha lenne még egy perce, akkor lehet teljesen más vélemény alakulna ki róla. Szóval az, hogy valaki jó e vagy sem, nem egy emberöltő alatt fog kiderülni. Szetintem.

Másodszor olyan nevetséges tulajdonságokkal ruházzátok fel a teremtőt melyekkel szégyenbe hozzátok saját magatokat. Gondoljátok, hogy az aki ezt a világot képes volt megalkotni a tudományt a költészet, a szórakozást, az érzelmeket, ezt a leírhetetlenul bonyolult rendszert a világban, melyet mi emberek is elég nagy erőfeszítések árán vagyunk képesek csak kicsit is befolyásolni, szóval egy ilyen lény valóban olyan tudatlan és buta lenne, hogy nem értené meg azt, hogy amit teszel miért teszed és hiába rossz az, hagyja hogy tanulj belőle, tehát Ő ne lenne képes a megbocsájtásra még akkor is ha 1000x követed el ugyan azt a hibát/bűnt? Ha egyszer felfogod mit tettél és őszintén megbánod, szerinte azt, fogja mondani, hogy bocs de késő?

Ha a gyereked valami rosszat csinál akkor te sosem bocsájtasz meg neki? Az Isten miért tenne másképp? Miből gondolog, hogy TE képes vagy a megbocsájtásra és Ő nem???? Látjátok ez a baj veletek, túlságosan elvakít titeket a gyűlölet. Utáljuk azt aki nem velünk van, hisz az az ellenségünk. Tévedés. Csal másképp látja avilágot és ha elég időt fordítasz rá te is megértheted az ő állápontját. Tudo te egyáltalán mért gyilkolnak azegymberek Isten nevében? Ismered a neveltetésének részleteit? Tudod, hogy milyen körülmények közt nő fel és milyen hatások érik. Ezeket az embereket a gyűlölet vakítja el és nem látbak tisztán. A saját utódaiba neveli a gyűlölertét. Ember legyen a talpán aki ilyen körülmények közt nő fel és mégis megmarad pártatlannak, vagy lesz saját véleménye is kiáll mellette. Főleg ha ellentétes azzal amit tanítottak neki. Szóval nem ítélj,hogy ne ítéltess!

Visszatérve a gondolat elejére: Az amilyen tulajdonságokkal ti emeberek felruházzátok a Teremtőt még csak köszönő nviszonyban sincs a valósággal.Tudom, nehéz ezzel megbarátkozni, mert nem saját magatoktól jöttetek rá dolgokra, mindet tanítottak nektek, és talán el kellene gondolkodni rajta, hogy vajon helyesen e? A tényt megkérdőjelezni sosem veszélyes, ha igaz, akkor kiáll bármilyen próbál. Pl a víz megfagy 0 celzuis alatt(normál körülmények közt). Ez tény és akár hány próbát tehetsz vele, mindig ugyan az az eredmény jön ki! Szóval kezdjen el mindenki a saját háza táján el sepregetni, ne a szomszéd protát kémlelje. Legyetek nyitottak és ne mindet egy könyvből akarjatok megtudni, hogy úgy van e. Azok olyan emberek véleménye, írása, akiket nek is ismertetek. Miért adnál egy idegen szavára a tiéddel szemben? Ha valaki kételkedik abban amit mondasz, fogadd örömmel, hisz csak lehetőséget biztosít számodra, hogy megbizonyosodj, amit állítasz igaz. Mások képesek olyan szemszögből látni a dolgokat, melyekre te nem vagy képes. Légy nyitott és érdeklődő. Ne a másik embert próbáld megygőzni az igazadról, hanem saját magad. Ha a kérdései kételyt ébresztettek benned, az az jelenti, olyan irányt mutattak neked, melyet még nem vizsgáltál meg. Nem kell megijedni, hisz ha az állításod igaz, ez csak erősíteni fogja a hited. Ha viszont úgy tűnik az állítás alapjai megremegtek, akkor bizony ott valami mónem stimmel. Gyenge alapra nem építhet az ember, mert minél magasabbra jut annál nagyobbat fog esni. Jobb minél hamarabb szembesülni az igazsággal, minthogy egy életet áldozz arra, hogy az általad kitalált meséket kergeted. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a vallások rosszak. Nem nagyon is jók, mert olyan alap dolgokat tanítanak meg veled, mint elfogadás, szeretet, Istenhit!, türelem, stb. És ez bizony erény. De ne hagyd, hogy elkáprásztasson a csillogás, akard tudni az igazat és ne reméld, hogy egyszercsak minden jóra fordul magától. A változáshoz nem elég ülbe tett kézzel ülni. Igazából semmit sem kapsz meg az életben csak úgy, mert szépen nézel valakire. Tenni kell azért, hogy elérd azt amit szeretnél. Ha komolyabban meg szeretnéd érteni az élet értelmét akkor keresd! Nem várj, hogy a szádba repül a sült galamb. És hogy mik a megfelelő kérdéek amivel elindulhatnál: Nem tudom, mindenkinek más és más. Én például úgy kezdtem, hogy próbáltam megérteni az emberek viselkedését. A család a legjobb, hisz őket jól ismered és ha úgy van esetleg meg is kérdezheted, hogy valamire miért épp úgy reagált. Ha kezded felismerni, hogy mi miért történi, akkor egyre több dologra fog rájönni magadtól. Csak úgy be fognak ugrani dolgok, olyan evidens összefüggések amikre soha nem is gondoltál, de pofon egyszerű. Ha bajos megismerni a környezeted, akkor kezd inkább magaddal. Írd le egy papírra a jó és rossz tulajdonságaid. Akarj fejlődni és kezd el a hibáidat felszámolni. Nem csak te, de a környezeted is pozitívan fog reagálni a változásra. Az életedben egyre kevesebb lesz a stressz és ahelyét megtölti a szeretet és elfogadás. Nem fog az első rosz szóra ugrani a boltban amikor az eladónem úgy szól hozzád, mert csak ránézel és rögtön levágod, hogy fáradt, rossz kedve van, stb és miért is ne lehetne rossz napja, hisz neked is biztos szokott. Ha mindeni így állna hozzá akkor ha belegondolsz egy rossz napod is szinte már az elején jóvá változik, mert az emberek nem gúnyolódva, haraggal szólnak hozzád, hanem kedvesen, megértően. Így te is lenyugszol és belátod, hogy talán nem úgy kellett volna a kalauzzal beszélni, hisz csak a munkáját végezte. Lehetne még ezt folytatni, de asszem eggyi " hegyi beszéd" nehogy elég, de talán sok is. Remélem nem talál süket fülekre és legalább ha nem is az egészet, de egy-egy dolgot felhasználtok majd ebből az életetek során.

Sok szerencsét mindenkinek!!

Üdv, Openyoureye