Minden kereszténynek fáj, ha a nem vallásos emberek is ünnepelnek húsvétkor, vagy azért a legtöbben ezt elfogadják?

szia

nekem nem fáj, mert mindenkinek joga van a saját döntéséhez.

ugyan is a Teremtő mindenkit a saját tettiért büntet vagy jutalmaz nem mások döntése alapján.

persze egy kereszténynek az a dolga, hogy Jézus tanitása szerint figyelmeztesse az embereket a helytelenségre, és ennyi, a Többi nem az Ő dolga.

Ünnepel a fene, nem túlságosan érdekelnek a zsidók, mit csinálnak egymás között, rájuk hagyom.

Most éppen örülök, hogy van egy kis időm, mosok, főzök, takarítok, mert eddig csak aludni jártam haza. Igaz, már tegnapelőtt is megtehettem volna, de azt sajnos átaludtam, mert rám fért.

Ha jó idő lesz, holnap kirándulok, mert a lányomék se nagyon szeretik ezt a 'locsolkodást', elmentek ők is, úgy tudom valamilyen erdészházba, a fiam meg a szőlőbe a barátnőjével.

Nagyon megtetszett neki a borászkodás, már jobban gazdálkodik, mint én, kifaggatta a szomszéd öregeket is, de könyveket is olvasgatott, vagy egy tucatot és egy kis laborja is van. Egész jó bort csinált tavaly, csak tanulgassa, örülök neki. Inni alig issza, nem aggódok emiatt. Az apám volt nagy borász, rá hajadzik a kölök, engem sosem érdekelt túlságosan, városi ember vagyok, utálom a földet túrni, de egy kis mászkálás azért jól esik.

Az is lehet, hogy itthon maradok és olvasok, vagy zenét hallgatok, vagy a laptopot kalapálom, de tuti, hogy jól fogom magam érezni. Ilyenkor nem divat nálunk a családi összejövetel, az karácsonykor, vagy születésnapkor szokás, főleg az enyémen, de meg is van a költsége és a fáradtsága is, bár azt mostanában enyhíti, hogy három szomszédasszony is be szokott segíteni nagy lelkesen, egyik szebb, mint a másik és elvált mind a három. Régebben jobban ünnepeltünk, de mostanában nemigen telik rá, ha az ember viszonylag normálisan akar élni, akkor már kajáért is külföldre jár, az elmúlt tíz évből hatot nyugaton töltöttem és leszoktam a dáridókról, bár ami azt illeti, régen sem ezen volt a hangsúly, hanem a csalási összejövetelen, vagy a barátokkal, ismerősökkel találkozni, de ilyen spórolós időkben ez már nem nagy divat.

Legalább is mifelénk, van aki a nyárra kuporgat, van aki a megélhetésre, de a húsvét elvesztette a jelentőségét, ha volt neki egyáltalán.

Munka, munka és kuporgatás, ha meg nincs meló, akkor bánkódás és utánajárás, ez az új módi, meg az árak megcsodálása a boltokban és annak beismerése, hogy amikor kétezer Euró felett volt a havi keresetem és fele áron láttam ugyanazt a vackot az üzletben, akkor sem telt rá.

Ha fiatalabb volnék, bizisten kivándorolnék, maradjon a placc a politikusoknak, meg az üzletembereknek, nyúzzák egymást, mert gondolom más is így van ezzel.

Kissé bánom is, hogy ateista vagyok, mert ha vallásos lennék, akkor egy jó kis mise reménységet adhatna a reménytelenségben és elhinném a porhintést, ami sajnos nem jellemző rám.

Mindenesetre mindenkinek jót kívánok, boldoguljon, ahogy tud és találja meg a számítását valamennyire, mert én újabban csak az igényeimet adom egyre lejjebb, a lehetőségeim szerint, de remélem azért nem mindenki van így ezzel.

Az irigység az egyik főbűn. Húsvét közeledtével a keresztények igyekeznek rendbe tenni magukat lelkileg is.

Nem irigylem. Miért?