Ha Isten szeret minket, akkor miért van ennyi szenvedés a világon?

# 6/

Ezek szerint nem a legjobb információ forrásokhoz folyamodtál.

Minden újabb nemzedék egy helyesebb, pontosabb elképzelést alkot magának e dolgokról, Istenről.

A biblia egy nagyon régi könyv, tanítása nagyon kezdetleges, és ha erről megfeledkezünk akkor adódnak olyan kérdések mint amilyet te feltettél.

Azok a „számos keresztények” elmulasztották a saját kutatást, és csak egyszerűen elfogadták azt amit a hitoktatók nekik tálaltak.

Most komolyan gyerekek. Isten alkudozik a sátánnal? Isten lepaktál a sátánnal, hogy szenvedni hagyja az embert? Komolyan ennyire buták vagytok?

---

Kérdező, a kérdésed egy emberi nézőpontból indul ki. Vagyis abból, hogy a világon létezik a halál. Nos, viszont, ha te egy végtelen és örök életű szellem vagy, amelyik azon egyszerű tudással tekinti a világot melyben mi emberek élünk, hogy a lélek és szellem számára nincs halál, csupán csak a test számára, akkor te beleavatkoznál?

A fő kérdés tehát az, hogy mikor és hol szóljon bele az Emberiség életébe. Nyilván ez már egy jóval bonyolultabb kérdés, és ezt csak a cél ismeretében lehet megválaszolni.

És itt kezdődik a probléma. Mivel ma jelenleg az emberiségnek nincs célja, csak egy primitív nihilisztikus világot akarunk valahogy fenntartani, de sokszor még az egyénnek sincs célja az élettel, nemhogy egy népnemzetnek vagy globálisan az emberiségnek.

Céltalan hajósnak nem kedvez a szél, szokták mondani. Ugyan ez a helyzet véleményem szerint Isten szemszögéből is. Ha az emberiség azt sem tudja mit akar, akkor hogyan segítsen, mibe szóljon bele? Ha egyik ember kívánságát segíti, akkor a másiké nem valósul meg, akkor kinek a javára döntsön?

Előbb az embereknek önmagukat kell rendbe rakni, ez a kemény ebben a kihívásban. De ha már egy egyénnek van célja az életével, akkor azt segíti. Én tapasztalom ezt a saját életemben. Ezért tudom, hogy létezik Isten, mert sokszor olyan dolgok összejönnek, amiről fogalmam sincs, hogy fog sikerülni, mégis sikerül. De elmondani nem lehet, csak benne élni és tapasztalni.

Ha ezt már családi szinten ki tudod terjeszteni, egy közös célt, akkor szerencsés vagy, és még inkább érezhető ez az áldásos segítség. A következő szint lenne, amikor a családok is összefognak és együtt egy közös cél érdekében cselekednek. Ez már nagyon-nagyon régóta nincs meg.

És akkor még hol vagyunk a törzsi létezéstől, vagy a nemzeti, népi léttől?

Nincs cél, nincs segítség sem.

---

Anonymus

Isten olyan világot teremtett, ahol van szabadság, ahol választhatod a rosszat.

Isten olyan világot teremtett, ahol vannak következmények, amit el lehet rontani.

Isten olyan világot teremtett, amelyben másokért is felelős vagy. Nem csak a magadét, hanem mások életét is elronthatod.

Miért nem teremtett olyat, amit egyáltalán senki és semmikor nem ronthatja el? Azért mert csak, mert akarta a szabadságot is. Mindenesetre ha hihetünk a keresztények Istenében, akkor egyszer helyre áll minden. A mi dolgunk, hogy elhiggyük: nincs ez elcseszve örökre, s ne súlyosbítsuk, hanem orvosoljuk a bajt. Aki nem hiszi, hogy a dolgok egyszer végül helyreállnak, az igazából nem is érdemli, hogy a részese legyen.

Ha Isten elég hatalmas és transzcendens ahhoz, hogy dühöngjünk rá, amiért nem vet véget a világban lévő rossznak és szenvedésnek, akkor ahhoz is elég hatalmas és transzcendens, hogy jó oka legyen megengedni, hogy mi ne tudjuk meg ennek az értelmét. Az előbbi nem képzelhető el az utóbbi nélkül.

A tragédia, a szenvedés és az igazságtalanság problémája egyetemes. Legalább annyira probléma az ateistáknak, mint a hívőknek. Tévedés tehát azt gondolni, hogy az istenhit feladásával a rossz problémája is megoldódik. A keresztyén Isten éppen azért jött a földre, hogy osztozzon az emberi szenvedésben. Jézus Krisztusban Isten megtapasztalta a lehető legnagyobb fájdalmat. Éppen ezért, noha a keresztyénség nem ad magyarázatot minden egyes fájdalmas tapasztalatra, komoly erőforrásokat biztosít, hogy a keserűség és kétségbeesés nélkül, reménykedve és bátran nézzünk szembe a szenvedéssel.

... hogy jó oka legyen megengedni, hogy mi ne tudjuk meg ennek az értelmét.

Biztos azért nem osztja meg a célját, mert az nem jó. Ha jó lenne, akkor nem lenne miért takargatnia. De takargatja, úgyhogy igazából nincs jó cél, ami szentesítené az eszközt. A cél: Isten is akar játszani.