Ateisták, szerintetek van-e a vallásnak valami jó oldala?

Minden kulturális szintnek megvan az ideológiája. A primitív parancsok és előírások mutatták az utat és a szerveződő társadalom egyik sarokpillére volt mindig a vallás.

Erkölcsileg lényegében mára elavult, de sajnos nem mindenhol, egyes közösségekben még mindig előrelépés lenne, mert sokan nem ismerik, vagy nem követik a legelemibb normákat sem, hogy pl.: 'ne lopj'.

A szexuális erkölcsisége is maradi a kereszténységnek, ma már több emberrel is kerülhet ilyen kapcsolatba bárki az élete során és a válás lehetősége is egy vívmány, amelynek vannak ugyan negatív oldalai is, de összességében pozitív, mert bárki új életet kezdhet, ha elrontotta. A párkapcsolatnak szeretetből kell fennállni, nem parancsra, vagy tiltásra. Egy szintig ellenben átláthatóvá teszi az életet, ha a paráználkodás alapból tiltva van, bár én ezt akkor látom értelmesnek, ha valaki azért nem lohol más partner után, mert szereti a házastársát.

Vagyis kétségtelenül van egy erkölcsisége, ami vezérelte az embereket sokáig, de ma már magasabb a mérce a kulturált világban.

Talán azoknak, akiknek meg kell mondani, mit csináljanak, elő kell nekik írni, mi a jó, azoknak lehet, hogy hasznos valamennyire még manapság is.

#3

"Állítólag a hívők tovább élnek."

Nem csak tovább élnek, de a nem hívők átlagosan hatszor annyit vannak táppénzen mint a hívők.

(Ez egy reprezentatív felmérés volt, Magyarországon, néhány évvel ezelőtt. Hívőnek azt számították, aki valóban rendszeresen gyakorolja a hitét, nem csak beleszületett valamibe. A különböző vallások és felekezetek között ebből a szempontból nem volt szignifikáns különbség.)

Az wow. Akkor lehet, hogy ezért találták ki a vallást? Hogy egészségesebbé tegye az életet?:D

De, komolyra fordítva a szót, tényleg érdekelne ennek a háttere. Elsősorban az, hogy ez a közösségbe járásnak tudható be, vagy magának a hitnek. Ezek szerint mindegy, hogy miben hiszel? Nem lehet, hogy csak az érzés, hogy tartozol valahova az, ami itt szerepet játszik?

#13

A konkrét élettani oka ennek feltehetően az, hogy jobban viselik a stresszeket, illetve eleve nem biztos hogy stressznek élik meg azt, amit mások annak élnek meg. Valószínű, hogy ez nem csak a közösség miatt van, bár nyilván ez is fontos tényező.

Például aki VALÓBAN HISZ a Gondviselésben az nem fog bepánikolni, ha megszűnik a munkahelye, nem fogja emiatt fölemészteni magát, nem fog emiatt a házassága sem tönkre menni, meg nem fog emiatt az italhoz nyúlni sem.

Azért ez a 'nem bánt' nagyon viszonylagos dolog.

A történelem során gyakran megesett, hogy türelmetlenségből, vallási alapon irtották az embereket, máglyákon elégették, vagy csak simán lekaszabolták, pusztán jóakaratból, a 'halhatatlan lelke' megmentése érdekében. Azt hiába is mondjátok, hogy ezek egyedi esetek voltak, olyanok tettei, akik nem jól értelmezik a vallás parancsait, mert maga az eszme ítéli el a másképpen gondolkodókat. A Biblia is tartalmaz felhívást a gyilkolásra, de a végítélettel is szervesen jellemzi a hívők hozzáállását a tőlük különböző síkon gondolkodókkal szemben. Ezt elég jól demonstrálta a második világháború idején az egyházak viselkedése a fasisztákkal szemben, akiket a bolsevizmus elleni harc bajnokainak tekintettek. A hazai nyilasokat is erőteljesen támogatták, de főleg a Vatikán exponálta magát, amely zsidóellenességéből kifolyólag csak szőrmentén ellenkezett a gázkamrák használata ellen és a háború után csúnyán belekeveredett a háborús bűnösök kimentésével az embertelen tettekbe és a legsötétebb oldalát mutatta be. Olyan személyiségeket is kimentettek, mint Mengele, vagy Barbie, a Lyoni hóhér és tömeggyilkosokat is.

A vallási türelmetlenséget jól jellemzik a kissé exponált helyzetben levő Iszlám terroristák is, akik kifejezetten isteni parancsot vélnek hallani, hasonlóan a régi keresztény időkhöz, amikor öldöklésre adják a fejüket.

Azt természetesen elismerem, hogy békés világban és általában a kereszténység szelídebben viselkedik, úgy látszik mégiscsak tanult valamit a két vérzivataros évezredből, de nincs kétségem felőle, hogy zavaros időkben újra felszínre törne belőle az erőszakosság, aminek a Bibliában is számtalan támogatása bújik meg.

Jót csak annyit lehet erről mondani, hogy legalább is békeidőben szerencsére féken tartják az indulataikat többnyire.

Van mibe kapaszkodniuk. Már aki tényleg hisz, mert szerintem nagyon sokan csak imitálják a hívőt.

Bármi rossz történik velük, akár életveszélybe is kerülhetnek, ott van a túlvilág, a mennyország ígérete. Más kérdés, hogy mi a valóság, mi lesz valójában a halálunk után.

Egy ateistát csak pozitív meglepetés érhet, max. kiderül, hogy minden úgy volt, ahogy azt a hívők mondták.

Régen országokat is képes volt összekötni (bár ugye voltak kivételek) de ma max. kisebb-nagyobb közösségeket képes összekovácsolni.

Erkölcsi szempontból meg épp olyannyira jó és rossz, mint étrendünkben a cukor. Ha túl sokat eszünk belőle, akkor magunk ellen dolgozunk, hiába próbáljuk kiemelni az általunk vélt jó oldalát, viszont rendes keretek között hasznunk származik belőle...még ha ezalatt pusztán jó közérzetet is értünk.

Kifejteném jobban is a véleményem, de már ennyi is elég, hogy tükrözze azt.

Nem vagyok ateista, ezért bocsássatok meg a válaszomért.

Az utóbbi években a romák százasával térnek meg, ami néhány évtizede elképzelhetetlen volt. Ezek legtöbbje alkoholista, börtöntültelék, verekedő, tolvaj stb. volt, akik most imaházakba járnak, dolgoznak, hazaviszik a pénzt a családnak, és sokfele még a hatóságok is felfigyelnek a változásra.

Mi ez ha nem jó?

Lehet a Biblia szava teljesedik be, ahol azt írja, hogy a hivatalosak visszautasítják a hívást, és Isten a világ perifériájára szorúltakat viszi be az Ő országába.