Nem tartjátok beteg elképzelésnek azt a keresztény alapvetést, hogy az ember bűnösként születik?

Szia!

Olvastál ilyent János evangéliumában?

"Miért fogékonyabbak a gyerekek a rosszra, mint a jóra? A önzésre mint az önzetlenségre? A rombolásra mint az építésre? "

Elképedve olvastam ezeket a sorokat, mert az én tapasztalataim mások, az én gyerekeim soha nem voltak rosszak, szinte keresték a gondolatainkat, miként lehetnek jók, igaz mi is a kedvükre tettünk, ha csak lehetett.

A kétéves kor körüli dackorszak, amikor egy apróság rájön arra, hogy önálló lény, engem kifejezetten szórakoztatott, soha nem törtem le erővel a megnyilvánulásaikat, mert a gyereknek is lehet akarata, de azért irányítani tudtam őket, humorral és kedvesen. Nekem nagyon tetszett, soha nem mulattam olyan jókat, - miből lesz a cserebogár ?- mondtam, de sajnos viszonylag hamar elmúltak ezek a jópofa kis akaratosságok, ám azóta is legendaként emlegetődnek a családban. Én bizony hajlandó voltam hajnalok hajnalán felkelni, mert a kislányom a fűbe akart pisilni, de nappal szégyellte és csak hosszas faggatás után súgta meg, hogy mi bántja, mi foglalkoztatja láthatóan. Csak nekem merte elárulni, mert félt, hogy az anyja kineveti.

Tapasztalatom szerint mindenre könnyedén rávehetők, legtöbbször maguktól is megtalálják a helyes utat, egyedül a kamaszkor idején vannak némi apró kis devianciák, de ez sem különleges, a felnőtt kort szeretnék már siettetni.

Van aki ösztönösen is tud gyereket nevelni, én nem ilyen voltam, az elején könyvek tucatjait olvastam ki, még meg sem született az első, de máris minden figyelmem ez irányba fordult, mit kell tenni, mit kell beszerezni, mikor mit kellene csinálni, de felesleges volt az aggodalmam, mert nem volt olyan, mint amit ennek az idézetnek az írója említ. Sok embernek talán nem ártana egy tanfolyam, amolyan 'jogosítvány' a gyerek nevelésére.

Szerintem nem a gyerekben van a hiba, hanem a szülőben, akinek a példáját lekopírozza a gyerek, vagy pedig a szülő téves nevelési módszereiben keresendő a probléma forrása.

Mindennek megvan a határa, sem színházba, sem gyülekezetbe nem visz normális ember kicsi gyereket, hogy aztán az élénkségét drasztikus módszerrel fojtsa el. Magam is néha túllőttem a célon, mert nem akartam nyafka, elkényeztetett kölyköket és előfordult, hogy egy kirándulás, egy túra alkalmával túlléptem a fizikai terhelhetőségük határait, ilyenkor én cipeltem, mert már fáradt volt a szaladgáláshoz, de nem lett belőle bajunk és mind örömmel sportolt később. Tanulni is szerettek, soha semmi baj nem volt velük és csupán egyet sajnálok, hogy soha nem kellett szigorúan rájuk nézni sem, mert egyszer már szeretnék szigorúan nézni egy gyerekre, mert tudok én nagyon szigorú is lenni, mi az, hogy, de még mennyire.

Kár, hogy eddig nem volt alkalmam rá.

Megemlítenék még egy gyerekkori osztálytársamat, aki olyan buta volt, mint a tök, de a szülei soha nem szidták, mindig csak dicsérték és olyan diplomást faragtak belőle, mint a pinty, le a kalappal előttük, mert a jó alapanyaggal könnyű boldogulni, de a gyerekneveléshez ész is kell és hát több legyet lehet fogni egy kanál mézzel, mint egy hordó ecettel, tartja a mondás is.

Szerintem a bibliai Isten nem volt a történetben a helyzet magaslatán és a példabeszéd nekem a papok szűklátókörűségét villantja fel, akik bizonyára semmit sem értettek a gyerekneveléshez, vagy egyáltalán a neveléshez, mert a felnőtteket is lehet nevelni, csak persze nem megbélyegzéssel és kirekesztéssel, vagy elüldözéssel.

"Ádámi természet? Az mi? Lustaság, gyenge jellem, hazugság? És az állati ösztönök honnan ? " - Igen minden olyan emberi tulajdonság, ami a az emberi kapcsolatok megrontója. (Önzés, büszkeség, gőg, nagyravágyás, erőszakosság stb.)

Aranyosak a gyerekek persze, de gondoljunk csak vissza, mi milyenek voltunk.

Nyilván egyik szülő sem akarja rosszra nevelni a gyerekét, azonban tudjuk, hogy a gyerek sokkal inkább abból tanul, amit a szüleitől lát, mint amit tanítani akarnak neki. Nem lehet őket becsapni, akármilyen megfontolt a nevelési módszer.

Ha a szülő képmutató, és egy kicsit mindenki az, a gyerek egy idő után meg fogja tudni különböztetni mi az elvárás, és mi a valós viselkedési minta. A megfelelő időben, a megfelelő emberek előtt az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni, egyébként pedig a szülei mintájára, ezzel is megörökölve bűneiket.

A génekben hajlamok öröklődnek, de hogy a gyerek mit lát a szüleitől az első pár évében, az az igazi örökség.

Az hogy a gyerek sikeres lesz-e a tanulásban, sportban, munkában, az a bűntől független. Bibliai értelemben az a jó ember, akinek az emberi kapcsolatai rendben vannak. És nem csak ránézésre, hanem tényleg. Senkit nem bánt meg, nem csúfolódik, gúnyolódik, ha lehetősége van segíteni, segít. Legyen az rokon, ismerős vagy idegen, akivel sorsa összehozza.

Sokan azért nem akarják elfogadni az öröklött bűn fogalmát, mert azt hiszik ebből az következik, ha egy gyerek meghal akkor pokolra kerül. Pedig nem, a bűnnek van következménye, de létezik Isten kegyelme.

Jézus áldozata minden emberre érvényes, aki elfogadja azt. Aki elutasítja, annak nincs kegyelem.

# Körmendi Mátyás

Teljesen jó a kérdés.

Az ortodox megközelítésben maga a bűn nem öröklődik át, viszont Ádám bűnének a következményei igen. Ezek a vágyak, a szenvedélyek, a bűnre való hajlam.

Krisztus megváltása elsősorban nem a bűnök eltörléséből áll, hanem egyfajta gyógyítás, a megromlott emberi természet helyreállítása.

Konkretizálva a dolgot Krisztusnak köszönhetően lehetőséget kaptunk vágyaink, szenvedélyeink legyőzésére.

Ennek köszönhetően pedig elérhetjük a theoziszt (egyfajta átszellemült, kegyelmi állapotot) még az evilági életünkben, illetve eljuthatunk az üdvösségre a halálunk után.

A katolikus és a protestáns teológia teljesen mást mond erről, de annak kifejtésére én nem mernék vállalkozni.

Kedves Katy!

Nem az az ember lesz művelt aki okos, hanem az, aki tanul.

A gyors felfogás az csak előnyt jelent, de szorgalmas tanulással, amikor az ember legelőször megtanul tanulni, sokkal többre juthat.

Talán kérdezzük meg Jézust.

Lukács: 18,16. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

Máté: 18,13.És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.

Ki mond igazat Mózes vagy Ezekiel ?

Ezekiel 18/20. Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.