Nem tartjátok beteg elképzelésnek azt a keresztény alapvetést, hogy az ember bűnösként születik?

Része a mesének, ami a halhatatlanságról szól, mert azt mégis illik megindokolni, hogy miért halunk meg, hát ezért, mert bűnösök vagyunk ártatlanul is.

Lényegében ez a fő oka, amiért az állatoktól is szeretné alapvetően megkülönböztetni a keresztény az embert, mert kiváltságra tart igényt, az örök életre, pedig látható, hogy a természetben erre nincs példa és filozófiailag is lehetetlennek látszik.

Egy zavaros és a korai ókor tudatlanságára épülő szisztéma ez, ami meglepő, hogy a mai napig hihető valaki számára.

De igen.

Nálam még az is betegnek számít, hogy azért van szenvedés a világon, mert az emberek gonoszak, csak érdekes módon soha nem a gonoszak szenvednek, hanem az áldozataik.

Ilyen jóságos a keresztyének istene.

Filoszmen

én azt hiszem abban teszik az emberek a hibát, hogy nem értik meg, hogy a kisbaba tulajdonképpen a szülök génjeit viseli.

A legédesebb a torta, a süti, hát vegyük figyelembe a formát, amivel kiszaggatjuk a kekszet, vagy amiben sütjük a tortát.

Ha nem tökéletes a forma, sohasem lesz tökéletes a benne készült finomság sem.

De attól még élvezni fogjuk.

Valahogy így az újszülöttekkel. Édesek, szeretjük öket, mi a szülök az életünket is feláldoznánk értük.

Természetesen, hogy nem gyilkosak, nem hazudnak, semmi "rosszat" még nem tesznek. De már magukban hordozzák azt amit mi is hordunk a szüleinkkel együtt a "tökéletlenséget és a halált".

Mi akik hiszünk a szeretö Istenben, tudjuk, hogy szeret minket így "tökéletlen" allapotban is. Mi hisszük, hogy amikor a Földön helyre állítja Jehova az Édeni állapotokat, újra tökékéletes lesz az ember.

Az pedig hogy tökéletlenek vagyunk, nem jelenti azt, hogy ettöl máris depressziósak leszünk.

Egy normális ember tudja, hogy milyen a természete. Tudja, hol és mikor kell magán uralkodni. Ha okos, némely vészhelyzetet ha lehet, ki is kerüli.

Ugyanígy neveljük a kicsinyeinket. Mindegyik más természetü. Ha észreveszük, hogy a kicsi szeret lopni, / még nem érti, hogy nem szabad elvenni a tárgyakat például a nagy áruházban/, akkor nem mondjuk neki, hogy te tolvaj, hanem szépen megmagyarázzuk.

ki kell bírnunk a hisztiket is miket olyan szépen le tudnak rendezni, mikor azt mondják hogy az nekik KELL és kész.

Az hogy tudatában van az ember a gyengébb oldalának, ez segít, hogy elkerülNI a fölösleges problémákat.

Ha egyszer tudom hogy nagyon temperamentumos vagyok, ettöl a tudattól nem leszek depressziós, de segít hogy jobban odafigyeljek, és esetleg ne pofozzam fel a szomszédot, ezzel megúszom esetleg a börtönt is :D

De ha azt tartom magamról, hogy minden tudok, mindenhez értek, olyan tökéletes és szép és jó vagyok..... messze elkerülnek az emberek mint az iszapgödört.

A zsidó és az iszlám vallás is beszél bűnbeesésről, ez tehát nem keresztény alapvetés.

Továbbá ahogy ezt a 6-os írja, a kereszténységben az áteredő bűn fogalma egy későbbi fejlemény és csak a katolikus és protestáns egyházak vallják.

Az ortodox egyház ebben a kérdésben is az eredeti apostoli tanítást őrizte meg, miszerint a csecsemő nem születik bűnösnek.

Mintha a bűn valami vérben található kórokozó lenne. Vagy valamilyen megszemélyesített élőlény, mintha a bűn önállóan létezne az emberen belül, saját tudattal rendelkezne és hasonlók. Badarság.

A bűn még mindig csak egy fogalom, ami egy erkölcsi előírás megszegésével fennálló állapotot jelöl. Se több, se kevesebb. Lehet fantasy történeteket hozzákölteni, de attól még nem kel életre.

Mivel az újszülöttek/kisbabák nincsenek még (teljes) tudatában a fogalmaknak, jelentéseknek, szavaknak, cselekedeteknek, így elítélni sem lehet őket, mivel nem tudják megsérteni azt, amiről nem tudnak. Ennek pedig nem sok köze van a vallásokhoz és egyéb képzelgésekhez.

Az ádámi természet mindenkiben gyerekkorától már benne van. Miért fogékonyabbak a gyerekek a rosszra, mint a jóra? A önzésre mint az önzetlenségre? A rombolásra mint az építésre? És később felnőve az embernek erőfeszítést, lelki erőt igényel jót cselekedni. (pl. bosszú vs megbocsátás)

Ha elhisszük, hogy vannak bűneink, miért nehéz azt elfogadni, hogy öröklődnek? Az adósságok is öröklődnek apáról fiúra.

A Biblia szerint nem csak a bűn öröklődik:

„megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.”