Tudnátok idézni azt a bibliaverset, ahol azt írják, hogy nem szabad túlságosan műveltnek lenni és szigorúan tilos a tudásunkkal kérkedni, tudálékoskodni, mert azt Isten elítéli?

Nem létezik a Bibliában olyan vers a Bibliában, amely azt tanítaná, hogy nem szabad túlságosan műveltnek lenni, nem is tudom, hogy vetted ezt az értelmetlenséget. Épp az ellenkezőjét találjuk ennek például a (Dn 1,17-20)-ban, miszerint a "túlságos műveltség" is Isten ajándéka.

Az viszont valóban igaz, hogy a nem lehet a tudásunkkal kérkedni, erről a (Jer 9,23) tudósít. De az gondolom, ez teljesen magától érthető, egy olyan embernek is, aki nem keresztény, viszont tisztességes ember.

Ez ilyesmi:

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa...

@tzolko

A "lelki szegénység" nem a lexikális tudás hiányát jelenti. Pál apostol is "lelki szegény" volt, de ezzel együtt művelt ember is. Nem csak az Ószövetséget ismerte kiválóan, hanem az athéni prédikációjában is fejből idézett Epiminidésztől (i.e. 6. sz.)

Megbocsáss, nekem ne magyarázd, hogy magyarul mi, mit jelent, ez az anyanyelvem, minden felmenőm magyar.

Azt persze nem tudom, miért ez szerepel a Bibliában, megkockáztatom, vagy a fordító nem volt a helyzet magaslatán, vagy a zsidók, akik a Bibliát írták, másképpen értették ezt, de ez végül is ugyanazt jelenti.

Minek van akkor beleírva így,- ha nem azt jelenti?

Miért nem azt írták akkor, amit jelent?

tzolko, Elnézést, ha megbántottalak. Viszont a Bibliát az ókorban írták, így tehát amikor helyesen akarjuk értelmezni, akkor nem a 21. századi értelmezéseket kell társítani hozzá, hanem azt kell megkeresni, hogy a kifejezések akkor mit jelentettek. Ma például, az apokalipszis kifejezés összefonódott a zavaros világvége jóslatokkal, noha eredetileg a jelentése egyszerűen annyi, hogy leleplezés. (Ezt akkor nyilván mindenki tudta).

Maga Jézus Krisztus - aki elmondta a boldogmondásokat - is művelt volt, már 12 évesen is kitűnt a bölcsességével. A lexikális tudás ellen sosem szólalt fel - figyelembe azt, hogy maga is tanító volt. A boldogmondásoknál azonban nem tudományos, hanem lelki dolgokról beszélt. Ez onnan is látszik, ahogy ezek a boldogmondások egymásra épülnek. Tehát Jézus még véletlenül sem azt akarta mondani, hogy azok a boldogok, akik nem tudnak sokat...

Nem bántottál meg, szó sincs róla, csak ezeknek a személytelen beszélgetéseknek nem pontos a hangsúlya, lehet, hogy kissé erőteljesebben fejeztem ki magam, szándékomon kívül.

Magam sem a lexikális tudásra értelmezem ezt, hiszen a lelki szegény inkább bolondot jelent, vagy olyan embert, aki egyáltalán nem keres magyarázatot, hanem mindent csöndben és nyugodtan elfogad, nem akadékoskodik, bambán hagyja magát megvezetni, ha már a mai értelmezés szóba jött. Nem kekeckedésből írom ezt, vagy sértegetésből, de ha egyszer ezt jelenti, agyalágyult, vagy tökkelütött embert, akkor nincs mit tenni, ezt jelenti és kész.

Az értelme is világos, hogy ne nagyon firtassa senki a tanok részleteit, mert könnyen felfedezhet ellentmondásokat és akkor megeshet, hogy elmúlik a hite.

Tessék csak gondolkodás nélkül elhinni mindent.

Magam is jeleztem, hogy ez csak 'olyasmi', a tudálékoskodáshoz passzol egy kissé, ahhoz, hogy a gondolkodás nem hasznos egy hívőnek.

tzolko, örülök, hogy sikerült akkor tisztáznunk ezt a dolgot, és nem lett belőle sértődés.

Ami a lelki szegénységet illeti, egyáltalán nem jelentheti azokat, akik bolondok, vagy azokat, akik nem keresnek magyarázatot semmire, tehát szó nélkül elhisznek mindent (Lásd a Máté 25. fejezetében a tíz szűz példázatát, hogy végül hogy járnak a bolond szüzek). Sőt, Jézus azt is kiemelte a hallgatóinak, hogy a mennyek országába való eljutáshoz, több kell, mint ami a farizusok és írástudók - tehát a tekintélyes vallási vezetőik - igazsága (Mt 5,20). Nem arról van tehát szó, hogy feltétel nélkül kel engedelmeskedni. Az apostoli levelekben tovább folytatódik ez a gondolatmenet, mert Pál ott már éppen arra tanítja a thesszalonikai gyülekezetet, hogy mindent vizsgáljanak meg, és ami jó, azt tartsák meg (1Thess 5,21).

Lelki szegénység egész egyszerűen azt jelenti, hogy felismerik, megváltásra van szükségük. Ez pedig azért boldogság, mert akkor elindul egy olyan folyamat, aminek a vége a megváltozott, Krisztushoz hasonló jellem, ami az örök életbe való eljutást is jelenti.

Ez nem az én napom, lehet, hogy fáradt vagyok már, mert nem sikerül elegánsan fogalmaznom, de nagyjából ugyanott vagyunk, mert én azt mondom, hogy miként nem juthat valaki a mennybe, te meg azt, hogy miképpen juthat, csak más, más oldalról közelítjük meg a kérdést.

Ami a farizeusokat illeti, vagy a tekintélyes vallási vezetőket, azok bizonyára más nézeteket hangoztattak, mint Jézus és szerintem nem feltétlenül voltak lelki szegények, de akkor is érthető, hogy nem tekintette őket megalapozott és elfogadható véleményűeknek.

Pál gondolatmenete nagyon is helyes, szerintem elsősorban sajnos magára, erre a gondolatra alkalmazta az egyház a gondolat tartalmát, mert nem halottam volna, hogy bármit is engednének felülvizsgálni, hacsak magát nem ezt a felülvizsgálatot megengedő gondolatot.

Én is hasonlóképpen tudom a Bibliából, ahogy már egyes hozzászólók leírták, hogy szabad müveltnek lenni.

Minek is adta volna nekünk Isten az észt, ha nem használnánk fel. :)

A kérkedés a gögösség a beképzeltség az amit Isten nem szeret. De nem akarata, hogy buták legyünk.

A vers, amit fentebb idéznek a lelki szegényekröl, a helyes fordítás szerint azt jelenti, hogy "akik tudatában vannak szellemi szükségleteiknek"

Ezt azért is mondta Jézus Krisztus a hegyi beszédjében, mert idönként halljuk, hogy engem nem érdekel van-e Isten vagy nincs, hogy boldog az az ember, aki tudja, hogy szüksége van ismeretre, és kutat.

Mi is kényszerítjük a gyermekeket, hogy tanuljanak meg írni, olvasni, számolni, nyelveket tanuljanak, mert abból haszon származik.