Kedves evangélisták! Szerintetek mit kell tenni ahhoz, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Mit tilos csinálni?

Olvass több Hamvas Bélát! Az igazán vallásos emberek nem emberek által kreált dogmák szerint, egy világtól kívülálló, kegyetlen, büntető istentől rettegve élik meg a vallást, hanem a bensőjük vezérli, egyek az Istennel, mert tudják, hogy az Isten mindenben benne van. Minden egy és minden isteni! Aki pedig szereti az Istent, először is szereti magát, szereti az életet, a szerelmet, a napfényt, a jó bort, mert mindebben benne van az Isten. Az önsanyargatók, az úgynevezett pietisták, akik az örömöket megvetik, megvetik magát az Istent és távolabb vannak tőle, mint a legbigottabb ateisták! Ha Istennek tetsző akarsz lenni, akkor a szívedre hallgatva cselekszel és éled meg a dolgokat, és értékeled az élet örömeit.

Egy elgondolkodtató részlet Hamvas Béla, "A bor filozófiája" című művéből: "Ezt az alkalmat meg kell ragadnom, és a pietistákhoz is kell néhány szót intéznem, az ateisták e sötét szektájához. A pietizmus nem egyéb, mint az ateizmus álöltözetben. A közönséges materialista szánandó lélek, értelme sem erős, szíve néha egészen hülye, s így, mint már több-ször mondtam, olyan nyomoréknak kell tekinteni, aki saját fogyatékosságához kényszerkép-zetszerűen ragaszkodik, saját ügyefogyott voltát valami nagy eredménynek tartja.

A pietista tulajdonképpen olyan istentelen, mint a materialista, csak ezenfelül még lelkiisme-rete is rossz, s ezért az igazi vallás külsőségeit magára ölti. A pietista megkövetelné, hogy az ember korpán és vízen éljen, a legszebb asszonyokat rossz szabású ruhában járatná, a nevetést eltiltaná s a napot fekete fátyollal borítaná. A pietista az antialkoholista. Jól tudom, hogy már jeligémen is megbotránkozott, sötéten és bosszúsan azt kérdezte: ugyan micsoda káromlás ez! Felháborodott, amikor azt merészeltem mondani, Isten a főtt sonkában is ott van. Nyugodjon meg. Fog még hallani különbet is. Ígérem, hogy külön tekintettel leszek rá, és a minél súlyo-sabb megbotránkoztatására egyetlen alkalmat sem fogok elmulasztani. Az ateistát kímélni kell, mert ostoba és tudatlan és korlátolt és együgyű. A pietista nem tarthat számot kíméletre. Vegye tudomásul, hogy szemem sarkából figyelni fogom őt, és minél ünnepélyesebb arcot vág, annál jobban fogok nevetni rajta. Minél jobban méltatlankodik, annál jobban mulatok, és még csak azt sem mondom meg, miért."