Szerinted mi az Istennek tetsző viszonyulás ehhez az érzéshez?

Szerintem a tapintatos, de hatarozott, nyilt közles. Hogy szova teszed, hogy nekem rosszul esik, amiert a maganszferamban kutakodsz. Miert? Rossz erzest kelt bennem.

Eröszakmentes kommunikacioval meg lehet mondani barmit, tapintatosan, masik megsertese nelkül.

Szerintem az nem tetszik az Istennek, ha valaki csak tür, es ezzel a pohar telik - mert maga ellen art, ezzel az 2. parancsolatbol az "ugy mint önmagadat" serülne, meg a masik megbantasa sem jo, igy csak ez a megoldas.

A kutakodás, kíváncsiskodás más dolgaiban, alantas dolog. Ezért egyfajta menekülés-védekezés ebből a helyzetből, aki bezárkózik, nem az motiválja, hogy "nem fogom megadni neked az örömöt". Az igaz, mindkét félre,amit írsz, hogy:

"nem megfelelően viszonyulunk az embertársunkhoz".

Ez majdhogynem egyszerre keletkezik: támadás-védekezés.

Jobb, ha nincs. Amit nyíltan egymás felé mutatunk, kommunikálunk -az elég kell legyen, nem kell kutakodni. És ilyenkor figyelni kell egymásra, ez a jó.

Azt nem értem h te konkrétan melyik fél vagy, aki kutakodik vagy aki elzárkózik, de mindegy.

Miért kutakodik valaki? Bizalomhiány miatt többségében. Miért nincs bizalom? Mert nem megfelelő a kommunikáció, persze ez néha nehéz lehet szülőkkel de meg kell adni a magánszférát mindenkinek.

Szerintem sem más kárára örül az aki így elzárkózik, de sztem a legelzárkózóbb emberek a legbizalmatlanabbak. Ebben nem vagyok biztos, de a legtöbb amit tenni lehet, megpróbálni elfogadni, hogy ő nem akar minket olyan közel engedni vagy csak ideiglenesen vagy ki tudja miért..

Szóval sztem csak próbáljuk meg elfogadni. Ez lehet h neveltetéstől is függhet h ki mennyire akar megnyílni vagy ki mennyire bizalommal teli mások iránt

"Csak az nem mindegy, hogy eközben milyen érzések vannak belül (sértettség, düh, utálat stb), szóval a külső "munka" az az, hogy meg kell akadályozni ezt a kutakodást, a belső pedig az, hogy kontrollálni az ezt kísérő érzéseket"

Igen, meg kell akadályozni. Azt gondolhatod, az amit csinál(nak) "nem árt", de az ilyen, elvtelen emberek nem biztos ám, hogy megállnak ennyinél. Előbb utóbb belemásznak a kapcsolatrendszeredbe, felelőtlenül osztják az észt a te károdra mondjuk sulis, vagy munkahelyi dolgaiddal kapcsolatban és egy idő után mindenről tudni akarnak. Nem az a kérdés, hogy te neked van e valami "titkolni valód" hanem az, hogy nekik van e bármi közük is hozzá. Nekem pl. ami a szívemen, az a számon és ha megkérdeznek, általában megmondo a frankót, mert igyekjszem úgy élni, hogy ne kelljen néma hallgatásba burkolóznom, ha bárki rákérdez erre, vagy arra. Csak tudod, nem mindegy kinek és miért és az én döntésem, hogy elbíráljam, jó e az nekem, ha pl. magánéleti dolgokat közlök, vagy sem. A gyöngyeidet nem szabad disznók elé vetni, mert nem igazán fogják értékelni, max megtapossák és utána ellened fordulnak, nem számít milyenek azok a gyöngyök, vagy te ki vagy/mi vagy, milyen ember vagy és rászolgáltál e. Ez még nem jelenti azt, hogy boldog-boldogtalannak köteles vagy "kitárulkozni" és akkor még mindig arról beszélünk, hogy TE teszed és önként (ha teszed) De az, amikor valaki önhatalmúlag veszi a bátorságot és kívülről belepiszkál a másokkal folytatott kapcsolataidba, kommunikációdba és életedbe, amihez semmi köze mert neki is van egy saját élete, azzal azt csinál amit akar, de a máséval nem, az ultragáz!

Ha tisztelettel, de határozottan olyat csapsz a "kezükre" hogy egy életre megtanulják, hogy "semmit a szemnek, semmit a kéznek" akkor vagy abbahagyják, vagy lekopnak. DE aki olyan, hogy a magánszérámat nem tiszteli, az engem sem tisztel, márpedig egy igazi barátság, vagy bármilyen kapcsolat csak kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten képes alapot vetni. Ha egy háznak rossz az alapköve, előbb utóbb meg fog süllyedni és összedől, te meg foghatod a fejedet, hogy mennyi időt és energiát, érzelmeket stb. fektettél a kapcsolatba és kárt vallottál. Nem vaskalaposságról beszélek. Mert sajnos vannak, akik ezt "hozták otthonról" ezt a mintát látták és tartják természetesnek, de közben bele sem gondolnak mennyire természetellenes az egész. De ha szeretnek és tisztelnek téged, akkor azt még az ilyen emberek is felfogják és tiszteletben tartják, hogy neked mi az "óhajod" és hogy ez téged sért és kellemetlenül érint. Márpedig, ha szeretünk valakit, nem bántjuk, hanem azon gondolkodunk, hogyan tehetnénk jobbá az életét, kedvét, napjait és mivel okozhatnánk neki örömet, vagy mivel óvhatnánk meg (pl. akkor is "szeretetből" cselekszel, ha a gyerek seggét elvered, mert állandóan a konnektorba akar nyulkálni, annak ellenére, hogy majdhogynem a szíved szakad meg és sír veszettül és frankón kegyetlenséget kell magadra erőltetni, mert ha ellágyulsz, a gyerek kárt vall, de ez csak egy hülye példa)

A haragról meg.. Maga Isten is haragszik sokszor. pl. "nyilván van Isten haragja a mennyekből". Az emberi lények esetében az a felfogás, hogy haragot akkor érzel, amikor kicsúszik az életed (értsd jól, ez mindenre vonatkozik, ami TE vagy és veled kapcsolatos) irányítása a kezedből. Érezhetsz pl. haragot már attól is, ha 5 perce csináltattad meg a frizurádat egy mesterfodrásszal valami különleges eseményre egy fél vagyonért (természetesen, csak ha nő vagy:D) erre nem telibe kap egyből az eső?! Vagy amikor mindent jól és becsületesen csinálsz, de egy másik ember kavarása miatt téged tolnak le, méltatlanul bánnak veled, vagy amikor pl. szavakat adnak a szádba, amiket még gondolatban sem ejtettél ki, manipulálni akarnak, rávenni olyasmikre, akár mosolyogva hogy azt tedd, amit ők akarnak és ne azt, amit te akarsz és sorolhatnám a végtelenségig. Mindig akkor érzel haragot, amikor kikerül az irányítás a kezedből, vagy inkább úgy fogalmaznék: amikor "kiveszik" és úgy érzed nem te irányítod a saját életedet, hanem valaki más. Anno a katonaságnál direkt ezt használták ki a tisztek, hogy az újoncok "ön" fegyelmet (is) tanuljanak, bár sokszor túllőttek a célon. A legtöbb ember nem tudja kezelni a haragot. Vagy kiadják magukból és másoknak okoznak kárt, vagy benntartják és maguknak okoznak kárt, akár komoly betegségeket. A katonaságnál nem volt ritka pl. hogy miután hajnaltól fogva egész nap a sárban kúsztak-másztak, meneteltek az újoncok és éjjelre már hulla fáradtak voltak, mondjuk hajnal 2-3 felé megjelentek a tisztek, villany felkapcs, vigyázzba áll és kifelé mindenki ultrás-focizni. az abból állt, hogy mosogatószeres flakonokat szétrugdostak a folyosón/falon, az újoncoknak meg fel kellett nyalni az egészet valami rongyokkal és persze habzott az egész mint állat és azt hitted sosem fogy el. A lényeg: kegyetlenség volt, de így kénytelenek voltak megtanulni, hogy mit "kezdjenek" a haragukkal és hogyan kezeljék érted? Az életben rengeteg olyan helyzet van, amikor nem lehet mit csinálni a haraggal. Vagy mert a főnöködről/tanárodról/professzorodról van szó, vagy mert az "kisebb", vagy mert már ott sincs az illető.

„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. A nap le ne menjen a ti haragotokon, se pedig az ördögnek ne adjatok helyet”

"3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.

4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.

5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt"

Káintól is ezt kérdezte Isten: "miért gerjedtél haragra". Állítom, Káin napokig fortyogott magában és "ízlelgette" vagy "érlelgette". Viszont senki nem születik ilyennek. Ha megnézed a kisgyerekeket, egyik sem ilyen. Lehet, hogy bölcsiben az egyik kisgyerek elveszi a másik játékát, megharapja, vagy véletlen megcsapja. Megy a balhé, a sírás-rívás, vissza csapkodlás, panaszkodnak a kicsik, de állítom 10 perc múlva úgy játszanak mintha mi sem történt volna és nevetgélnek, meg rohangálnak.

Az előbbihez még annyit, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat" Jobban nem kell.. Ebben nem csak az van benne, hogy a felebarátainkat szeretni kell, hanem az is hogy önmagadat is KÖTELES VAGY! Ha túl sokat haragszol, akkor állandóan mardosni fog belül, leköti a lelki energiáidat, amiket magad és mások javára kellene fordítanod, azt tenned, ami helyes, akkor, amikor helyes és arra/magadra/másokra kellene koncentrálnod. De nem tudsz figyelni, mert a lelki erőd nagy része a bűntudat kompenzálására megy el, a "rágódásra" meg az olyanokon való agyalásra, hogy "Hogy lehet ilyen? Miért csinál ilyeneket? Mit mondott-hogy mondta-miért mondta? Most mit csináljak, hogy..? stb stb. és az azon való aggódáson, hogy legközelebb mit talál ki, vagyis máris bizonytalanságban érzed magad és feszültté tesz, mert úgy érzed, nem te irányítasz. És akkor megint haragszol, megint bűntudat, megint agyalás és olyan, mint egy ördögi kör. Közben meg elfelejtesz élni és lekötik az ilyen hülyeségek az energiád jelentős részét, amikor ezek helyett másokkal jót tehetnél, vagy akár magaddal és azt csinálhatnád, ami természetes. Úgyhogy nem igaz az, hogy "hát nem végülis árt vele". Főleg, hogy az ember haragból olyan hülyeségeket tud csinálni, hogy lesápad az égboltozat és sírva röhög a nap a holdnak:)

"Mindenféltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet"

Ha minden bizalmadat Istenbe veted és folyamatos kapcsolatod van vele, akkor is lehet, hogy haragszol, de nem "érint meg" mert nem tudják kihúzni a lelki lábad alól a lelki talajt a lelki vérszívók:) Ugyanis akkor NEM a te saját erődben és a magad gondolataiban/képességeidben hiszel, amikről tudod, hogy végesek (hisz ISMERED magad) hanem a végtelen bölcsességű, mindenható, mindenütt jelenvaló és Örökkévaló Istenben, aki az apád és jót akar neked, főleg, ha nem csak akkor nyitod rá az ajtót, amikor kedved szottyan és olyan a feelinged, vagy vizsgaidőszak van, késik a busz, kéne egy kis della, vagy lemeszel a yard:) Mert Ú akkor is a javadat akarja és azon munkálkodik, de ez a világ úgy van összerakva, hogy a felét neked kell meglépned és kapcsolatban kell lenned Istennel, nem csak félretenni a kagylót hívás közben és ha pincér kell, odafüttyenteni, amikor érzed. Érted?:)

Bocs, ha hosszú lett..