Szerinted mi az Istennek tetsző viszonyulás ehhez az érzéshez?
A "nehogy már megadjam neki azt az örömöt" érzés.
Ha valaki olyat tesz velünk, ami nagyon nem tetszik, de igazából nem is árt vele. Pl. egy barátod belenéz a telefonodba (mondjuk, hogy amúgy semmi titkolni való üzenet vagy kép nincs benne), vagy egy családtagod kíváncsiságból kutakodik a dolgaid között. De nem él soha vissza a szerzett "információkkal" (igazából nincs is semmi extra dolog), csak egyszerűen nagyon kíváncsi.
És ilyenkor felléphet egy olyan érzés, hogy bár nem árt vele, mégis a büszkeség azt súgja, hogy "na, nem fogom megadni neked az örömöt".
Persze, jogosan várja el az ember, hogy tiszteletben tartsák a magánszféráját, de itt most nem is erről van szó, hanem az okról, hogy miért is érzem sértőnek, ha a másik az én "káromra" örül (ami igazából nem is kár), és miért van az az érzés, hogy "haha, most jól megfosztalak az örömtől, mert zárolom a telefonomat / bezárom a szobámat, nehogymár ezen élvezkedj". :))) Mert meg lehet tenni ezeket, de akkor valami más okkal lenne jobb, nem pedig a "csakazértse" indíttatásból.
Mi erről a véleményetek, hogyan kell kezelni az efféle érzést? Tudom, nem egy olyan nagy bűn látszólag, de ezek az apróságok is jelezhetnek, hogy nem megfelelően viszonyulunk az embertársunkhoz.
válasza:Nincs mit. Egyébként:
"Az egyén akkor foglalkozik saját dolgával, ha érdemes vele foglalkoznia. ellenkező esetben úgy próbálja elvonni figyelmét saját jelentéktelen ügyeiről, hogy mások dolgaival kezd foglalkozni" (Eric Hoffer)
"Az embereknek nem lenne alkalmuk bűntudatot ébreszteni benned, ha nem próbálnának beavatkozni az életedbe. Nem kevesen vannak, akik veszik maguknak a bátorságot, hogy hívatlanul turkáljanak személyes birodalmad határain belül" (Robert J. Ringer)
És a legfőbb mérce, Isten Igéje:
"Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent"
Egyébként, ha ezeket az elveket komolyan veszed és az életed részévé teszed, akkor sok gondtól és idegeskedéstől megkíméled magad:
17. Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
18. Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19. Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20. Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
21. Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22. A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
23. Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
25. Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26. Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
27. A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28. A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Amit "susárlónak" nevez, azt ma lehetne "kavarógépnek" is akár. Ha (és amikor) megismered az igazságot, az igazság szabaddá fog tenni. És az igazság: Isten Igéje/beszéde/Fia :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!