Zuhanó repülőn tényleg nincs ateista?

"Mondhatnánk, hogy az ateizmus is a vallásosság egy speciális formája :)"

Elmagyaráznád ezt, mert nem igazán értem, ha talált, akkor nyugtázom, de szerintem ez téves gondolat.

Inkább Ozmium válasza helyes. Két ízben kellett utazgatnom, néhány évtizede volt egy lengyel barátnőm, vagy ő járt hozzám, vagy én utaztam ki. Varsóig a Báthori expresszel, onnan repülővel, mert a LOT belfüldi járata olcsó, megfizethető volt- Szkernyvicéig, ami a német határnál egy nagyobb város, majd busszal le a tengerpartra, Kolobzsegbe, ahol a barátnőm lakott. Öreg, zörgő gépek voltak ezek, előfordult, hogy háromszor is nekifutott, mire feltudott szállni, már drukkoltam neki, de ezek az öreg masinák megbízhatók voltak, nem féltem rajtuk, ráadásul éjszaka volt mindig, nem is lehetett semmit látni, ezért tériszonyom sem lett tőle.

Pár éve meg Hollandiában dolgoztam, onnan jártam haza fapadossal. Na itt már voltak gubancok, talán ezek a tengeri légáramlatok, párszor rám hozták az ijedtséget.

Akkoriban nem foglalkoztam a vallással, nem írtam valláskritikát, így eszembe sem jutott Isten, csak vicceltem a kérdésnél, de félni azt tényleg féltem, olyanokat dobált a gép, meg néha zuhantunk pár száz métert, turbulenciák, meg rázkódások, a frászt hozták ránk, mert nem az egyedüli voltam, aki idegeskedett.

Meglepő apróságok foglalkoztattak, például volt, hogy nagyon siettem, ezért nem pakoltam el semmit szobámban, csak begyűrtem a ruhákat, amit nem raktam az utazótáskába, az új holmik csomagolásának a dobozait, amiket a helytakarékosság végett kibontottam, szétdobáltam, vagyis rendetlenséget hagytam és azt restelltem, ha esetleg meghalok, akkor azt gondolhatják rólam, hogy ilyen rendetlen voltam, pedig hát nem mindegy lett volna akkor már?

Eszembe sem jutott imádkozni, de ha most mennék, akkor már lehet, hogy eszembe jutna.