A pápa szerint a szólásszabadságnak van határa. De ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy még szólásSZABADSÁGról beszélünk-e?

Erkörcsileg csak akkora mértékben van jogunk a szabadsághoz, amivel mások szabadságát még nem korlátozzuk.

Mások sértegetésével nehezitjuk az életüket, ergó korlátoztuk a szabadságáukkat. csak máskép, nem a szólásszabadságukat hanem a saját vallásukkal békében élésük szabadságát.

Ha a szólásszabadság egy másfajta szabadságot sért, akkor már nem beszélhetünk igazi szabadságról, vagy legalábbis a két csoport közül az egyik már nem szabad.

A gyakorlatban viszont a szabadságunk határa annál messzebb van, minnél erősebbek a fegyvereink.

Más dolog az, ha valaki egy sértésért elégtételt vesz és más az, ha gyilkol.

A gyilkosságra nincs mentség, a terroristák mocskos gyilkosok, akiket meg kell vetni és el kell ítélni.

A pápa bátor ember, ha képes beismerni, hogy fél a fájdalomtól.

Sokan így vannak ezzel de a fájdalom barát, mert a szervezeted funkciója, hogy segítsen megmutatni, hol van problémája. Meg lehet szokni a fizikai fájdalmat, nem különösebben nehéz.

Minden sportoló így van vele, de sokszor a munkások is, mert a fáradtság egy határ után fájhat is.

Nem csak az ökölvívók veszik félvállról, bárki túlléphet rajta. Ahogy én a nőket ismerem, ők is sokat elviselnek, a szüléssel, meg gyakran máshogy is, vagyis túl tudunk ezen lépni.

Szép dolog a Pápától, hogy mások testi épségéért aggódik, de jó példát mutat, mert nem hátrál meg semmiképpen, még a fájdalom sem téríthetné el az elveitől, minket sem lehet könnyen megfélemlíteni.

Félni a gyilkosoknak és a felbujtóiknak kell. Nőkkel, gyerekekkel, csenevész civilekkel, ártatlan emberekkel könnyű kekeckedni az iszlám 'harcosoknak', de a bőrnyakú tengerészgyalogostól bezzeg szerteszét futnak a hitványak, csak orvtámadásokra telik nekik, az aljasoknak.

A humor elleni támadás meg barbárság, 'mert a viccben nem ismerünk tréfát'

A hitvány terrorista férgeknek háromszoros a bűnük. Az általuk kereszténynek nevezett világban, - merthogy én éppen ateista lennék, de azért mégis idetartozok, mert az ő definíciójuk nekem semmit nem mond, - nem szokás embereket ölni ez idő tájt, újságírót különösen nem és a tréfán, a viccen, a karikatúrán, kabaréjeleneten csak nevetni szabad.

Kedves Kérdező!

Normális országokban embert sem ölhetsz anélkül, hogy meg ne büntessenek érte. Akkor ez a te értelmezésedben azt jelenti, hogy az adott országok esetében nem beszélhetünk emberi szabadságról? A pápának teljes mértékben igaza van, a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy kényünk kedvünk szerint sértegethetünk bárkit, akivel nem értünk egyet, vagy nem szimpatikus valamiért.

Na jó, jó a karikatúra az egy speciális műfaj.

Abban minden megengedett.

Istent, Jézust is ábrázolják mulatságosan, vagy politikusokat, bármit.

Olyan, mint a Hyde park az angoloknak.

Lehet persze kajabálni, tiltakozni, de nem érdemes, mert egy karikatúra az eleve eltúlzott dolog, direkt arra megy ki a játék, egy görbe tükör és ha valaki csak megnyikkan ellene, már attól nevetséges lesz, mert egy ilyen apróságot mellre szívni csak idióta tudhat.

Mondhatják persze, hogy nekik más a szokásaik, de azt otthon gyakorolják, ha szabad kérni.

Az újságíró meg külön védettséget élvez, olyan az, ha azokat bántják, mint a diplomáciában a követek lenyakazása, vagy a híres muzulmán vendégjog megsértése, vagy tudja a fene, náluk mik a barbárság kritériumai. Még a lövöldözések közepette is a sajtó háborítatlanul közlekedhet és azt írnak, amit csak akarnak. Újságíró ellen csak újságíró léphet fel, ez íratlan szabály, vagy a sajtófelügyelet, de a lincselés nem tartozik a retorziók közé.

Pontosítok, hogy mindenki megértse.

A karikatúráról eleve mindenki tudja, hogy túlzás, tehát nem igaz. Az eszközei felnagyítanak mindent, orrot fület, cselekedetet és gyakran nem is arról szól, ami elsőre beugrik, egy kamu az egész. Valami faramuci dolgot kiszúr a humorista és megpróbálja ábrázolni, de sokszor mellényúlnak, mert éppen azzal erősítik a lehúzni óhajtott dolgot, hogy rossz viccet csinálnak. A propagandában alkalmazzák a gúnyt is, de ha rosszul csinálják, a büntetés magában hordozódik, mert ellentétes hatást válthat ki.

Az is büntetés a karikaturistának, ha a viccén nem lehet nevetni, akkor megbukott vele.

Ez a büntetése, illetve ebből adódik, mert akkor előbb, utóbb lapátra teszik, mert csak azoknak van létjogosultsága, akiken trafálnak a viccel és ha ez így van, akkor a jelenség a hibás, nem az, aki kiszúrta azt.

Ez egy régesrégi dolog nálunk, már Voltaire is bírált sok mindent, az egyházat, a királyi tekintélyt, az orvosi vaskalaposságot, meg mindenfélét és utálta is mindenki az éles nyelvéért, de semmit sem tehettek ellene, mert viccesen csinálta és nevetett rajta mindenki az érintetteken kívül.

Az érintetteknek marad a tanulság, vagy leszűri és megpróbál nem nevetséges lenni, vagy tovább nevetnek rajta. Akkor meg, ha nem tud változtatni, vagy nincs esze hozzá, hogy megértse a viccet, vagy ugyanúgy visszavágjon, akkor viselje el, mást nem tehet.

Jajám jól írod, mer'hogy a karikatóra már maga egy túlzás ezért patikamérlegen kell adagolni, mert a túl erős vicc rögvest ízetlenné válik és ellentétes hatást vált ki. Ha túlságosan kemény, mer' túllönek a célon, akkor inkább csak jót tesz annak, akit bírálnak vele. Sok politikai vicc ezért kapásból el van rontva, mer' nem h ártalmára van hanem inkább éppen támogatja amit ócsárol. Amit nagyon szidnak az sokszor szimpatikus lesz és a gúnyolódót nevetik ki.

Olyan ez, mint ha fordítva, valamit túldicsérnek, akkor az meg gúnnyá változik.

Tééleg lököttek a moszlimok, ha ilyenért berágnak. Egy szaros firkáér embert ölni az örültség nincs ki a négy kerekük.

Abban én is egyet értek, hogy elitélendő a gyilkolás.

De érdemes a folyamatot magát megérteni,

Ugyanis meg lehet érteni ezeket a terroristákat, és azt, hogy mi mozgatja őket.

Nem elfogadni, csak megérteni őket és hogy mit miért tesznek.

És mindenekelött érdemes tisztában lenni az erejükkel és a saját erőnkkel...

Mert mindig elfelejtjük, a bün a büntetés és a bün elleni védekezés három különböző dolog.

Erejükkel?

Ne szédíts!

Macskakarmolástól több ember hal meg évente, vagy attól, hogy tetőcserép esik a fejére, mégsem marad otthon senki tetőcserépveszély miatt. Azt gondolnák róla, hogy megbolondult.

Az USA-ban volt idő, amikor évente többen haltak meg autóbalesetben, mint a 2. vh ban (az amcsik), de eszükbe sem jutott, hogy ne üljenek kocsiba, ha kedvük tartja.

Ha az összes terrorakció áldozatát összeadod, egy véletlenül félrement bomba, amit nem is akartak úgy ledobni, több áldozatot szedett sajnos, pedig minden erejükkel azon voltak, hogy elkerüljék a sok civil áldozatot az amik, csak valahogy elbaltázták.

Na mondjuk a szept 11 et leszámítva, mert az agyas volt, de meg is kapják érte a magukét, még vagy száz éven keresztül szarrá bombáznak mindent, ahol egy tevehajcsárt meglátnak egy életlen bicskával.

Milyen erőről beszélsz?

Ahhoz neked erő kell, hogy felrobbantsanak egy pokolgépet?

Aljasság kell hozzá, nem erő.

A maffia használ ilyen módszert, a bűnözők.

Ütközzenek meg az US Armyval, vagy a Natoval, ha olyan erősek.

Nyúlbéla mindahány, egy focimeccsen agyonvernék a suhancok az összes terroristát, ha ki mernének állni.