MIért tagadják Istent a legnevesebb tudósok?

Szerintem inkább te beszélsz sablonos baromságokat, miközben én gondolkodom.

De magyarázd már el nekem kérlek, hogy mi köze van a keresztények emberközpontú istenképének egy olyan istenhez, aki az egész Világegyetemünket megteremtette, amiben olyan jelentéktelen még a hatalmas Tejútrendszer is, mint egy csepp víz a Csendes-óceánban.

Persze, hogy nem tudod megmagyarázni. Inkább leírsz válaszként 4-5 sort a nagy semmiről csak azért, mert valamit kell írnod a hited védelmében, hiszen csak nem hagyhatod szó nélkül, ha valaki belegázol a világképedbe.

Jánosegytizenkettő

A te hozzászólásod már önmagában is inkonzisztens.

«MIért tagadják Istent a legnevesebb tudósok?»

Hogy a „szalonképtelen szöveget” még egy parányit bővítsük: Azért mert tudatlanok. Ám legyen, próbáljuk meg szalonképesen a logikával.

Talán azért tagadják Istent, mert a vallások tanításaiból indulnak ki, amelyek egy vagy több személyes Istent imádnak. És abban igazuk is van, Isten nem egy személy, nem egy valaki. Isten egy valakinél minden tekintetben végtelenszer több. Vannak akik Istent egy erőforrásnak tekintik, némely neves tudósok ezt is tagadják, és ebben is igazuk van, mert ez is csak egy része az igazságnak. Szerintem abban azonban tévednek, hogy az egész csak véletlen dolga lenne.

Közelebb járunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el, mintha az eredeti önfejlesztő ihlet lenne, melyből minden kifejlődött, az erőforrás is. Az ihletre ugyanis a kezdeményező és közlési hajlam, a tevékenység a jellemző. Ebben az ábrázolásban az eredeti önfejlesztő ihlet a forrása mindennek, minden erőnek, hatalomnak, bölcsességnek, szeretetnek, továbbá minden anyagnak, és minden életnek.

Az, hogy minden ebből az eredeti ihletből fejlődött ki, igazolja azt amit a vallások tanítanak, hogy Isten jelen van mindenben mindenütt, és egyúttal cáfolja azt a tanítást, hogy Isten mindent teremtett. Isten nem teremtett semmit, de jelen van fejleményeiben. Jelen van az élettelen anyagban, mint a rend amely szerint felépült, jelen van az élőlényekben mint egy vezérlő alapelv, az emberben azon felül jelen van mint a személytelen öntudata vagy lelke, az Én Vagyok, az Isten egyszülött fia/leánya, a Krisztus minden emberben.

Az eredeti ihlet fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az eredeti önfejlesztő ihlet minden kiáradásához. Az ember értelmi képessége révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, ezt a hozzáférhetőséget csak érdeklődése határolja meg. Ez lehetővé teszi azt, hogy isteni kilétére ébredjen, hogy a Krisztust hozza kifejezésre.

Én vagyok, kell tehát hogy Isten legyen, hiszen én utolsó fejleményeinek egyike vagyok

A neves ateista tudós tudatlan e dolgok felől, következetesen tagadja Istent.