Sok hívő kereszténytől kérdeztem már, hogy. (? )

17: amiket írtál istenről az szerintem tévedés. Persze a vallásos emberekről lehet, hogy igazad van, de ne ródd fel nekik, majd változnak. A vallás és a hit nem ugyanaz, ne keverd össze a kettőt. A téves hit sokkal rosszabb, mint a téves vallás.

Jól szerintem az hisz, aki nem nagy akar lenni, hanem jó.

21 Nem azt mondom, hogy az emberek akik benne vannak azok a leírtakkal megegyeznek (sok keresztény barátom van) csak azt ha tökéletes követnék a saját tanításukat, ha felfognák valójában mit tanítanak, akkor talán ilyeneké válnának. ( Például kevés kereszténynek vagy érettségije hittanból - én már például le tudnám tenni! ) Beteljesült az egyik prófétájuk jóslata: a szemükkel nem látnak a fülükkel nem hallanak. Nyilván nem azt mondom ezzel, hogy hülye vagy ha hiszel nekik, de nagyon kevesen hisznek azért, mert minden lehetőséget kipróbáltak, minden követ megmozgattak, legtöbben csak félnek. Azt se mondom feltétlenül, hogy mindaz rossz amit elakarnak érni. Ha egy olyan Isten segít aki különbséget tesz jó és rossz között jutalmaz és büntet, úgy kezel mint egy gyereket tedd azt. De ez az egész logikátlan ... Menjünk rajta végig sorjában! Mindenki tudja, hogy a szexuális tapasztalat lehet az ember legsze-retőbb, legizgalmasabb, leghatalmasabb, legvidámabb, legmegújítóbb, legfelvillanyozóbb, legmeghittebb, legegységesítőbb, legüdítőbb fizikai tapasztalata, ám a tapasztalati felfedezés helyett inkább elfogadjátok az előzetes ítéleteket, véleményeket és elképzeléseket a szexről, melyeket mások hirdetnek; olyanok, akik valamilyen módon mindannyian érdekeltek a gondolkodásmódotok formálásában.

Ezek a vélekedések, ítéletek és elképzelések közvetlen ellentmondásba kerülnek a saját tapasztalatoddal, ám mert semmi áron nem akarod beismerni tanítóid tévedését, inkább meggyőzöd magad, hogy a te tapasztalatod bizonyult tévesnek. Következésképpen elárulod a valódi igazságodat ebben a kérdésben - méghozzá páratlan eredményességgel.

És ugyanígy viselkedtek a pénzzel kapcsolatban is. Valahányszor jelentősebb összegű pénzhez juttok, fényesen érzitek magatokat. Örömmel fogadjátok, és örömmel költitek. Nincs is benne semmi rossz, semmi gonosz, semmi eredendően „helytelen". Ám oly mélyen belétek vésődött mások tanítása erről a tárgyról, hogy az úgynevezett „igazság" kedvéért elvetitek a saját tapasztalatotokat.

Gondold csak végig, mit is műveltél ! Elfogadtad a sajátodnak a fenti igazságot, és gondolatokat szőttél köré - gondolatokat, melyek, mint arról többször is szó esett, fizikailag ható teremtő erővel rendelkeznek, így teremtettél a pénz köré olyan személyes valóságot, mely valósággal eltaszítja tőled a pénzt. Végtére is miért törekednél magadhoz vonzani valamit, ami olyannyira nem jó ? És Istennel kapcsolatban is megteremtetted ugyanezt az ellentmondást. Lelked minden tapasztalata azt súgja, hogy Isten jó. Tanítóid oktatása szerint viszont Isten rossz. A szíved azt súgja, hogy Istent félelem nélkül lehet szeretni. A tanítóid azt hangoztatják, hogy Isten félelmetes, bosszúálló Isten. Azt mondják, élj félelemben Isten haragjától. Hogy reszketned kell a jelenlétében. Hogy egész életedben reszketned kell az Úr ítéletétől. Mert az Úr olyan, amilyennek mondják, és Isten bizony bajban leszel, amikor szembekerülsz az Ő rettenetes ítéletével. Ezért kell „engedelmeskedned" Isten parancsainak.

Mindenekelőtt pedig semmiféle logikus kérdést nem szabad feltenned. Nem kérdezheted meg: „Ha Isten vak engedelmességet követelne a törvényeinek, akkor miért teremtett lehetőséget arra, hogy megsértsék azokat a törvényeket ?“ A tanítóid persze készen állnak a válasszal -mert Isten azt akarja, hogy „szabad választásod" legyen. Ám miféle szabadsága van a választásnak akkor, ha valamely dolog választása a másik ellenében elítéltetést von maga után ? Hogyan lehet szabad a „szabad akarat", ha az nem a te akaratod, hanem valaki más határozza meg, mit kell tenned ? Bizony, mindazok, akik erre tanítanak, ostoba álszentséget tulajdonítanak Istennek.

Azt hangoztatják, hogy Isten megbocsátó és könyörületes, ám ha nem a „megfelelő módon" kéred az irgalmát, ha nem megfelelően „közeledsz" Hozzá, akkor nem hallgattatik meg a könyörgésed. Kiáltásod elhal a semmiben. Ez voltaképpen még útmutatást is jelenthetne, ha volna egy bizonyos megfelelő mód - csakhogy annyi „megfelelő mód"-ról tanítanak, ahány tanító szóra nyitja a száját.

Így aztán legtöbben azzal töltitek felnőtt életetek java részét, hogy a „helyes utat" keresitek, azt ahogy imádhatjátok és szolgálhatjátok Istent, ahogy engedelmeskedhettek az akaratának. Márpedig mindebben az a legmegejtőbb, hogy nem akarja.

Az ilyen viselkedést az uralkodók követelték meg az alattvalóiktól -rendszerint egomániás, gyenge jellemű, zsarnoki uralkodók. Ezek bizony a legkevésbé sem ájtatos követelmények, és legalábbis figyelemre méltó, hogy a világ mindeddig nem vonta le a következtetést, miszerint hamisak az ilyen elvárások, és semmi közük az isteni lét szükségleteihez vagy vágyaihoz.

Az isteniségnek nincsenek szükségletei. A Minden pontosan az, ami: a minden. Ilyenformán nem akar semmit, vagy éppen mindennek a hiányában van - meghatározás és nézőpont kérdése.

Ha úgy döntesz, hogy olyan Istenben hiszel, akinek valamilyen szinten bármire is szüksége van, és borzasztóan megsértődik, ha nem kapja meg, és megbünteti azokat, akiktől elvárja az adakozást - akkor úgy döntesz, hogy egy nálamnál sokkal, de sokkal kisebb Istenben hiszel. Valójában egy Kisebb Isten gyermekei vagytok.

Akit érdekel a téma olvassa el Beszélgetések Istennel 1 írd be Googleba ...

Kedves Betonfagyi!

A Beszélgetések Istennel c. könyvben vannak jó dolgok is, főleg az, amikor az Istent egy szerető és megbocsátó Istenként mutatja be. Ezt onnan tudjuk, hogy helyes, mivel Jézus is ilyennek mutatkozott be.

Azonban egy könyv olvasásakor tudod, hogy milyen szellem van mögötte, mivel szerzője ismert előtted. De amikor olyan szöveget olvas vagy néz valaki, melynek szerzőjét nem ismeri, akkor az olvasó számára az ártó erők is bezavarhatnak! Ezért kell óvatosnak lenni!

Hiszen ha egy tiszta üveg vízbe, csak egy kanálnyi trágya levet raknak bele, akkor szerinted még jó az a víz?

Ugyan így vagyok Donald Walsch is. Hiszen ugyan sok igazságot mond, de valójában a gőgre, a kivagyiságra, hiúságra nevel.

Ráadásul „odátról löki” az igazságait, de ha esetleg azokat az okosságokat itt kellene megvalósítani a földön, akkor azért abból nagy röhögés lenne.

Én ezért csípem jobban Jézust, és annak evangéliumát, mint viszonyítási alapot, mert Jézus nem csak lökte „sugalmazta” a tanítását „odaátról”, hanem eljött közénk, megszületett mint egy egyszerű ember, és meg is mutatta, hogy mit is jelent itt a földön megszületni, dolgozni, tanulni, megküzdeni az igazságért, és ha kell még a kínhalált is felvállalni értünk emberekért.

De ez az Donald Walsch szerinti állítólagos isten persze nem jő el, nem él itt a földön, és nem igazolja tanításának hitelességet. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem véletlenül, mert a patáit rögtön látni lehetne, és lelepleződne. De így persze nagy szavakkal ámítani, bepalizni hiszékeny nagyra vágyódó embereket, mindenféle bizonyítás és ellenőrzés nélkül azért tud, mint ahogyan látom téged is sikerült Betonfagyi. :))