Lényeges, hogy létezik-e Isten?

A 10 és a 19 válasz adója vagyok és most folytatom az utolsó gondolatomat, amely ugyan nem tartozik szorosan az eddigiekhez, de gyakran felmerül az ilyen vitákban.

Csodálkoztam is, hogy nem reagált rá valamilyen fanatikus vallásos, de talán nem olvasta még.

Arról van szó, hogy láthatóan, tapasztalhatóan az erkölcs is fejlődik.

Az ószövetségi erkölcs már a kereszténység hajnalán is tarthatatlan volt, már a drákói ítéletek nem voltak érvényben. Már nem mondja ki a törvény. hogy a házasságtörőt meg kell kövezni, sőt a megbocsátás szellemében az vesse rá az első követ... mindenki ismeri a választ. A rabszolgasors szabályozása is értelmét veszti, mert egyre kevésbé van elfogadva ez az intézmény, ma meg éppenséggel teljesen irreális még a gondolata is, hiszen már évszázadokkal ezelőtt deklarálták az emberi jogokat.

Ha törvénykönyvet nézzük, tapasztalható, hogy mennyire finomodott a törvénykezés, mennyire bővebb és kiterjedtebb lett a jogi szabályozás. Nem csak a büntető, hanem a család, vagy a munkajog is létezik immár, de még a büntető is nagy mértékben disztingvál és minden sokkal humánusabb.

Mindezeken túl a modern világ számos olyan dolgot is hangsúlyoz, értékel, ami nincs a jogban lefektetve, pl. a törtető, karrierista embereket negatívan ítéljük meg, vagy a basáskodó, a felsőbb helyzetével akár finoman is visszaélőt szintén, de számos más erkölcsi kérdésben is mind az ateisták, mind a vallásosak már régen nem a keresztény színvonalon állnak.

Hogy mást ne mondjak, régen az etikett az uralkodók körében szabályozta azt, hogy mi illik, mi nem, de a tömegekre ez nem volt érvényes. Még a vezető főurak is gyakran viselkedtek a műveltségi színvonaluk alatt, de akkor mit lehetett elvárni egy buta paraszttól, akinek még csak sejtelme sem volt arról, mi illek, mi nem. Manapság az átlagembert is kötik a régi etikettszerű illemszabályok, amik nagyban finomítják a kultúránkat. Ma már a paraszti munkát végzőt is inkább mezőgazdasági dolgozónak hívjuk és joggal, hiszen ma már kulturáltan viselkedhet, amit mindenki el is vár tőle.

A lényegi kérdésekben is hatalmasak a változások. A szokások változásával ma már nehezen értjük meg, milyen keserves volt régen a fiatalok sorsa, akiket az apjuk kényszerített párválasztásra, még az ifjakat is gyakran, a lányokat meg szinte mindig és ma már megdöbbennénk a régi lányiskolák tananyagán, ami annyira eltérő volt a fiúiskolákétól, hogy semmilyen foglalkozást gyakorlatilag nem űzhettek, kivéve persze a legősibb mesterséget, amit viszont nem iskolában tanítanak, hanem egyéb intézményben, amelyet ezóta a New York-i egyezmény szellemében kivontak a legalitásból sok kulturált országban, de a régi korokban a bordélyházak teljes ütemmel dolgoztak, a keresztényi elvek dacára. Tudom persze, hogy komoly viták folynak a bordélyházak működéséről és szerintem a lányos apák jobban megértik ezt , mint akinek csak fia van és így kevésbé érzékelik a kérdés drámaiságát. Mindenesetre az emancipáció is nagyrészt erkölcsi kérdés és véleményem szerint soha nem állt ilyen magas erkölcsi fokon az emberiség.

Bűnözők mindig is voltak és a felderített bűnesetek száma nem mutató ebből a szempontból, mert a hatékony kriminalisztikai szervek megjelenése nagyban növeli a felderítéseket, elrettenti a bűnözésre hajlamosak egy részét és a szigorú, de humanitásra törekvő igazságszolgáltatás, amelyet próbálnak függetlenné tenni az ideológiáktól a kulturált országokban, megfelelően kezeli ezt a kérdést. Lényegében ha meg is nőtt a bűncselekmények száma, a rettenetes szaporodásunk miatt viszont lényegében hatalmas mértékben csökkent annak az esélye, hogy bárki is találkozik vele. A hatásos sajtó, vagy média által villámgyorsan terjedő hírek miatt tűnik a helyzet riasztónak, mert még a világ legeldugottabb zugában megtörténteket is szinte azonnal megismeri a világ, sokszor nem is a maga valóságában, hanem a zsurnaliszták szenzációéhes tolmácsolásában, amíg régen meg éppenséggel inkább elhallgatni igyekeztek a rémítő eseteket, amikről egyáltalán tudomást szerezhettek volna.

Az a vallásos nézet, hogy minden romlik és rosszabb lesz, nagy vonalakban tarthatatlan, mert ellenkezőleg, minden törekvésünk arra irányul, hogy minden jobbá váljon és ez meg is valósul nagy vonalakban, az időnkénti visszaesések ellenére is.

Nincs ma már teljes mértékben jogfosztott rabszolga, vagy jobbágy, de proletár sem, vagy talán egyre kevesebb és minden ország a gazdasági erejétől telően próbál szociális hálót kiépíteni az elesetteknek, a rászorulóknak.

Mindez érezhetően és kimutathatóan nem függ a keresztény hittől és talán az emberi példáktól vezérelve más hiten lévő országok kulturált tagjai is felismerik a példa alapján a saját rendszerük gyarlóságait, amiket a vallásuk szab meg. Lényegében a muszlimokra gondolok, ahol az ósdi törvények megdöbbentő elmaradottságot tükröznek, de ne legyenek kétségeink, régen mindenhol hasonlóan kemény törvények uralkodtak, csak a vallás befolyásának a csökkenése következtében lettek sokkal emberibbek a keresztény hagyományokkal bíró országokban.

Így a kérdésben lévő gondolathoz is megérkeztünk, nem lényeges, hogy hisz e valaki Istenben, ha egyébként a vallás erkölcsiségén már régen túllépő emberi törvényeket betartja és igyekszik a törvényeken túl az emberséges viselkedésre és próbálja a toleranciát alkalmazni olyan kérdésekben is, amik a már elavult vallási parancsai szerint negatív tartalommal bírnak.

Igen, pontosan erről van szó.

Nagy vonalakban a keresztény hit eleve tartalmazza ezt, hiszen még Jézus nyíltan ki is mondja, az ő királysága nem e világi és máshol is történik erre való utalás. Az is alapvetően szembetűnő, hogy az Isten ellentétben a zsidó hiten alapuló Ószövetséggel, sehol sem jelenik meg, nincs személyes közreműködése, teljes mértékben elmarad a személyes jelenlét és még a józan ész is azt diktálja, hogy segíts magadon, akkor az Isten is megsegít.

Természetesen ennek dacára rengeteg keresztény fordul hozzá különféle kérésekkel, de ezt még a papság sem tartja hasznosnak és az ilyen irányú személyes kontaktus helyett teljesen más irányba próbálják fordítani a meddő igyekezetet, de ezt csak kevés keresztény érti meg valójában, holott az egész hitvallás alapja immár az, hogy az e világi életbe Isten nem avatkozik be. A csodák kora lejárt, ha pedig a törvényszerűségek uralkodnak, amint azt tapasztalni is lehet, akkor nincs értelme immár isteni segítségben reménykedni.

Ha pedig ez valóban így van, akkor nincs is jelentősége számunkra ebben a világban, hogy létezik e, avagy sem.

Azt nem értem, hogy az erkölcs fejlődését miképpen akarod cáfolni, hiszen már az is, hogy manapság mit tartunk erkölcstelennek is mutatja a változást, a rengeteg finomodást, mert régen egy csomó olyan dolog nem volt ebben a kategóriában, nem is ismerték a fogalmat sem.

Például akár a gazdasági életben, akár a hivatalokban, mondjuk egy irodaházban rengeteg dolog van, amit nem tartunk erkölcsösnek és régen ezt az életformát nem is ismerték, szóba sem jöhetett.

Amúgy is élet-halál urai voltak az előkelők, vagyis teljesen mások voltak a mindennapi élet alapjai és más megítélés alá estek, de valóban nem ez a kérdés, csak úgy gondoltam, nagyjából az már ki van fejtve, de természetesen ha úgy gondolod, hogy nem, akkor maradhatunk a tárgynál is, mert lényegében téged az érdekel.

Sajnos az emberi jogoknak nem mindenhol lehet érvényt szerezni, különösen ahol a vallásuknak az alapjait kellene egyes népeknél megváltoztatni.

Leírnál egy etikai törvényt, amely felesleges?

Szerintem ez esetben mindegy, hogy én mit tartok annak, de ne kerülgessük a forró kását macska módjára:

Szóval etika lényegében sokféle lehet, úgymint jogi etika, környezetvédelmi etika, marketingetika, médiaetika, orvosi etika, politikai etika, újságírói etika, üzleti etika vagy gazdaságetika, mérnöki etika, pedagógusetika és talán még van rendőretika is, de még a katonabecsület is ide tartozik valamennyire.

Ebből a felsorolásból, ami bizonyára nem teljes, csupán hirtelen ennyi jutott az eszembe máris látható, hogy van fejlődés, mert már a jogi etika is nyilván bővült az ószövetség óta, hiszen az mindent halállal jutalmaz és még a falánkság is bűnként jelenik meg, holott az inkább csak jellemhiba.

Számos terület is új, de az ókor filozófiája is jelentős változásokon ment keresztül napjainkig.

A wiki kategórikus megállapítása ez: Az etika (másként erkölcsfilozófia, morálfilozófia) a gyakorlati filozófiának az az ága, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik.

Az etika meghatározásával már Platon és Szókratész is foglalkozott, de Arisztotelésznek tulajdonítunk többféle megközelítést, amiből talán a legfontosabb a Magna Moralia, a Nagy Etika. Ő lényegében a legfőbb jóról beszél és azt állítja, hogy az erkölcsnek csak az emberre vonatkoztatva van értelme, ember nélkül nem beszélhetünk erkölcsről sem, az erkölcs valójában az emberek közti viszony, és nem társadalmi viszony, ahogyan elődei tekintették.

Részletesen: [link]

Azóta sok minden történt, számos filozófus vitatta ezt a kérdést

[link]

és a boldogság, meg a szépség kiesett a fogalom keretéből, de mint látható, erény és kötelességetika is létezik, de szerintem ezek a legfontosabbak:

ismeretelméleti, ontológiai és motivációelméleti etikák.

Szimpatikus számomra, hogy Shaftesbury az erény és vallás kapcsolatát vizsgálja: nem lehet valakire azt mondani, hogy nem erényes csak azért, mert nem vallásos. Szerinte egy élőlényre csak akkor lehet rámondani, hogy rossz, ha az összes többi élő fajra kártékonynak bizonyul. Továbbá nem nevezhető valaki jónak, ha csak azért jó, mert fél a büntetéstől.

Az etikai szkepticizmus szerint azonban: az erkölcsi elvek egyáltalán nem igazolhatóak, vagy pedig egészen másfélék az alapjaik, mint amire igazolási kísérleteik során hivatkoznak.

Így lényegében eljutunk oda, mint Rudolf Steiner, aki az antropozófia atyja és ezt tartotta az etika csúcsának, amely felé minden egyes ember tudatfejlődése tart. Az az ember, aki képes az etikai individualizmust megvalósítani, kizárólag önmagából veszi cselekvéseinek indítékát, az önzés mégsem játszik szerepet benne. Az etikai individualista cselekedet sohasem lehet gonosz, etikátlan stb., mert ilyen csak akkor fordulhatna elő, ha az etikai individualista cselekedete nem szabadságból eredne. Szabadságban kizárólag a jót, az etikust képes tenni az ember. A szabad ember cselekvése minden esetben etikus, mert adott helyzetben olyannyira képes azonosulni valamely élethelyzettel vagy problémával, hogy képes felismerni, hogy ő maga az adott pillanatban mit tehet.

Mindezek mellett én nem vagyok különösebben művelt ember és a filozófiai ismereteim is gyengébbek az átlagnál, nem is ismerem pontosan az orvosi, vagy az újságírói, meg az egyéb etikákat, meg a környezetvédelmi etikából is csak annyit, hogy - ne szennyezd a környezetet - vagy - ne szemetelj -, de gyakorlati ember létemre nekem ennyi elegendő és mivel nem vagyok orvos, az orvosi etika ismerete nem feltétlenül szükséges a számomra. Ugyanez vonatkozik a többi ilyen jellegű erkölcsi kérdésre is, számomra inkább az általános etika a fontos, ami a humanizmus meghatározásával nagyjából elérhető és az etika gyakorlati oldalát tartalmazza.

Ebben is kiemelkedő szerepe van az egzisztencializmusnak [link] de keveredve a szekuláris humanizmussal [link] némi nominalizmussal (lásd Ockham) [link]

A protestáns etika, amely elvezet a kapitalizmus szellemének kialakulásához, annyiban értelmes számomra, hogy a marxista filozófiai meghatározásait, ami ezeknek a fogalmaknak a folytatása, gyakorlati okokból elfogadom részben, mivel valóban helytállóak a besorolásai, de a célkitűzéseivel nem, vagy csak részben értek egyet. [link]

Most lássuk, neked mi erről a véleményed.

Elnézést, Arisztotelészt kétszer linkeltem, másodjára ezt szerettem volna:

[link]

bocs.

Az erkölcs és az etika szerintem összefüggenek és könnyű is keverni ezt a két fogalmat.

Mind a kettő tud fejlődni, már természetesen az emberiség ilyen irányú tulajdonságaira gondolva, hiszen változik a felfogásunk, új élethelyzetek adódnak, finomabb a megítélés és talán részletesebb is, ezenkívül új szempontok merülnek fel, más és más a megközelítési mód.

Nyilván az ókori erkölcs nem vethető össze a maival, hiszen hiába mondták a korai keresztények is, hogy szeretni kell mindenkit és hogy mindenki lehet a vallásuk tagja, ha közben rezzenéstelen szemmel végignézték, hogy a rabszolgákat megkorbácsolják, vagy éppen keresztre feszítik akár semmiségekért.

Az etikai felsorolásom a te kérdésedre adott válasz volt, de mint már írtam, én filozófiából nem vagyok túlságosan kiművelve, éppen csak az alapfogalmakkal vagyok tisztában, de sokat is felejtettem abból, amit olvastam.

Lényegében a fő etikai irányzatokat soroltam fel, bár természetesen elég hiányosan, mert erről pár sorban nem lehet kielégítően írni.

A legfőbb jó elérése még Arisztotelész meghatározása volt, azóta sok minden lefolyt a Dunán és még a jó fogalma is vizsgálat tárgya lett, mert annak a meghatározása sem egyszerű.

Szerintem a környezetvédelem is bonyolultabb összefüggéseken alapul, egy egész csomó áttétel létezik, mert persze többet tudok én erről, hiszen ebben a világban élünk. A megújuló energiaforrások, a szelektív hulladékgyűjtés, a pumpás dezodorok használata, meg egy csomó dolog van, amit jó lenne betartani mindenkinek.

Csak példa volt, talán nem is a legszerencsésebb, hogy az ember a jó részét nem is ismeri ezeknek a speciális erkölcsi fogalmaknak.

"Nem választhatók így el ezek egymástól. Az egész etikának nem lenne semmi értelme, ha"

Látom nem olvastad el a linkeket, amit külön a válaszod előtti kommentemben írtam, az szól erről.

Lényegében összefoglalja, sokkal jobban az etikai gondolkodás fejlődését, alakulását, fajtáit és a különféle megközelítési módokat. Vagyis dehogynem, ezek mind, mind más szempontokat vetnek fel.

"A Wikipédia azt írja az erkölcsről,..."

Igen, igen, lehet, hogy ezt írja, de ez a kategorikus meghatározás elég téves, már Arisztotelész sem így gondolta és még egy csomó más filozófiai felfogás egészen másképpen vázolja a problémát. Bonyolultabb ez ennél.

Én is csak az általam legfontosabbnak ítéltekre tértem ki, de hozzáteszem, nem vagyok filozófus.

Amit a humanizmusról írtam és talán az erkölcsről is, az lehetséges, hogy a hozzám közelálló vélemény, vagyis az, amit én is elfogadok, bár természetesen a többi meghatározás sem teljesen kizárt számomra.

Ha már beírtam a linkeket, javaslom még egyszer, hogy fusd át őket, mert még ez is csak a kivonatok kivonatja, olyan alapismeretek, mint a szorzótábla a matekban. Nekem is jót tett, mert kicsit frissítettem abból, amiket már eléggé elfelejtettem, pedig ha már ilyesmire adtuk a fejünket, hogy erkölcsről, meg etikáról vitázunk, akkor valami halvány lila gőzünk azért jobb, ha van is róla.

Aztán amit a szabadságról írsz, abban van valami, de ezek, amiket felhoztál inkább csak illemszabályok, mert attól, hogy rongyos a ruhád, még lehetsz erkölcsös.

Az erényes ateistáról pedig csak azért írtam, mert ez a valláskritika rovat és ide passzolt a gondolat, mert gyakran képzelik a vallásosak, hogy az istentelenek eleve erkölcstelenek is.

Abban van valami, hogy a keresztény erkölcs elég etikátlan tud lenni, de azért én megjegyzem, hogy régebben az volt az etalon és a durvább szabályozásnak azért valahogy mégiscsak megfelelt egy szinten.

Ha nézed az Ószövetségi zsidók merev és durva erkölcsi felfogását, akkor ugye tekintetbe kell venni, hogy sok évezreddel ezelőtti állapotról van szó, ami nyilván a keresztény időkben már tarthatatlan volt és ezt újítja meg forradalmi módon a kereszténység, de hát az felett is eljárt már az idő sok tekintetben.

Most nem akarom a zsidók hitét lejáratni, hiszen nyilván nekik is megújult az erkölcsük azóta, nem bántásképpen írom. Gondolom már ők sem köveznek meg senkit, legalább is nem tudok róla.

:)