Leáldozóban az ateizmus csillaga?

Elképzelem, ha a komputerek úgy lennének gyártva, ahogy az ember születik, vagyis evolúciós változásokat engedélyezve.

A boltban a vásárló gondterhelten fel alá járkálna, akárcsak az apuka a szülőszobában és morfondírozna.

Jaj, csak nehogy win 95 fusson rajta, utálom az állandó kék halált és jó lenne pár giga memória is. Lehet, hogy csak butuska lesz, pentium 1-es, 100 Mhz procival, pedig jó lenne, ha kétmagos agyacskája lenne a kicsikémnek. Te szent ég, most jut eszembe, egy kínai hozta a szórólapot, remélem nincs köze hozzá, mert nem akarok bóvlit, jobb lenne egy márkás, még ha nem is IMB, de legalább ASUS legyen, vagy eredeti Toschiba, ha meg laptop az aranyos, akkor nemes DELL emblémával.

Gyanús nekem az asszony újabban, hátha lepaktált ezzel a postással valahogy.

A videókártyácskája is izgat, remélem nem szaggat majd a kijelző és ha nem is 3D, akkor is legalább élvezhetően fussanak rajta a játékok.

A wifi kártyácskája remélem kompatibilis lesz mindennel, tud majd kommunikálni a TV, meg az egyéb vackaimmal és kapásból nyomja majd az internetet, megfelelő sebességgel.

A kinézete is fontos a számomra, mert büszkélkedni szeretnék a drágával, de ha csúnyácska is egy kicsit, legalább okos legyen és a cinege kis hangszóróján kívül öblösebben is tudjon hozzám szólni.

Jajj, Istenem, megőrülök az izgatottságtól!

Vajon milyen lesz?

Mindegy, csak egészséges legyen!

:)

"a vásárló gondterhelten fel alá járkálna"

Azért annyira nem.

Jó az írásod, de azért az evolúció nem ennyire gyors. A vásárló leginkább csak az utolsó mondatodat ismételgetné.

"- Na, örülök, hogy végre valakitől nem az elutasítást, hanem a lehetőség elfogadását látom. Én sosem állítottam, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítható lenne a lélek léte, csak azt mondtam, hogy vannak erre utaló jelek. Persze ezek lehetnek hallucinációk vagy egyéb más agyi folyamatok eredményei is, de mivel nem lehet kizárni egyiket sem, így a lélek léte is ezel lehetőségek közt kell, hogy legyen. "

Közte is van, de mivel a hallucináció léte sok alkalommal bebizonyosodott, míg a léleké (egyelőre) egyszer sem, így ésszerűbbnek tűnik arra gondolni, hogy ezek az általad írt jelenségek hallucinációk, nem pedig a lélek létére utaló nyomok. Persze, ettől még még mindig létezhet a lélek, csak éppen ezt sem fiziológiai, sem pszichológiai kutatások nem támasztják alá.

"- Max jelenleg, de honnan tudnád biztosra, hogy sosem lesz cáfolható, vagy bizonyítható? "

Vannak dolgok, amelyek még elméletileg sem cáfolhatóak. Hogyan cáfolod pl. azt, hogy a spagettiszörny létezik? Sosem fogod tudni áttúrni az egész univerzumot hogy megtaláld, vagy ha mégis, akkor azt mondom, hogy azért nem találtad, mert amikor itt kerested akkor ott volt, mikor meg ott kerested akkor meg átjött ide. Ha meg az egész univerzumot egyszerre nézed és nem találod, akkor meg azt mondom, hogy számodra láthatatlan, mert nem jó módszerrel vagy nem megfelelő eszközzel kerested. Mindig ki tudok találni valamit, hogy miért nem találtál rá a spagettiszörnyre, és te sosem lehetsz biztos benne, hogy csak én járatom a bolondját veled, vagy tényleg csak nem vettél mindent figyelembe a keresésénél.

Elméletileg olyan dolog nem létezik, amit ne lehetne bizonyítani. Csak megfelelő példát kell találni rá, és olyan kísérletet összeállítani, amelyikben a vizsgálat tárgya (amit bizonyítani akarsz) mindig ugyanazt az eredményt produkálja. Ha pedig még predikciókat is meg tudsz határozni a kísérletek eredményeiből, amelyek valóban úgy működnek ahogyan megjósoltad, akkor már jó esélye van az általad vizsgált dolog létezésének, vagyis jó eséllyel helyes modellt állítottál fel a dologgal kapcsolatban.

Elméletileg mindent lehet bizonyítani, de még elméletileg sem mindent lehet cáfolni. Ezért van az, hogy ha valaki állít valamit, akkor őt terheli a bizonyítás kényszere, nem pedig azokat, akik cáfolnák az adott dolgot. Cáfolni egyébként sem valaminek a létét lehet, hanem annak a valami létének az igazolására összeállított kísérlet eredményét, pontosságát, relevánsságát. Konkrétan a lélekkel kapcsolatban sem a lélek létét lehet cáfolni, hanem az általad a lélek létezésének igazolására összeállított kísérletek folyamatát, eredményeit. És hiába cáfolja meg valaki az általad összeállított kísérlet relevánsságát, attól még nem a lélek létét, csupán az általad összeállított kísérlet helyességét cáfolta meg.

"- Igaz, viszont ez egy újabb kérdést vet fel: Vajon hiteles lesz e az aki a lélek vizsgálatára és bizonyítására adja a fejét, vagy ismét kóklernek lesz kikiáltva anélkül, hogy bárki is megvizsgálná az állításait?"

Ez attól függ, hogy milyen bizonyítást tud adni az illető a lélek létének igazolása szempontjából. Ha a tudományos módszertan minden kritériumának megfelelőt, akkor tökmindegy, hogy mennyire vallásos vagy ateista a kísérlet összeállítója, a tudomány el fogja fogadni az eredményeit, függetlenül attól is, hogy a tudományt művelők vallásosak vagy ateisták-e. Ha viszont a tudományos módszertan kritériumainak nem felel meg az igazolása, akkor lehet az illető akármekkora ateista is, akkor is el fog bukni a kísérlete, modellje, ha nem felel meg a tudományos módszertan követelményeinek. A tudományos munka és annak eredménye abszolút független attól, hogy ateista vagy vallásos műveli, egészen addig, amíg megmarad a tudományos módszertan keretein belül.

"Ateista cask ateistának fog hinni, viszont aki bizonyítja a lélek létét az már eleve nem lehet ateista. 22-es csapdája."

Teljesen mindegy, hogy ki kinek hisz, a tudomány nem hit alapon működik. Attól nem lesz tudományos szempontból relevánsabb egy eredmény, hogy az emberek, vagy azok bármely csoportja szempontjából hihetőbb vagy kevésbé hihető a dolog, sem attól, hogy mennyire vallásos vagy ateista az igazolásra tett kísérlet összeállítója.

Más részről a lélek esetleges létének bizonyítója éppúgy lehet ateista is, mint vallásos. Nem a vallási hovatartozástól függ a tudományos módszertan, hanem attól, hogy milyen kísérletet állít össze az illető a vizsgált dolog létének vagy nemlétének igazolása szempontjából. Lásd Newton bácsit, aki azért elég mélyen vallásos volt, mégis főként neki tulajdonítjuk magának a ma elfogadott tudományos módszertannak a megalapozását és kidolgozását is. Vagyis éppen pont egy elég mélyen vallásos ember alkotta meg azt a tudományos kritériumrendszert, ami alapján ma is eldöntjük, hogy egy dolog igazolására vagy cáfolására tett kísérlet mennyire releváns vagy nem releváns a bizonyítás vagy cáfolat szempontjából.