Ha Isten végtelen ideje létezik (örökkévaló), de az univerzumot és a Földet véges idővel ezelőtt teremtette meg, akkor mit csinált a teremtés előtti, végtelen hosszúságú időben? Csak ücsörgött a semmi közepén és bámult maga elé a sötétbe?

Sziasztok

Az emberek sokat gondolkoznak ezen a kérdésen, hogy "vajon Isten él e és/vagy létezik e?"

vagy

"Miért ilyen nagy az univerzum, hol a vége?" stb...

Nekem az a meggyöződésem, hogy a jövőnk alkotja a multat és a mult lesz a jövönk.

Ez egy paradoxon, de ha igy fogod fel a dolgokat, akkor könnyebben megfogod érteni az életet!

Ozmium42-nek(30) és a kérdezőnek a 32-es kommentje alapján:

"No, megnézném azt, ahogy bizonyítják, az ellenkezőjét, mert eddig semmi olyan dologgal nem találkoztunk, ami nem része a téridőnek. "

"Először bizonyítsd te, hogy lehet létezni téren és időn kívül, utána beszélhetünk a többiről, ha ez sikerült."

- Mi sem egyszerűbb, tessék:

Érdekes, hogy egyes ateisták saját privilégiumként tekintenek az idő és téren kívüli fogalmára, holott ezt nem tehetnék meg. A tudomány a mai napig használja és magyarázataiba szövi bele ezen fogalmakat, mégis, ha egy hívő teszi ugyan ezt, az már ezen ateiskák szemében eretnekségnek számít. Ti nem véltek felfedezni itt egy kettős mércét? Míg egyes ateisták az Istentelen univerzum léte mellett érvelnek, addig elképzelhetőnek tartják

azt, hogy van olyan: Tér és időn kívül. Viszont amint ez egy hívő szájából hangzik el, azt már badarságnak, kitalációnak cimkézik :)

Nézzük meg mikor használja a tudomány ezen fogalmat amit egyes ateisták megpróbálnak kisajátítani:

- Először is a nagy bumm előtt ugye nem volt se tér sem idő(állítólag). Szóval hol helyezkedett el az amiből a világ keletkezett, nevezzük ezt anyagnak vagy energiának?

- A másik eset ahol ugyan ezt a fogalmat használja a tudomány, az az a hely ahova a világegyetem mind a mai napig tágul, azaz a világegyetem peremén túl található az a "hely" ahol sem idő, sem pedig tér nem létezik, mégis tágul valahova a világunk.

Ha a világegyetem képes a semmibe tágulni, miért oly elképzelhetetlen, hogy valami más is lehet ott kint a semmiben? Nem az. Olyannyira nem az, hogy több elmélet is született a multiverzumok létezésére. Tehát ha azt kérdezi valaki, hogy hogy lehet valami az időn és téren kívül (és nem hisz egy hívőnek sem), akkor kérdezzen meg egy tudóst aki részletesen és kielégítően el fogja tudni magyarázni ezt a multiverzum modelljével.

36-nak:

- Bár kicsit sem tetszik a hangnem amit megengedsz magadnak, de ettől függetlenül ha valami igaz, akkor igaz, szóval alátámasztom az alább írtakat:

".Szóval van az "éber tudat", és van az "álomtudat", ami első hallásra különböző dolognak tűnik, de valójában mindkettő UGYANANNAK A TUDATNAK a produktuma"

- Valójában az agy nem is tud különbséget tenni aközött, hogy alszunk és amit látunk és aközött mikor éber állatpotban látunk valamit. Mindkét esetben az agy, látásért felelős elülső homloklebenye ugyan olyan mértékben aktív, nem tesz különbséget a két dolog közt.

openyoureyes

Nem akarok a vita kedvéért úgy tenni, mintha ismerném az elméleti fizikának és a matematikának azt a magasságát, amiben a Nagy Bumm elméletét kidolgozták és értelmezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy minden, amit tudunk, az a szingularitásnak ezen az oldalán van, beleértve a teret és az időt is. A szingularitásról annyit tudunk, hogy lehetetlen mögé látni, lehetetlen információt szerezni azon túl. Nem teszek úgy, mintha magamban végig tudnám vezetni azt a logikai láncolatot, aminek végeredményeként erre a megállapításra jutottak. Én ehhez nem értek, és nem tudom elképzelni, mikor van valami az időn kívül, és hol van valami a téren kívül. A lényeg, hogy ez a határ a szingularitás, és SEMMI KÖZE AZ EMBERI ÉLETHEZ!

A tudományos téridőn kívüliség, és a vallásos téridőn kívüliség nem ugyanaz. Egyrészt fel kell tenni a kérdést a vallásosaknak, hogy miért ámítják magukat, egymást, és másokat, hogy tudnak olyan dolgokat, amiket senki sem tud. A téren és időn túl az ismeretlen és megismerhetetlen van, nem pedig a téridőn kívüli jelenségek fizikája. Ezzel szemben a vallásos téridőn kívüliség tapasztalásához csak meg kell halni, vagy még azt sem. Meditálni, vagy álmodni kell, szóval elegendő a módosult tudatállapot. Itt azért látni kellene, hogy valami sántít. Nem kettős mérce van itt, és nem kisajátítás, hanem egymás mellett elbeszélés. A vallásos nézeteknek saját szingularitásuk van ha úgy tetszik, amit azért hoztak létre, hogy a tarthatatlan és légből kapott fogalmaikat mögé helyezzék. Azért vetjük el ezt a nézetet, mert már materialistaként is képesek vagyunk tárgyakat elhelyezni ott, kifigurázva ezzel ezt a hozzáállást, lásd: Russel teáskannája, láthatatlan rózsaszín egyszarvú.

Amikor a tér tágul, nem a semmibe tágul, mert nem úgy tágul, mint egy lufi. Ezért nincs is értelme annak, hogy "ott", és "kívül". A lufi egy félreértett szemléltetés. Arról van szó, hogy a háromdimenziós tér úgy tágul a negyedik dimenzió irányába, mint a lufi kétdimenziós felülete tágul a harmadik dimenzió irányába.

A multiverzum pedig egy bizonyítatlan modell, éppen úgy egyébként, mint a háromnál több dimenzió, ezért nem kell túlságosan nagy következtetéseket levonni, mert ez színtiszta matek, amit ráadásul laikusként nem is értünk. Ezek a modellek matematikai lehetőségek, és nem valódi empirikus felfedezések.

Duma.

Ha saját bevalásod szerint nem ismered a stadard modellt, akkor milyen alapon jelentheted ki, hogy az asztrofizikában egy hívő tudós más téridő-kontinuummal számol, mint egy agnosztikus vagy egy ateista? És azt sem értem, hogy jön ide a szingularitás? Eredeti jelentése alapján a fizikája értelmezhetetlen és a matematika eszközeivel leírhatatlan, egyes értelmezések szerint viszont az egész Univerzum felfogható ilyen szerkezetként -de mindkét értelmezés természetfilozófiai, nem vallási kifejezés.

Bármennyire is nem illik bele a világképedbe, a természettudományok érvényességének is megvannak a határai, ami után már vallásos elképzelések következnek. És ezek közül a tudományos terminológiát használó (akár ateista) teóriák semmiben sem különböznek az ókorból ismert teista tanoktól.

Na, én meg azt kérdezem, ki beszélt itt hívő asztrofizikusokról? Eleve paradoxon, mert ha már hívő, akkor feltehetően nem vallásalapító. Ha pedig nem az, akkor csak ugyanazt a fizikát műveli, mint az ateista, de ezen túlmenően a vallási nézeteinek ehhez semmi köze.

A tudomány egyébként az egyetlen, ami tisztában van a korlátaival. A vallás abszolút igazságnak tartja magát, és mindenre kész magyarázata van.