Ha a világegyetem alkotás, akkor Isten miért nem az? Neki miért nem volt szüksége alkotóra? Hisz alkotó nélkül nincs alkotás, de akkor minden alkotónak van alkotója, tehát ez egy végtelen lánc?

Reggel hosszasan szemléltem a mellékhelyiségben az alkotásomat, pompásan sikerült.

Aztán a Nap alkotása, a bársonyos reggeli fény kicsalt az erkélyre (kézmosás után). Nem messze tőlem, még látható távolságra egy villám sújtotta fa áll, a villám alkotása, ami maga is alkotás, hiszen a légköri jelenségek hozzák létre a villámot, amik, mármint a légköri jelenségek is alkotások, de mivel nem vagyok meteorológus, ennek már utána kellene néznem, hogy pontosan melyik, minek az eredménye és az azt alkotó alkotást mi hozza létre és az miből következik, stb... Körülbelül persze tudom, az uralkodó széljárás a Föld forgásából és felszíni geometriájából adódik, de természetesen ehhez hozzájárulnak az évszakok, a passzát szél és a többi időszakosan és rendszeresen jelentkező időjárási elem. Helyi jelleggel meghatározó a vizek mellett az általános szélirány, amely éjjel a szárazföld felől fúj, nappal fordítva, az elnyelt és visszasugárzott hő alkotása, és ezeknek az alkotásoknak az alkotása akár hurrikán is lehet, amely alkotás aztán szintén egy csomó alkotásra képes. Szóval ugye tényleg van mindennek alkotója, vagy másképpen fogalmazva oka és eredete.

Ez alól semmi sem lehet kivétel, vagy ha igen, mondjuk Isten, aki akár saját magát is létrehozhatta, akkor a természet is megtehette ezt. Az utóbbira számos példa is létezik, így hát gondolom nem kétséges előttetek, hogy én mire voksolok...

Ezt azért nem fogd soha megérteni, mert nem lehet a végtelen fogalmát megmagyarázni egy olyan élőlénynek, akinek van kezdete.

S Ő nem így néz ki, ahogy Mi.

Ő egy hatalmas energia forrás, a biblia emésztő tűzként írja le, intelligenciával.

Ez is mint sok minden, felesleges kérdéseket vet fel,és "vitákhoz" vezet, amivel nem haladsz előbbre.

@4. válaszoló

Te az Ori-ról beszélsz??

Egy kicsit unom mát ezt a ki hozta létre, és azt ki hozta létre blablát, ezért most inkább másról írok, ha elnézitek nekem.

Tökéletes.

Mindig vigyorogva olvasom amikor azt írják, hogy Ádám, vagy ez, vagy az tökéletes volt, mert nálam az a szokás alakult ki, hogy az igazán jó dolgokat nem szabad dicsérni, hiszen az elrontja az ízét, meg aztán szüksége sincs rá, hiszen ami tökéletes, az sugározza a tökéletességet, ezért csakis hibát kell benne keresni, mert csak azt szabad. A kevésbé remek dolgokra ráfér a dicséret, hátha akkor jobbnak látjuk a kevésbé sikerültet, meg aztán minek bírálnám, ha egyszer már magától is gyenge.

Így hát Isten bizonyára kritikusan nézte Ádámot és azt mondta: - elmegy - majd rövid fejcsóválás után folytatta: - csináltam már jobbat is és lehet, hogy a következő jobban sikerül.- Ebből mindenki tudhatja, hogy valóban tökéletes a munka, amit végzett.

A barátommal mentünk egyszer horgászni, aki megjegyezte: - Jó lenne egy nem túl rossz helyet találni.- Ebből tudtam, hogy sokáig fogjuk keresni, úgy is lett, de végül egy gyönyörű helyen sikerült tábort verni. - Mi a véleményed?- kérdezte. - Lehetne kissé zöldebb,- fitymáltam a pompás smaragd színorgiát. - Nekem az nem tetszik, hogy bárki belénk botolhat.- Mutatott rá az Isten háta mögötti hely előnyére, hiszen ott valóban senki sem háborgathatott minket.

Nagyszerű volt a bográcsban a halászlé, amit szintén megvitattunk. - Ízlik? -. kérdeztem. - Elég jó, de talán még egy kis só kell bele.- válaszolta. - Nem, mondtam, só az nem, talán paprika, de azért ehető.- néztünk egymásra boldogan, mert valóban rendkívüli volt a halászlé.

Amikor a nagy halat kifogtuk, homlok ráncolva nézte a hátúszóját, ami kivételesen szép volt. - Egyenes.- mondta szomorúan, mire én - A farka inkább, az a gond.- Sóhajtott egyet - lehetne talán egy kicsit nagyobb -. - lehetne - helyeseltem és boldogan néztük a hatalmas halat, ami bálnaméretű volt, sose láttam szebbet és nagyobbat.

Sajnos az asszonynak nem lehetett erről beszélni, így hát amikor nagyszerű szőke frizurával jött a fodrásztól és kérdezte, milyennek találom, csak annyit mondtam óvatosan - sárga-. Villant a szeme - mint az arany?- Beleegyezően bólintottam - Ja, az is sárga -

- Na és az arcom?- Kérdezte a kozmetikus nagyszerű munkáját, amire valójában nem is volt szükség, annyira bársonyos volt a bőre. - Elmegy.- mondtam óvatosan. - Szeretsz Te engem egyáltalán?- kérdezte toporzékolva. - Eléggé.- mondtam az igazságnak megfelelően, mert valóban bolondultam érte.

Nemsokára megvolt a válóper, de hamarosan társam akadt egy meglehetősen középszerű lányban, akit nem esett nehezemre az egekig dicsérni, hiszen valóban ráfért a dicséret, mert volt benne hiányosság éppen elég. Akkor sem fogott gyanút, amikor megkérdezte. - Milyen az új kolléganő?- Bombázó volt, így hát szokásomhoz híven vállat vontam: - Semmi különös - mert igazán olyan gyönyörű volt, hogy nem volt szabad áradozni róla...

Ennyit a tökéletesről

4-es vagyok.

Nem nem az oriról beszélek.

Bár lenulláztak, de ettől függetlenül a végtelen fogalmát a nullázó sem tudja megmagyarázni, mert az kezdet nélküli.

Ezért aminek nincs kezdete, már pedig van, azt soha de soha nem fogjuk megérteni, főleg, mert korlátok között élünk, így lettünk megteremtve.