Minden ateista tagadja Isten létezését?

Kérdező: ne feledd,hogy aki írta ember volt.

Kezdhetnénk azzal,hogy létezik-e jó fogalma ember nélkül?

Valami mitől lesz igaz? Attól,hogy többen mondják? Attól,hogy régebb óta mondják?

Minden vallás magát mondja az igaznak.

Mindenki abban hisz,amiben akar? Igen,csakhogy nem mindegy,hogy ki az és ő is így gondolja-e. Illetve ők..

Na ugye.

"Én úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga abban hinni amiben akar"

Ez így van csak az is igaz, hogy nem minden vélemény egyenrangú és nem lehet megtiltani az adott vélemény kritikáját.

Nem hiszem, hogy van értelme a kérdésnek, mert definiálni kéne az isten fogalmat. A kérdező Istennek írta, ez a keresztény istent szokta jelenteni, ami bizonyíthatóan nem létezik, ha keresztény isten alatt a Bibliában leírt istent értjük. Ellentmondások vannak benne. Ezek kiküszöbölhetőek, de milyen alapon mondjuk, hogy az az isten a keresztény isten, amelyik éppen most egyezik meg a Bibliaértelmezésünkkel, nem pedig az, amelyik 1000 év múlva fog megegyezni a Bibliaértelmezésünkkel. Szóval a keresztény isten létezése már definíció hiányában sem bizonyítható, ha pedig a Bibliában lévő szó szerint vett istent nézzük, akkor bizonyíthatóan nem létezik.

A többi istenre se mondhatjuk, hogy bizonyíthatóan létezik, elvégre bármi történik, mondhatják az ateista, materialista meg minden hasonló ideológiát valló emberek, hogy ez a természet törvényei miatt van, amik sose ismerhetőek meg.

Az ateisták többsége NEM tagadja az istenek létezését, de Isten nem létezik, ez 100%

Olyan ellentmondások vannak benne, ami miatt teljesen biztos, hogy nem létezik.

A-teista = isten nélküli. NEM TAGADÓ!

ANTI-teista = istentagadó (csak ilyen szó nincs).

Ezek a felsorolt kategóriák eléggé mesterkéltnek tűnnek, hiszen az ateisták sem mindig egyformák. Sokakban felmerül időnként a kérdés, hátha mégis létezik Isten.

Meglehetősen erősen kételkedek ebben, de anyám halálakor komolyan gondolkodtam a túlvilágról, a lélekről, meg a többiről is, mert jó lett volna hinni ezekben a gondolatokban, de egyszerűen képtelen voltam rá. Máskor meg egyenesen nevetségesnek találom az egészet, néha meg, ha olyan a hangulatom, a tudja a fene tör előre és azzal vigasztalom magam, hogy ha mégiscsak létezne természetfölötti lény, akkor direkt ilyennek teremtett, kételkedőnek.

Annyi bizonyos, hogy az ateizmus nem lehet rossz. Hiszen van írva a Bibliában, hogy ateisták léteznek, ezért ha nem lennének, hazugság lenne a Bibliában és akkor megszűnne a kereszténység. Ezért Istennek akarnia kell, hogy legyenek is ateisták, ha már a Bibliában szerepel, így hát amit Isten akar, az meg csak jó lehet, tehát akkor az ateizmus sem lehet rossz, ha már Isten is akarja...

:)

"ki döntené el, hogy mi a jó és mi a rossz? hm. A kutya sem tudja, hogy miért nem szabad szétrágni a cipőket, csak azt, hogy ha megteszi kiabálnak vele. Mi emberek pedig tudjuk, hogy az rossz dolog. "

Nincs is olyan nagy különbség az ember és a kutya között, mindketten ugyanabból indulnak ki. Méghozzá a következményekből.

A kutya - ahogy írtad - tudja, hogy nem szabad szétrágni a cipőt, mert ha megteszi, akkor kiabálnak vele, esetleg az orrára koppintanak vagy a fenekére vernek egyet. Tehát megtanulta azt, hogy ha szétrágja a cipőt, akkor számára kellemetlen dolgok fognak történni, kellemetlenek lesznek a következmények.

Az ember részéről gyakorlatilag ugyanez a helyzet: ha a kutya szétrágja a cipőt, akkor lyukas cipőben kell mennie a dolgára, ázni-fázni fog a lába. Vagy vennie kell új cipőt, aminek árát aztán nem tudja tüzelőre vagy más ruhára, ételre költeni, ezek mind kellemetlen dolgok a számára. Ezt jelenti a tanulás folyamata.

A különbség annyi, hogy az ember képes előrelátó gondolkodásra, "többszintű előrelátásra" is, míg a kutya sokkal inkább a pillanatnak él, nem tud egy bizonyos pontnál előbbre tervezni. (Bár ez sajnos sok emberre is igaz.) Az ember képes felfogni, hogy ha tanul, akkor később könnyebb élete lehet, mert könnyebben talál munkát, és azt jobban megfizetik, mintha nem tanulna. A kutya ezzel szemben csak annyira képes, hogy ha ezt megrágom, akkor utána fájni fog, vagy ha oda bemegyek, akkor az rossz lesz nekem. A gondolkodás összetettsége, a komplexitás mértéke az, amiben ember és állat gondolkodása közötti különbség van.