"Kitért" emberek! Nálatok mi volt a fordulópont, amikor eltértetek a vallási iránytól?

A legtöbb embernél a fordulópontot a gondolkodás jelenti.

Aki tényleg komolyan(!) elkezd gondolkodni a hitéről - az valószínűleg ki fog térni. Ennek az az oka, hogy az emberi agyban van egy hihetőségközpont (ez ellenőrzi, hogy amire gondol, az igaz lehet-e, az eddigi tudása alapján), viszont tudósok kimutatták azt, hogy amikor a saját hitéről gondolkodik valaki, akkor ez a központ nem működik. Másik hitnél igen.

Ha valaki képes bekapcsolni ezt a központot a saját hiténél is - az az első lépés a gondolkodás felé.

Létezik olyan is, aki azért tér ki, mert csalódott a hitében (valami nagyon nagy trauma érte).

Ő többnyire hívő marad - csak már nem a régi hitében hisz, hanem eltér tőle.

Már 7-8 évesen rájöttem, hogy az Istennek nevezett lény tökéletesen reprezentálja azt azt az ókori mentalitást és gondolkodást, ami arra a korra volt jellemző, amiben őt kitalálták, ez nem újdonság, az adott időn és társadalom múlik, hogy milyen istent találnak ki maguknak. Gyakorlatilag olyan, mint egy földesúr, aki elvárja a vakbuzgóságot, bünteti az önálló gondolkodást és döntéseket és csak a szolgalelkűséget jutalmazza, de, ami legfontosabb egyfajta "bűnbakként" is viselkedik, hogy a szolgái mutogathassanak rá, mint parancsot adó személy, ezáltal nekik nem kell a felelősség terhét cipelniük, hisz ki vonná felelősségre Istent? Tökéletes reprezentánsa az ostoba, arrogáns, despotikus uralkodónak, aki a legkeményebben bünteti az ellenszegülést és csak az maradhat életben a közelében, aki hajlandó feladni az önálló gondolkodást, meghajolni előtte és azt tenni, amit mond. Így működtek a fáraók is, akiknél a zsidók elég sokat időztek, így logikus, hogy az általuk ismert uralkodási formát vetítik rá a vallásukra, ami dacára a keresztényég konszolidációjának, mint vallás, továbbra is megvan a mai napig. Persze fenntartja a szabad akarat illúzióját, ami igazából abból áll, hogy vagy behódolsz neki, vagy elkárhozol.

Mindezekre 10 éves korom előtt jöttem rá, persze akkor jóval szerényebben fogalmaztam meg, de a lényeg ugyan az volt. Nekem ez volt a fordulópont.

"Persze fenntartja a szabad akarat illúzióját, ami igazából abból áll, hogy vagy behódolsz neki, vagy elkárhozol. "

Ha istent behelyettesíted a világ törvényszerűségeivel, akkor is ez a helyzet. A probléma a vallások legtöbbjénél ott van, hogy amíg a világ törvényszerűségeihez hosszú távon érdekedben áll alkalmazkodni -tehát beláthatsz dolgokat magadtól is- addig a vallások jelentős részénél a követelmény teljesítése egy kiválasztott csoport érdekeit szolgálja, más emberek rovására. Ez csak úgy teljesülhet, ha behódolva megerőszakolod magad, vagy esetleg megerőszakolnak ők -lásd középkori szankcíók

"Aki tényleg komolyan(!) elkezd gondolkodni a hitéről - az valószínűleg ki fog térni."

Ezt nem lehet így egzaktként kijelenteni, sőt elég téves logika, mert ez azt jelentené hogy akik az elmúlt 2000 év során ápolták a Bibliábal a kapcsolatot, azok közül egyik sem gondolkodott komolyan. Ez pedig azért elég nagy paradoxon, mert az egyháztörténelem során sok komoly gondolkodó ember volt a világtörténelemben, akik komolyan forgatták a Bibliát. Gondolok itt olyan nagy nevekre, mint például a fizika egyik legnagyobb tudósa, Isaac Newton, vagy a magyar kötlészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége Ady Endre, és lehetne mág sorolni a tudósokat, költőket, művészeket. Az pedig nem igaz, hogy ezek az emberek nem gondolkodtak komolyan.

Nem értetted, amit írtam.

Természetesen voltak nagy gondolkodók - de A HITÉRŐL egyik sem gondolkodott komolyan. Hittek, és kész.

Ha ERRŐL gondolkodtak, akkor úgy gondolkodtak, hogy az illeszkedjen a hitükhöz.

A hihetőségközpontot nem használták A SAJÁT HITBÉLI KÉRDÉSEKRE.

Másra használták - de erre nem.

Ahogy megtaláltam a bizonyosság érzést magamban és olyan belső tudásom lett, ami az élettapasztalataim gyümölcse lett,

akkor elengedtem a 'vak' hiteket, mert "biztosra" megyek mindig! És ha kamu amiben hiszel? Garantált a pofára esés!

Nem kérek közvetítő kalmárokat közém és a bennem élő Istenférfiú közé! Én mindent meg tudok magammal beszélni, nincs szükségem senkire hogy becsapjon!

Én ugyan sosem voltam hitbuzgó keresztény, mégis amikor elkezdtem foglalkozni a kereszténységgel, akkor eleinte tetszett, aztán pedig egyre több ellentmondás jött velem szembe. 14 évesen az ilyen ellentmondások eléggé feltűnőek, míg egy felnőtt simán átsiklik felette, mert a felnőttek már megszokták és megtanulták, hogy kényes kérdéseket nem teszünk fel. Ha a pap hisz benne, akkor biztos nincs azzal semmi probléma.

Egyik ilyen az volt, amikor egy gyerekeknek szóló képes biblia könyvet vettem a kezembe és Jézus életéhez értem. Ott ő azt mondta, hogy "Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, bennetek van". Ejha mondom, akkor mi miért járunk templomba? Meg, ha bennem van az Isten, akkor én is Isten vagyok? És elkezdtem azon gondolkodni, hogy akkor mégis miért nem vagyok képes a teremtésre.

Aztán ezekre semmiféle választ nem kaptam, de így szó szerint.

Aztán teltek múltak az idők a kérdést függőben hagytam, mígnem jött egy ember aki tudott válaszokkal szolgálni. Azt sajnálom csak szegény emberben, hogy eléggé pénz centrikus. Rájött, hogy vannak válaszai és túlzásba viszi kicsit szerintem, annyira kényszerűen válaszolni akar mindenféle jött-ment kérdésre, és valami nagyot akar mondani, hogy sajnos e miatt tud olyan butaságokat mondani, hogy hihetetlen.

Szóval a kereszténységgel most ilyen hadilábon állok. Sok dolgot értek benne, és tudom hogy kell értelmezni, viszont azt is látom, hogy micsoda beteg eszmeiség fertőzte meg, ma már látom a logikai hibákat, az erkölcsi vétkeket és sajnos ezek egy az egyben rá is vetíthetők a mai korunkra (bár az egész európai történelemre is krisztus óta).

Így két frontos "harcot" vívok :D A vallásosokat próbálom ébresztgetni, hogy vegyék már észre, hogy erkölcsileg rossz tételekre építik az életüket. A másik fronton meg a vallás ellenesekkel vívom csatáimat, mert ők meg mindenféle vallással le akarnak számolni, de nem veszik észre, hogy vallás nélkül nincs ember, a tudomány is egy vallás, az ateizmus is egy vallás, akármennyire tagadja, hogy nem az.

Anonymus

"vallás nélkül nincs ember, a tudomány is egy vallás, az ateizmus is egy vallás"

Elárulnád, hogy ezeket mire alapozod?

Mert egyik sem igaz.

@11:17

"Természetesen voltak nagy gondolkodók - de A HITÉRŐL egyik sem gondolkodott komolyan"

Úgy látszik, te nem értetted meg, amit írtam. Ha most csak a kereszténységről beszéltünk, akkor kétféle csoportot különböztethetünk meg: a vallásos, és a hívő embereket. A vallásos emberek valóban nem gondolkodnak komolyan a hitükről, mert az életük semmiben sem változik, olyan, mintha nem is hinnének Istenben. Ezek az emberek felületesen ismerik a Bibliát, a vallási gyakorlatuk pedig annyiból áll, hogy elmennek a karácsonyi misére, de utána élik tovább az életüket. Én töbségében hívő emberekről beszéltem, akik KOMOLYAN elgondolkodtak a hitükről. Ha csak az érintetteknél maradunk, és visszatérünk Isaac Newtonra, akkor ő annyira komolyan vette a Bibliát, hogy - nagy fizikus létére - kommentárokat írt Dániel és a Jelenések könyvéhez, mégpedig olyanokat, amik mögött néhány modern teológus is elbújhat. Newton egy komolyan gondolkodó ember volt, aki elolvassa a kommentárjait, az ezt észreveheti. Azért tehát, mert >>szerinted<< a józan gondolkodásba nem fér bele a vallásos érzület, nem jogosít fel arra, hogy egzatként kivetítsd ezt emberek száz milliárdjaira, és felülbíráld azt, ahogy mások gondolkodnak erről a kérdésről. Ez inkább Dawkins stílusa, arra meg nem mindenki vevő.