A házasságtöréssel kapcsolatban nem vagytok ti keresztények ellentmondásosak?

Ha házasságot törsz, akkor nem az Úrral szemben, hanem a pároddal szemben törsz szövetséget. (pont)

A történet ismerete nélkül pedig igen nehéz elmondani, hogy a tevékenység közben milyen más bűnök és rossz következmények jöttek létre (hazugság, kihasználás, érzelmekkel való játszadozás stb..).

Ha családja is van a házasságtörőnek, akkor azzal is számolni kell, hogy a gyerek hogyan éli meg a történetet és a másik ember mit fog kezdeni ez után az életével, amit a házasságtörőnek szentelt. (persze az öngyilkoság az nem elsődlegesen a házasságtörő tette).

Vannak felekezetek, akik a házasságot valamilyen okkult rituálénak tartják (a cirkusz mellet).

Elsődlegesen ők azok, illetve a szétment családok akik elítélik a házasságtörést. (ha a mindenért ítélkező és önimádó bigott embereket kihagyjuk a listából).

Szóval ha házasságöt tört az illető, akkor bűn és helytelen őt örökre megpecsételni, megalázni, gyűlölni vagy értéktelennek tekinteni (főleg úgy, hogy semmiközünk az életéhez).

A házasságtöréshez két ember kell (+ van amikor a másik fél is hibás). A házasságtörő új gyermekeit és egyéb ártatlan embereket bántani meg már az álltaság kategória.

Mindezek melett a házasságtörés akkor sem egy helyes cselekedet és nem egy olyan dolog, amit nem lehet figyelembe venni (főleg, ha mi szeretnénk együtt élni a házasságötrővel).

De mindenki megérdemel egy új esélyt.

A lényeg, hogy ne játszunk a másik emberrel.

Még mindig jobb házasságot törni, mint boldogtalanul tönkremenni egy olyan kapcsolatban vagy családban, ami nem működik és nem javítható.

Jéééé, keresztyének milliói döbbentek most rá, hogy a vallásuk hazugságra épül :DD

Na de viccet félretéve... Nem azt mondja Jézus hogy kövessetek el bűnt, hanem hogyha elkövetitek, de megbánjátok és (tiszta szívből) kéritek a megbocsátást, akkor kapunk megbocsátást. Ez az "újítás" az Ószövetséghez képest, miszerint bűnre büntetés jár.

Tegyük tisztába a dolgokat.

A házasságtörés és még sorolhatnánk ezerszámra a bűnöket, ezeket a biblia is bűnnek mondja. Ezt nem egyes felekezetek találták ki fikcióként. Isten sem mondja rá, hogy nem azok. A bűn az bűn.

A bűn számára nincs megbocsátás.

Megbocsátás a bűnös ember számára van, aki őszintén megbánja a bűnt.

Jézus nem a bűn barátja volt és az Ő példája sem arra bátorít valakit, hogy bűnben éljen, mert Isten-Jézus úgyis kegyelmes és tegyünk amit akarunk. :)

Azt a parázna asszonyt is úgy bocsátotta útjára, hogy menjen el, de többé ne vétkezzen. Ez fontos momentum!

Jézus példája egyszerűen arra világít rá, hogy tegyünk különbséget az ember és a tette közé.

Ez fontos újdonság az ó-és újszövetség között.

Ha valaki bűnt követett el, -ő nem azonos a bűnnel.

Ha megbánja, bárkinek van lehetősége attól elkülönülve élni Isten adta lehetőséggel, amit Jézus megváltása eredményezett. Mi is ez?

Jézus helyettünk elhordozta a a bűnöket, betegségeket, átkokat, szegénységet, elvetettséget...és sorolhatnám a bibliából. Ezeket magára vette. (ebbe ne menjünk bele, hogy volt erre képes, fogadd el tényként)

A bűneink jogos büntetését a halált is elszenvedte helyettünk, eltemették, harmadnapra feltámadt, felment a Mennybe és köszöni szépen jól van. Feltámadott testben, győztesen került ki az egészből és ezt a győzelmet mindenkinek rendelkezésére bocsátja, aki hajlandó Vele azonosulni és a felkínált lehetőségekkel élni.

Valójában nem tudom kire,, vagy kikre gondolsz, hogy széttépik a kereszténység címszava alatt, de két dolgot ne felejts el, illetve hármat:

- sok a képmutató vallásos ember, aki rendkívül szereti a más dolgába beleütni az orrát, holott az ő élete még nagyobb kaotika

- nem csak hívők járnak fel a vallás rovatba

- ha valaki megátalkodottan kitart a bűne mellett, sőt még dicsekszik is vele, -valójában ő maga azonosul azzal, akkor nem hibáztatom feltétlenül a hívőket, ha erősebben fogalmaznak (bár nem tudom pontosan mire céloztál, nem e te túlzol), -szóval az ilyen ember, aki szabályosan dicsekszik a bűnével, az egészen más tészta, mint aki elismeri, hogy vétkezett, és keresi a kiutat. Tanácsot kér. Két egészen más elbírálás.

Mondjuk az én személyes véleményem, és magatartásom, hogy ha az előzőekben felvázolt groteszk alakot "látom", nem is foglalkozok vele. Aki még büszke is a bűnére, főjön a saját levében. Jézus sem tudott mindenkit megtérésre indítani, mert sokan jobban szerették a a hazugságokat, a bűnöket, mint az igazságot. Ez van.

Megtéréshez, helyreálláshoz kell a másik fél hajlandósága is. Nem erőszak az üdvösség, a tiszta élet, az egészség,a jólét, ...ha valaki szereti a rosszat, akkor megkapja. Nem kell csinálnia hozzá semmit.

"a lopásnál és az ölésnél szörnyűbb dolog nincs és megbocsáthatatlan az én szememben"

- Ez viszont nincs összhangban a kereszténységgel, ahol csak egyetlen megbocsájthatatlan bűn létezik.

8:

Éspedig?

#3: Nekem is ez jön le erről az egész bűn témáról, bűnözhetsz bátran bármennyit, csak bánd meg utána lehetőleg őszintén, és akkor tiéd az üdvösség, a mennyország meg a többi vélt akármi... Persze, kellett változtatni az ószövetségi hozzáálláson, mert az szerint ha elkövetsz valamilyen bűnt, akkor örökre bűnös maradsz, tehát esélyed sincs a mennybe kerülni. Ez valószínűleg nem a megfelelő hatást érte el, mert aki egyszer bűnt követett el, az örökre bűnös maradt az Ószöv szerint. Akkor meg minek törje magát bűnbocsánattal, ha már úgyis mindegy? Az úgy volt vele, hogy most már aztán tökmindegy milyen életet él, úgysem kerülhet a mennybe, tehát nem is törte magát igazán, hogy keresztényi életet éljen. Ezért aztán az Újszövben kitalálták, hogy ha megbánod a bűneid, akkor még kerülhetsz a mennybe, mert Isten jó szándékú és megbocsát (csak akkor meg azt nem értem, miért kell még mindig a Bibliába az Ószövetség kicsinyes, bosszúálló, dölyfös és meggondolatlan istene). De az Újszöv istene meg azt mondja, hogy ha bűnt követsz el, azt még van esélyed tiszta szívből megbánni, és így még juthatsz a mennybe, ennek viszont az az eredménye, amit te is írtál (#3).

Szóval ma milyen is az Isten? Mert hogy az Újszövetséget nem ő, hanem Jézus, vagyis a fia kötötte az emberekkel az úrvacsorájánál. Tehát az Újszöv az Jézustól származik, míg az Ószöv az Istentől, aki mellesleg a sok hibázása óta fennhordja az orrát, és nem hajlandó közvetlenül kommunikálni a teremtményeivel a fáma szerint, csupán mindenféle küldöncökön és égi jeleken keresztül hajlandó csak megmutatkozni. Véleményem szerint annyira szégyelli azt a rengeteg dolgot amiket elbaltázott, hogy egyszerűen nem mer az emberek szemébe nézni. Más magyarázatot nem találok arra, hogy az Ószöv idejében még mindenkivel beszélt, de a fiának a Földre küldése óta egyetlen (általa) teremtett lélekkel sem.

Ez is milyen dolog, még a saját fiával sem kommunikál, csak simán leküldi ide nyomorultul elpusztulni... Nagyon nem úgy érzem, hogy egy valamirevaló, földöntúli hatalommal rendelkező istenségnek így kéne gondolkoznia, cselekednie, csinálnia a dolgait. Ez sokkal inkább egy meggondolatlan, éretlen vagy rosszabb esetben mentálisan defektes emberre jellemző viselkedés, semmint egy bölcs, tapasztalt, nagy tudású és mindenható Istenre...