A Katolikus Egyház a tudományért, vagy a tudomány ellen tett inkább?

Namost azért szögezzünk le pár dolgot.

A katolikus egyház létrejöttétől napjainkig eltelt cirka kétezer év legnagyobb részében egyház és tudomány viszonyáról beszélni nagyon nincs foganatja, ugyanis nagyjából ebből másfél ezer éven keresztül modern értelemben vett tudomány nem is létezett.

Iskolában gyakran halljuk természettudományos órákon, hogy "már az ókori görögök is...", pedig valójában sem a görögök, sem a babiloniak, vagy az egyiptomiak esetében nem beszélhetünk tudományról. Természetfilozófia létezett (a görögöktől kezdve), de annak annyi köze van a természettudományokhoz, hogy évezredekkel később abból fejlődtek ki. Maga a tudományos metódus, aminek az új korok technológiai fejlődését köszönhetjük, akkoriban ismeretlen volt. Az ókori görögök filozófiával foglalkoztak, ami sokkal inkább egyfajta ötletáradat és brainstorming volt, amiben nagyon sokféle feltételezéssel éltek a különböző filozófusok, amik közül jó pár telibe trafált, más meg mai szemmel meglehetősen nevetséges. De ami fontos, ők ezt az egészet tisztán gondolati síkon folytatták, és egyszer sem próbáltak meggyőződni a kiinduló hipotéziseik valóságáról, azaz nem kísérleteztek, ami a tudományos metódus alapköve. A földet nézték, miközben a csillagokon gondolkodtak.

És ennek bizony meg is lett a böjtje később, ugyanis a hellenisztikus-romanizált világban az embereknek technológiai fejlettségük dacára nem volt különösebb okuk nagyra tartani a természetfilozófiát, mert számukra az csak egy volt a sokféle világkép közül, ráadásul meglehetősen furcsa és elvont, ami helyett inkább a közérthető pogány kuruzslás vagy a beavatottság és közösség élményét adó misztériumkultuszok felé fordultak.

Azért fontos ezt leszögezni, mert a kereszténység a szárba szökkenésekor az emberek éppen ezen igényére tapintott rá: jelentést adott a dolgoknak, megértő közösséget, ahol Isten előtt mindenki egyenlő. Aztán jöttek a népvándorlás viharai, az akkori civilizáció saját dekadenciája és a beáramló népek súly alatt összeomlott, és egyfajta poszt-apokaliptikus állapot állandósult. Ebben a környezetben az állandó létbizonytalanság az emberek figyelmét sokkal inkább a túlvilági lét kötötte le, és nem a régi korok világról alkotott elképzelései, amitől nem került étel az asztalra (mivel tudományos metódus híján nem tudott igazi technológiai alkalmazássá érni sosem).

Az egyház ebben a közegben gyökeresedett meg, és retorikája, ideológiája is erre épült. Nem azért nem foglalkozott tudományokkal (vagyis természetfilozófiával), mert eredendően gonosznak tartotta, hanem mert nem tűnt úgy, mintha bármi haszna is lenne az égvilágon.

Mindezek ellenére a keresztény gondolkodás alapvető fontosságú volt a későbbi tudományok megalapozásában: egyrészt a keresztény teológusok és filozófusok által, akik részben azért átmentettek az ókoriak vitakultúrájából és gondolkodásmódjából, noha például az Iszlám befolyási övezetébe tartozó civilizációs központok (Damaszkusz, Granada, Egyiptom stb) még évszázadokon keresztül messze meghaladták az európaiak ismereteit ezen a téren, hisz az Iszlám vallás erősen alapoz a hellenisztikus filozófiai módszerekre, s igyekeztek megőrizni az ókori műveket.)

És mégsem a muzulmán területeken szökkent szárba a természettudomány, hanem Európában. Mégis mi történhetett?

Egyrészt a reneszánsz idejére Európa szépen behozta általános lemaradását lakosság, technológia és gondolkodás szintjén, köszönhetően a gondolatok és termékek szabadabb áramlásának, előbbit az egyház által biztosított közös találkozási felületnek, és olyan eszméknek köszönhetően, mint például a skolasztika; utóbbi pedig a földközi-tengeri kereskedelem kiépülésének, és nem utolsó sorban a keresztes háborúknak.

Eközben a muzulmán kultúra egy ottani vallási reformációnak köszönhetően egyre veszített nyitottságából, és elkezdte azt a magába forduló, kizárólagos gondolkodást magáévá tenni, aminek ma is ismerjük.

10-nek:

"Nincs olyan, hogy tudomány. "

- Ezt hogy érted??

"De a sötét középkor 100 évvel ezelőtt volt."

- Ez nem így van. "A középkor minden szempontból negatív minősítést azonban csak a 18. században, a felvilágosodás idején kapott. Ekkor vált általánossá a sötét középkor megnevezés." /wiki/

Szóval az 1700-1800 éveket felölelő időszak volt, az pedig 200 évvel ezelőtt vot.

Úgy értem kb. ahogy a kedves 11. válaszoló írta,

Illetve ha a katolikus egyház azt mondta volna, hogy a békákat nem szabad élve feloldani sósavban egy kísérletben, attól még az építészetet nem hátráltatják.

Szóval nem lehet egyhangúan azt mondani, hogy a "tudományra" káros volt.

A sötét középkor számomra az, amikor az emberek öldiklik egymást észnélkül, mint a világháborúkban.

A tabuk pedig mindenkit megmérgeznek.

Mi van itt? még a történelmi korokat sem tudjátok?

a középkor sötétnek nevezett része több, mint 1000 éve volt.

"Nem az egyház és a vallások tettek a tudományért, hanem az emberek, akik észrevették a világ szabályszerűségeit. Ahhoz, hogy ezekre rájöjjünk nem kell semmilyen vallásban vagy istenségben hinni. "

Hát persze, mindig az ember a felelős a tetteiért. Máskor ateistáktól meg azt olvasom, hogy a háborúk a vallások miatt voltak. A háborúkhoz sem kell istenben hinni, sőt!

Kedves kérdezö,

a legtöbb kutató, feltaláló, valamilyen valláshoz tartozott, Istenben hitt.

Bár ezen az oldalon egyes kis "tudósok" nagy gözzel harcolnak e tény ellen, /nézetük szerint mindenki buta aki Istenben hitt és hisz/

de az egyházak, mint szervezet hatalmas károkat okoztak az emberiségnek, ez tény és való.

Tény, hogy Európában két-háromszáz évvel ezelőttig gyakorlatilag mindent tudományos kutatást az egyház támogatott - egyszerűen azért, mert az egyház és az állam nem volt különválasztva, és (legalábbis hivatalosan) mindenki keresztény volt, így nyilván a tudósok is. Ezért a kérdésnek a régmúltra nézve gyakorlatilag nincs is értelme.

Ami tényleg meghatározó a mai tudomány szempontjából is, az a szerzetesek tevékenysége. Gyakorlatilag a teljes ókori kulturát (görög-római-zsidó) ők mentették át nekünk a kódexmásolásokkal és fordításokkal, és a legrégebb óta vezetett csillagászati-időjárási megfigyelések is tőlük származnak.

Szintén nagyon fontos az oktatás kérdése, és itt is éppen a szerzetesek voltak az elsők (piaristák, aztán jezsuiták, ferencesek), akik ingyenes, és nem latin, hanem anyanyelvű oktatást vezettek be. Ugyebár ez az alapja minden tudományos műveltségnek, és nem mellesleg a valódi társadalmi egyenjogúságnak. Azt sem szabad elvitatni, hogy az egyházi iskolák mindig a kor legszínvonalasabb és legkorszerűbb képzését nyújtották a diákoknak, és nem egy komoly találmány vagy művészeti csoport indult a szerzetesi iskolák falai közül.

A Galilei-féle baklövések sem olyan egyértelműek azért, például Galileit híres pere után megkereste néhány piarista szerzetes, és a piarista iskolákban az elsők között tanították a pápa által betiltott Galilei-féle fizikát.

Az tehát szerintem vitán felül áll, hogy a szerzetesek, mint amatőr vagy néhány esetben profi tudósok, illetve mint tanárok és nevelők, felbecsülhetetlen mértékben járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez. Az Egyház, mint szervezet ellenben a legtöbb esetben elég szerencsétlenül nyilatkozott a tudományos kérdésekben. Ez azonban, ahogy Galilei példája is mutatja, általában nem hátráltatta jelentősen a tudomány fejlődését, és az ilyen balhék általában többet ártottak az Egyháznak, mint a tudománynak (már csak azért is, mert a műveltebb papok-szerzetesek többsége is nagyon jól tudta, hogy a pápának nincs igaza).

Véleményem szerint, ha nem is az egyház, de maga a vallás ma is befolyásolja a tudományt.

Az ősrobbanás elmélete, ahol az anyag, a tér, idő, energia minden "egy adott pillanatban teremtetett", jobban összeegyeztethető az "isteni világ teremtéssel", mint például az "időben és térben végtelen multiuniverzum elmélet", s bár ez utóbbival könnyen magyarázható lenne a "megmagyarázhatatlan" u.n. sötét energia, ma még a tudósok nagytöbbsége ezt elveti.