Ha az adventisták szerint már az Édenben kötelező volt megtartani a szombatot, akkor a zsidók hogy-hogy nem tudtak róla?

Kedves Kérdező!

Azt írod: "a gyilkosságot, az emberölést egyenrangúvá tenni a szombat megtartásával viszont elég beteges." Szerintem pedig szemezgetni a Tízparancsolatból, hogy melyik fontosabb, és melyik kevésbé fontos sokkal betegesebb...legalábbis a Biblia szerint:

"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös." - írja Jakab apostol (2:10).

Csak logikusan gondold végig: Isten emléket állít a Teremtésnek, a hetedik napot, melyen megpihen - példát adva az embernek, hiszen neki nincs szüksége pihenésre - és megszenteli, vagyis elkülöníti a többi naptól. Ezt meg is erősíti később a törvényadáskor. Te pedig azt mondod, hogy "elég beteges" dolog ezt egyenrangúvá tenni a ne ölj paranccsal. Nos nem mi tettük ezt egyenrangúvá, hanem maga Isten azáltal, hogy a "saját ujjával" írta a kőtáblákra (II.Móz. 31:18).

Érdemes elolvasni, hogyan vélekedik ez az Isten a szombatról: "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain..." (Ésa. 58:13-14).

Én minden szombaton tapasztalom ezt az áldást, amit te lekicsinylő módon "egy hazugsággal átitatott vallásnak" minősítesz. Javaslom, hogy olvasd el Jakab apostol levelét, és utána beszélgessünk arról, vajon szükség van-e a törvényre, biblikus dolog-e szombatot ünnepelni Jézus tanítása szerint (Mt. 24:20), aki nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni (Mt. 5:17).

Ha nem lenne törvény, nem tudnánk mi a bűn, és nem lenne szükség megváltásra sem (Rm. 3:19-31).

Üdv. Péter

Még egyszer engedelmeddel hozzászólok a témához, erröl vitáztunk /de nem veszekedtünk/ adventista rokonaimmal is :)

Ha tényleg érvényes a keresztények számára a Mózesi törvény e része, akkor miért nem tartják be minden hetedik évet, és minden ötvenedik évet? Ez is a törvényben van.

A Bibliában sehol sincs információ arról, hogy Ébrahámék betartoták volna a szabatot.

Az 5.Mózes 5:2,3: "...nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem velünk...."

Jézus Krisztus is kettöbe foglalta a Törvényt, ezt mondta "Szeresd a te Istenedet, és a másik szeresd a te felebarátodat" ....ez az egész törvény mondta.

Máté 22:36-40

Nem tette hozzá, hogy a szombatot is tartsátok be. Söt Pál apostol is amikor beszél a törvényröl, a cselekedeteket hozza fel.

A Róma 10:4: "A törvény vége Krisztus...."

Jakab 2:10,11 itt is a viselkedést említi nem a szombatot

Pál apostol szemrehányást is tesz a Galatabelieknek,

Galata 4:10,11: "Megtartjátok a napokat, és idöket és esztendöket, féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam értetek"

A Kolossé 2:16,17: "Senki titeket meg ne itéljen evésért vagy ivásért, avagy ünnep vagy újhold vagy szombat dolgában. Melyek CSAK árnyékai a következendö dolgoknak, de a valóság a Krisztusé"

A Biblia komoly tanulmányozásakor megértjük, mit árnyékolt elö a szombat.

Egyrészt Jehova Istentöl egy nagyon irgalmas törvény volt, mert mindenkinek az izraeliták között kötelezöen meg kellett pihenni, ami fontos az emberi testnek. Ugyanakkor ha ember, vagy állat bajba került, kötelesek voltak ésszerüen segíteni.

Nem történhetett meg, hogy a szomszéd esetleg eltörte a lábát, mert elcsúszott és most nem segítek... vagy az állat ha a verembe esett, nem hagyhatták ott. Ésszerü törvény volt. Elöárnyékolta Krisztus eljövendö ezeréves királyságát, amikor megpihen végre az emberiség....

"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél." (Jak 2,10-11)

Kedves válaszoló! Ez a vers, mint ahogy a Keresztény Görög Iratokban egyetlen másik sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a Tízparancsolat érvényben lenne ma is, mint egy paragrafus, és hogy nem tartozott bele azok közé, melyet Jézus "betöltött".

10 Mert aki az egész Törvényt betartja is, de egyetlen pontban hibázik

A valóságban senki sem tudta betartani a Törvény összes parancsolatait botlás nélkül. És éppoly kevéssé tudott egytől egyig eleget tenni a Törvény mintegy 600 előírásának (Jakab 3:2). Jakab azonban helyreigazítja azokat, akik azt állítják, hogy gyakorlatilag az egész Törvényt betartják és ennélfogva igazak. Az emberek hajlamosak arra, hogy tetszésük szerint kiválasszák azokat az írásszövegeket, amelyeket követni kívánnak, ugyanakkor lebecsülik az Írások más részeinek jelentőségét.

az egész ellen vétkezett

A Törvény számos rendelkezésből álló egységes egészet alkot, és nem lehet részekre tagolni (Kolossé 2:13, 14, 16; Galata 5:14). Következésképpen ,az egész ellen vétkezik’, aki a Törvény egyetlen parancsát megszegi. Senki sem állíthatja azt, hogy engedelmeskedik Istennek és szereti őt, ha ugyanakkor megszegi Törvényének valamely részét. A világi bíróságok is tárgyalást folytatnak törvénysértő ügyekben. Tegyük fel, hogy valaki pénzt sikkasztott. Lehet, hogy az összes többi törvényt betartotta; ez az első vétsége. Korábbi viselkedése nem lehet mentség a bíróság előtt a sikkasztás elleni törvény megszegésére. Törvényszegőnek tekintik, mint törvénysértő bűnös ellen fognak eljárni, tekintet nélkül arra, milyen becsületes volt más ügyekben (még akkor is, ha az ítélete nem lesz olyan szigorú, mint egy visszaeső törvényszegőé). A bíró nem fogja azt mondani: „Ezer más törvényt betartott és csak ezt az egyet, a lopás elleni törvényt sértette meg. Ezért hát megbocsátjuk ezt az egyetlen törvényszegését.”

Ezekkel a tényekkel összhangban a mózesi törvény mindenkit bűnösnek nyilvánított, mivel senki sem tudta azt tökéletesen tartani. Pál apostol megmagyarázta: „A Törvény nem kapcsolódik a hithez, hanem ,aki cselekszi azt, élni fog általa [az összes parancsolat iránti engedelmesség által]’” (Galata 3:12). Aki megpróbálja betartani ezt a törvényt, nem bizonyul igaznak Isten előtt, sőt törvényszegőként elítélik, mivel a törvényt nem tartja be. A Bibliában olvassuk: „Átkozott, aki nem marad meg mindazokban, amik azért vannak megírva a Törvény könyvtekercsében, hogy megcselekedjék azokat” (Galata 3:10). Bűnbocsánat csakis a Krisztus bűnengesztelő áldozatában való hit által lehetséges. Krisztus volt az egyetlen, aki a Törvényt maradéktalanul betartotta. Ő betöltötte az egész Törvényt, és ennek folytán azt a feladatot kapta, hogy megszüntesse annak érvényességét (Efézus 2:15). Aki nem hisz őbenne, nem kerülheti el az elmarasztaló ítéletet. Pál írja: „Tudjuk mármost, hogy minden, amit a Törvény mond, azok ellen irányul, akik a Törvény alatt vannak, hogy minden száj be legyen zárva, és az egész világ büntetésre méltó legyen Isten előtt. Ezért Törvény cselekedetei által egyetlen test sem lesz igaz őelőtte, mert Törvény a bűn pontos felismerésének alapja” (Róma 3:19, 20).

11 Mert aki azt mondta: „Ne kövess el házasságtörést!”, azt is mondta: „Ne gyilkolj!”. Ha tehát nem vagy házasságtörő, de gyilkolsz, a törvény megszegője lettél.

11 Mert aki azt mondta: „Ne kövess el házasságtörést!”, azt is mondta: „Ne gyilkolj!”

A törvény, amely előírja a felebaráti szeretetet, lényeges alkotórésze a mózesi törvénynek, beleértve a Tízparancsolatot is. Ez vonatkozik az összes többi parancsra is. Ámde Jakab nyilvánvalóan példaképpen választotta ki ezt a két parancsolatot, hogy később megmagyarázhassa, hogy a világgal való barátság „házasságtörést”, egy testvérrel szembeni gyűlölködés, szeretetlen beállítottság pedig „gyilkosságot” jelent (Jakab 4:2, 4).

Ha tehát nem vagy házasságtörő, de gyilkolsz, a törvény megszegője lettél

Az egyedüli Isten, aki mindenkit megkülönböztetés és személyválogatás nélkül kezel, adta az egész Törvényt, beleértve a felebaráti szeretet törvényét is (5Mózes 6:4). A Törvény egységet képezett. Aki tehát a mózesi törvény egy pontját megsértette, az egyben a minden törvények Törvényadója ellen vétkezett. Aki Isten törvényének egy részét sérti meg, az az egész Törvény, a teljes törvénygyűjtemény ellen vétkezik.

12 Továbbra is úgy beszéljetek és cselekedjetek, mint azok, akiket egy szabad nép törvénye szerint fognak megítélni.

12 Továbbra is úgy beszéljetek és cselekedjetek, mint azok, akiket egy szabad nép törvénye szerint fognak megítélni.

A mózesi törvény nem egy „szabad nép törvénye”, szó szerint nem a szabadság törvénye volt. (Galata 4:24–26). A szabadság a szellemi Izrael népe esetében jutott kifejezésre. Ha ezt a népet a mózesi törvény alapján ítélnék meg, úgy törvényszegőnek bizonyulna, tagjai nem is lennének ártatlanok. Tehát annak tudatában kell beszélniük és cselekedniük, hogy nem a mózesi törvény, hanem egy másik, egy „szabad nép törvénye” (szó szerint a szabadság törvénye: Kingdom Interlinear Translation) szerint ítélik meg őket, mint akik nem rabszolgái annak a bűnnek, amit a mózesi törvény nyomatékosan kihangsúlyozott (Róma 7:8, 10). A szellemi Izrael „tizenkét törzse” nem áll a mózesi törvény hatálya alatt. Ők az újszövetség „törvénye” alatt állnak (Jer 31:31–33). Szavaikat és tetteiket Isten az újszövetség alapján ítéli meg (1Pét 2:16).

A „szabad nép törvénye” nem jelenti azt, hogy a szellemi izraeliták már nem tartoznak engedelmeskedni Istennek, hiszen ő írja be törvényét a szívükbe. A Krisztusba vetett élő hitük alapján reménykedhetnek abban, hogy ígérete szerint lesznek megítélve. Jó cselekedeteiket Jehova Isten a hitük bizonyítékának tekinti. Az újszövetség közbenjárója az ő Fia, Jézus Krisztus. Az újszövetség az ő bűnengesztelő áldozatán alapul. Ennek alapján valósíthatja meg Isten a szövetség következő szavait: „Megbocsátom tévelygésüket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (Jeremiás 31:34). Ennélfogva a szellemi izraeliták a „szabadság törvénye” alatt nem azt érzik, hogy Isten folyton a hibáik után kutat, hanem Istennel „együtt járnak”, és féltőn őrzik vele való szövetségük kapcsolatát (Zsoltárok 130:3, 4; Mikeás 6:8).

Kapott-e parancsot Ádám a sabbat megtartására, miáltal az kötelező lenne az összes leszármazottjának?

Miután Jehova Isten előkészítette a földet az emberi élet számára, megpihent munkájától, az anyagi, földi dolgok teremtésétől. Ezt jelenti ki az 1Mózes 2:1–3. Ám a Biblia egyetlen szóval sem beszél arról, hogy Isten utasítást adott Ádámnak minden hét hetedik napjának sabbatként való megtartására.

Ez itt tény, vagy tény?

5Móz 5:15: „Emlékezzél arra [Izrael], hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.”

Eszerint Isten a sabbatnap törvényét nem az édeni eseményekkel hozza kapcsolatba, hanem azzal, hogy Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból. Bár a teremtési napok mintájára voltak felosztva a hét napjai, de a sabbatnak a KONKRÉT OKA nem az volt, hanem ami le van írva itt a Bibliában.

2Móz 16:1, 23–29: „Izrael fiainak egész közössége megérkezett Szin pusztájába . . . a második hónap tizenötödik napján, miután kijöttek Egyiptom földjéről. [Mózes] ezt mondta nekik: »Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap lesz a sabbat megtartása, szent sabbat Jehova tiszteletére . . . Hat napon át szedjétek [a mannát], de a hetedik nap sabbat, akkor nem lesz« . . . Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ». . . Vegyétek már tudomásul, hogy Jehova adta nektek a sabbatot.«”

Ezt megelőzően is megvolt a hét hétnapos időfelosztása, de ez az első utalás a sabbat megtartására.

És ami a legfontosabb: Jézus érvelése a Szentírás szerint mit bizonyít határozottan és egyértelműen?

Felosztható-e a Mózesi Törvény „szertartási” és „erkölcsi” részre, és kötelező-e a keresztényeknek az „erkölcsi törvény” (tízparancsolat) betartása?

Úgy utal Jézus a Törvényre, mintha az két részre lenne felosztva?

Máté 5:17, 21, 23, 27, 31, 38: „Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni.” És most figyeljük meg, hogy Jézus mit foglalt bele a további mondanivalójába: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne gyilkolj [2Móz 20:13; a hatodik parancsolat]« . . . Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed [5Móz 16:16, 17; nem része a tízparancsolatnak] . . . Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést [2Móz 20:14; a hetedik parancsolat].« Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet [5Móz 24:1; nem része a tízparancsolatnak].« Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért [2Móz 21:23–25; nem része a tízparancsolatnak].«”

Jézus tehát felváltva hivatkozott a tízparancsolatra és a Törvény többi részére, anélkül hogy különbséget tett volna köztük. Nekünk másként kellene tennünk?

Különválasztotta-e Jézus a tízparancsolatot, amikor ezt kérdezték tőle: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?” Nem. Ehelyett ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:35–40). Ha egyesek ragaszkodnak a tízparancsolat megtartásához (5Móz 5:6–21), mondván, hogy a Törvény többi részével ellentétben ezeket kötelesek betartani a keresztények, valójában nem éppen azt vetik el, amit Jézus a két legnagyobb parancsolatnak nevezett (az 5Mózes 6:5-öt és a 3Mózes 19:18-at idézve)?

Kol 2:13–16: "Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében."

A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.

Sziasztok!

Akik Pál apostol leveleire hivatkoznak, elkövetik két teológiai hibát:

1. Az Úr Napjának, mint a szombat megünneplésére vonatkozó Törvényt összekeverik a mózesi törvénnyel, hiszen amint elmondtam, a frigyládában levő két kőtáblának semmi köze nincs a mózesi törvényhez, - amely mindössze polgári törvécsomagot tartalmazott - mert világosan külön volt választva. Az egyik a ládában volt, a másik meg annak oldalához támasztva. Eredetileg nem egyre írták őket. (5Móz 31,26). Jakab apostol tanítása szerint az ítélet mércéje a Tízparnacsolat lesz (Jak 2,10-12). Ez különös módon egybeesik a 7. sófár megfúvásával, ahol az ítéletvégrehajtásról szóló látomás végén megnyílik a mennyei szentek szentje, ahol láthatóvá válik a két kőtáblát tartalmazó frigyláda (Jel 1,19), ami a földi hasonmásszolgálat alatt a Jóm Kippurkor történt meg, ami az ítélet napját jelképezte a zsidó hagyományban. Ez a tény önmagában is bizonyítja, hogy a mennyben a Tízparancsolatot - amely tartalmazza a Szombatot is - a mai napig az ítélet mércéjének tekintik.

2. Akik Pál leveleire hivatkoznak, hogy eltöröltetett a Tízparancsolat, azok az Ószövetségben található összes törvényt a mózesi törvényként értelmezik, és önkényesen rámagyarázzák Pál leveleire. Holott több helyen szó sincs erről. A (Kol 2,16) például amire szoktak hivatkozni, egy nagyon átlátszó érv, mert a 17. versben az apostol "árnyéknak" nevezi az előbbi versben említett dolgokat. A (Zsid 8,4-5) világossá teszi, hogy ez a szóhasználat a nem a Tízparancsolatra, hanem a ceremoniális dolgokra vonatkozik, amik egyfajta előképek voltak. Ezt az értelmezést megerősíti még az is, hogy görögben tudomásom szerint kolosséi igében a szombat többeszámban szerepel, ami világossá teszi, hogy nem az Úr Napjára, hanem a ceremoniális szombatokra történik utalást. Stb...Most nem megyek végig az összes látszatérven

------------------------

Kérdező: Az ebben a kommentben írottak alapján nem látom bizonyítottnak, hogy az újszövetségi teológia eltörölte volna a szombatünneplést és vele együtt a Tízparancsolatot is. Ennek ellenére, te vádolsz engem, hogy az én értelmezésem a helytelen. Hát had kérdezzem már meg tőled, hogy akkor az Ókeresztény Egyházban, miért találkozunk szombatünneplőkkel? Tudsz arról, hogy a Katolikus Egyház nyíltan bevallotta, hogy az Isten által elrendelt nyugalomnap meg lett változtatva? Én nem követek hazugságokat, én azt az igazságot követem, amelyet a történelem során Isten népe - még ha kevés számban is - de mindig megtartott. Hogy te ezzel már nem értesz egyet, az a te saját, személyes véleményed.