Egyetértesz azzal, hogy Isten létezése nem azért nem bizonyított, mert egyelőre nincs még közvetlen bizonyíték, hanem azért mert eredendően úgy van megfogalmazva Isten mibenléte, hogy bizonyíthatatlan legyen?

Szia!

Talán, mert ami kézzelfogható, az objektiválható, viszont amiben megjelenik az nem objektiválható és nem írható le.

Párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között.

"Hermész: Aszklépiosz, nem úgy van-e, hogy ami mozog, az valamiben és valami által mozog?

Aszklépiosz: De igen!

Hermész: És nem szükségszerű-e, hogy amiben valamit mozgatnak, az nagyobb a mozgatottnál?

Aszklépiosz: Kétségtelenül.

Hermész: Ezen kívül ami a mozgást kelti, az erősebb a mozgatottnál!

Aszklépiosz: Kézenfekvő.

Hermész: És annak a jellege, amiben a mozgás végbemegy, nem szükségszerűen ellenkező-e a mozgatottnak a jellegével?

Aszklépiosz: Természetesen.

Hermész: Jó! Ez a világegyetem nagyobb-e minden más testnél?

Aszklépiosz: Igen ez biztos.

Hermész: És nincsen-e teljesen tele? Tele minden más nagy testtel, jobban mondva minden létező testtel?

Aszklépiosz: Így van.

Hermész: A világegyetem ezek szerint egy test.

Aszklépiosz: Ez bizonyos.

Hermész: Mégis olyan test, amelyet mozgatnak?

Aszklépiosz: Igen.

Hermész: Mily nagynak és milyen jellegűnek kell akkor a térnek lennie, amelyben a világegyetemet mozgatják! Nem kellene-e sokkal nagyobbnak lennie a világegyetemnél, hogy ezt az örökké tartó mozgást lehetővé tegye, anélkül, hogy a világegyetem és a mindenség beszorulna és megállna?

Aszklépiosz: A térnek ezek szerint rendkívül nagynak kell lennie, Triszmegisztosz!

Hermész: És minő lehet a jellege? Ellenkező, ugye Aszklépiosz? Nos, a test jellegével ellenkező jelleg a testetlen.

Aszklépiosz: Kétségtelenül.

Hermész: A tér ezek szerint testetlen!

De a testetlen vagy isteni jellegű, vagy pedig Isten! (Istenin nem a teremtettet értem, hanem a teremtetlent.) Ha a testetlen jellege isteni, akkor az alkotás maglényének, központi lényének fajtájából való, ha pedig Isten, akkor egy a központi lénnyel. Egyébként a gondolkodással ezt a következőképpen kell felfogni:

Számunkra a legmagasságosabb, amire a gondolat egyáltalán irányulhat, Isten. A mi számunkra - de Isten számára nem! Mert a szemlélet tárgyát a gondolkodó a belátás világossága révén éri el. Ezek szerint Isten maga nem szemlélet tárgya, mert mivel ő nem különbözik a szemlélet lényegétől, saját magát szemléli, magát látja. Számunkra azonban Isten nagyon is különböző, tehát a gondolkodásunk tárgya.

Amikor így gondolkodásunkban az egyetemes teret szemléljük, ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk, s ahogyan gondolkodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már a szó közönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely mindent átfog.

Minden, ami mozog, nem olyasmiben mozog, amit szintén mozgatnak, hanem olyasmiben, ami maga mozdulatlan, és maga a mozgatóerő szintén mozdulatlan, mert nem részesülhet a mozgásban, amit maga kelt."