Vajon létezik lélek?
- Sokszor botlottam vitáim során abba az ateisták részéről, hogy a lélek azért nem létezik, mert nincs olyan, hogy anyagtalan. Megpróbálták a témát nevetségessé tenni azzal, hogy kijelentették, hogy ha van lélek annak kölcsönhatásba kell lépnie a testtel és ha ez valóban így van, akkor ez a folyamat vizsgálható kellene, hogy legyen, de eddig semmi erre utaló jelet nem találtak. Pont az imént gondolkodtam el arról, hogy ugyan ez a szkeptikusság nem jellemzi a nézeteiket mikor sötét anyagról, vagy sötét energiáról beszélünk. Elfogadják, hogy jelenleg még nem tudjuk a mai műszereinkkel vizsgálni és kész. Tehát ismét kettős mércét
alkalmaznak a hitetlenkedők, mert amíg a "tudomány" jelenti ki, hogy van olyan valami aminek létezésére csak következtethetünk, nem vizsgálhatjuk, addig az rendben van, de mihelyst lélekről kezdünk beszélni, azonnal képtelenségnek titulálják a felvetést. Hát nem furcsa?
Szerintem elvárható, hogy mindent ugyan azzal a hozzáállással vizsgáljunk még akkor is, ha szerintünk nem "logikus". Úgy látszik sokan elfelejtik mit is jelent a "tudományos megfigyelés" kifejezés és megpróbálják úgy használni, hogy az az önön saját elképzeléseiket igazolja. Véleményem szerint aki elfogadja a sötét energia és anyag létezését, az nem utasíthatja el ugyan ezen okokból a lélek létezésének lehetőségét sem.
válasza:A tudomány a 21. század új vallása sajnos.
Az emberek nagy része egyre okosabb lett, egyre felvilágosodott, bizonyos információkat pedig egyre nehezebb volt eltitkolni teljesen.
Sokan féltek, hogy kicsúszik a hatalom a kezükből vagy világháborúk lesznek.
Így kitalálták azt, hogy ha az embereknek tudás kell, akkor adunk nekik. De olyat tudást, hogy kontrolálni és manipulálni tudjuk vele őket és a komolyabb területekről elvonjuk a figyelmüket. (pl. modern fizikában sok ilyen van)
Tehát most nem azért követsz bizony embereket, mert valaki megbűntet vagy akkor jó lesz és kapsz nyalókat. Hanem elhiteteik veled, hogy ekkor okos vagy, nagy vagy és éreztetik, hogy a tudással van jövőd, lehet hatalmad, pénzed, hírneved.
Csak éppen félrevezetnek 1-2 helyen. (és szolgává tanítank ki)
De ha tényleg el is érnél valamilyen komolyabb szintet, akkor vagy befognak vagy megkötnek vagy megsemmisítenek.
Ez van.:(
És most a paranoiás szövegem után (aminek még lehetne is alapja, mert egyesek tényleg olyan vakon hisznek utána nem járt dolgkoban), menjünk tovább:
A sötét anyagos résszel és a skeptikussággal kapcsolatos résszel teljesen egyetértek.
A lélekhez annyit fűznék hozzá, hogy lehet hogy tényleg csak reakciók eredménye. De nem maga a lélek. Hanem ami léleknek gondolunk. A gondolataink, érzéseink, öntudatunk stb... Ekkor viszont aki ezt vallja, annak fatalistának kell lenni és sor hívőnek. Vagy vallásos úgy ahogy van.
Béke veled:)
válasza: válasza:Habár a modern fizikánál inkább az a helyzet, hogy gagyi kis földi halandók nem nagyon tudják lellenőrzni.
Így fel lehet venni egy csomó pénzt a ráfolyt kutatásokra és animációs filmekre. Ha mégis selejt kerülne be akutatókhoz, akkor őt vagy megtörik vagy elhitetik vele, hogy a pénz arra kell, hogy tényleg lehessen kutatni és az embereknek kell valami.
válasza:Sokan megbuknak egyetemen, mert hülyeségeket nagy mennyiségben nem képesek befogadni, meg félinformációkat.
A többiek meg akik végeztek már nem merik megkérdőjelezni hogy mennyire hiteles amit tanítottak nekik. (mert felejtenek, mert nem akarnak hírnevet veszíteni, mert egyetemen tanulták stb...)
válasza:Helló Open! :)
Olyan, hogy sötét anyag, egzakt értelemben nem létezik. Az egy tévhit, hogy a sötét anyag az egy anyagfajta. (Persze a jövőben kiderülhet, hogy így van, de erre jelenleg a világon semmi bizonyítékunk nincsen.) Nincs benne a periódusos rendszerben, mert tulajdonképpen halványlila gőzünk sincs arról, hogy mi is alkotja a sötét anyagot. A sötét anyag tulajdonképpen nem is vlaami egzotikus anyagfélének, hanem sokkal inkább egy furcsa, ezeddig megmagyarázatlan jelenségnek a neve. Még az is kiderülhet, hogy a világon semmi köze sincs semmiféle anyagi természetű dologhoz. Sajnos a jelenséggel kapcsolatos névválasztás eléggé megtévesztő, de tudományos berkekben ez már lassan megszokottá válik, ott nem igazán foglalkoznak az elnevezések minőségével, csak azok tartalmával. (Hívhatnánk akár gravitáló plusznak is, az legalább jobban fedné névügyileg a jelenséget.)
A valóság ugyanis az, hogy van egy megfigyelt jelenség, miszerint a galaxisok tengelykörüli forgása során, az abban a középpont(-i szupermasszív fekete lyuk) körül keringő csillagoknak sokkal nagyobb a szögsebessége, mint amennyit az egész galaxis tömege megengedne. Ennyi a jelenség, a többi a mai napig csak feltételezések halmaza.
Egy hasonlat: fogj egy teniszlabdát, és köss rá egy vékony cérnát. Fogd meg a cérna másik végét, majd kezdd körbe-körbe pörgetni a labdát. A cérnának van egy bizonyos szakítószilárdsága. Tehát ha a labdát elég gyorsan pörgeted meg, akkor a cérna elszakad, és a labda elszáll valahová jó messzire.
Nos, a cérna szakítószilárdságát ismerjük. Ez alapján ki tudjuk számítani, hogy mennyi lehet a labda maximális sebessége pörgés közben (szögsebessége), amelynél még éppen nem szakad el a cérna. A probléma akkor kezdődik, amikor azt figyeljük meg, hogy ennek a labdának a szögsebessége kb. 20x nagyobb, mint amennyit a cérna szakítószilárdsága engedne, ennek ellenére a labda mégsem röpül át a szomszéd kertjébe, hanem továbbra is csak kering a cérnaszál által kijelölt körpályáján.
Ez a helyzet a galaxisokkal is: valamekkora anyagmennyiség alkotja őket, ennek az anyagmennyiségnek van egy bizonyos mértékű tömegvonzása. Ez a tömegvonzás tartja egyben a galaxisokat. Azonban a galaxisokat alkotó csillagok sokkal nagyobb szögsebességgel keringenek a galaxis középpontja körül, mint amekkorát a galaxisokat alkotó anyagmennyiség össztömege általi gravitáló hatás engedélyezne.
Ráadásul a megfigyelések viszonylag szűk hibahatáron belül minden megfigyelt galaxisra hasonló értéket adtak.
Ennyi a jelenség, ez az, amit megfigyeltek a tudósok, és innentől elkezdődött a matekozás és a találgatás (vagy ahogy a tudományban mondják: hipotézisek fellálítása a jelenségre). Kimatekozták, hogy kb. 400x nagyobb tömegűnek kellene lennie a galaxisoknak ahhoz, hogy az őket alkotó csillagok a mért szögsebességük alapján ne szóródjanak szét a csillagközi térbe.
Nosza, a tudósok azonnal rá is ficcentek a dologra, és elkezdték keresgélni ezt a hiányzó tömeget, anyagot. Mivel optikai távcsővel nem láttak ilyesmit, előhúzták a sublótból a rádiótávcsöveiket meg a röntgentávcsöveiket, meg az összes többi létező távcsőfajtát, és boldog-boldogtalan a hiányzó anyagot kezdte keresgélni. Ám a legnagyobb elképedésükre egyetlen hullámhosszon sem sikerült megtalálni a hiányzó anyagmennyiséget. Egyszerűen nem bocsát ki elektromágneses hullámokat semmilyen frekvencián (amit pedig minden ismert, tömeggel rendelkező dolog (anyag) megtesz univerzumunkban), ellenben mégis gravitál ezerrel.
No ezt követte a teljes tanácstalanság: van valami a galaxisokban, ami azok teljes látható tömegénél sokszorosan nagyobb tömegű, és mégsem látszik egyetlen távcsőben sem. Csak a gravitáló hatását látjuk, de hogy mi gravitál ennyire, azt nem. Így aztán kínjukban elnevezték ezt a gravitáló valamit sötét anyagnak. Tehát a sötét anyag elnevezés az tulajdonképpen nem egy anyagfajtát jelöl, hanem egy jelenséget, amelyre idestova lassan egy évszázada nem találtak a tudósok elfogadható, logikus magyarázatot.
Tulajdonképpen még az sem biztos, hogy egyáltalán anyagi jellegű-e ez a gravitáló dolog. Gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy gravitál, de azt legalább nagyon.
A lélekkel viszont más a helyzet. A lelket nem látjuk, nem tudjuk hol van, nem lehet elkülöníteni a testtől, nem lép kölcsönhatásba semmivel, nincs hatása semmire, nem tudjuk mérni, mert azt sem tudjuk, mit és hogyan kéne vele kapcsolatban mérni. A jelenleg ismert, 4 alapvető kölcsönhatás egyikét sem produkálja sem anyag, sem energia jelenlétében. Ráadásul eddig minden, a léleknek tulajdonított jelenség - legalábbis részben - magyarázható az agyban lejátszódó biokémiai folyamatokkal is. Tehát a tudománynak gyakorlatilag nincs oka feltételezni a lélek létét, így aztán nem is foglalkozik vele érdemben.
Ám ha te be tudsz bizonyítani valamit, bármit a lélekkel kapcsolatban, ami mérhető, kézzelfogható, elkülöníthető a test (és az agy) folyamataitól, akkor hidd el, a tudósok lesznek a legboldogabbak, hogy végre fogást találhatnak a léleknek nevezett valamin, és végre érdemben is hozzáfoghatnak megoldani egy több évezredes rejtély problémáját tudományos módszerekkel ;)
Jól látja Pendulum a dolgot, nekem is hasonló kérdésem lenne: Mi az a lélek, ezt tudod definiálni? Meg tudod határozni, hogy mit értesz a lélek fogalom jelentése alatt?
válasza:A kedves kérdező! Egy nagyon jó kérdést tett fel neked a 8-as válaszoló:
"-A kérdező által felmutatható bizonyítékra lennék kíváncsi, amiből következtetni tudunk a lélek létezésének szükségességére, tehát miért kell feltételezni, hogy van?"
Az eddigi utolsó (16-os) válaszoló okos választ adott viszont az egész problémakörről, amit a kérdező felvetett.
Gondolom abban megegyezhetünk - amivel nyilván a kérdező is egyetért - hogy a 'lélek' fogalmát elsősorban vallásos körökben terjesztik. Szinte minden főbb vallásos irányzat egyik alapvetése egy valamiféle "halhatatlan lélek"-ben való hit. Kivétel ma egyedül a Biblia tanítása, gyakorlatilag nincs más vallásos forrás, mely elvetné a halhatatlan lelket, csak a Biblia (tehát nem a kereszténység, hanem a Biblia - a kettő a legtöbb esetben nem ugyanaz). Az eredeti buddhizmus volt még hasonló véleményen erről a kérdésről a bibliával, de ott a személyes Isten elvetése miatt nem beszélhetünk istenhitről, sőt, hagyományos értelemeben vett 'vallásról' sem. Ma azonban a legtöbb buddhista, főként a távol-keleti hisz a halhatatlan lélek vándorlásában. Ez egyértelműen kitűnik az ősök imádatából és abból, hogy hisznek a halál utáni pokolbeli kínokban.
Tehát a Biblia az egyetlen, mely nem ismeri el a halhatatlan lelket, mert a 'lélekről' teljesen mást tanít, és szerintem ez elég jelentőségteljes dolog. A későbbi kereszténység és judaizmus a Biblia befejezése után átvette ezt a filozófiát külső forrásokból, de magában a szentírásban nincs benne ez a tan.
Így ezzel a kérdés (amennyiben keresztény kultúrkörre vonatkozott) végül is nem kérdés. Hogy a Biblia valójában mit ért a lélek fogalmán?
A Bibliában a „lélek” szó a héber ne′fes és a görög pszü‧khé′ szavak megfelelője. A szó bibliai használata alapján felismerhető, hogy a lélek szó egyaránt vonatkozik emberre és állatra, vagy az emberi és az állati életre. Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás.
Persze a 'lélek' nem keverendő össze a bibliai 'szellem' szóval, melynek más jelentései vannak, a bibliában nem szinonimái egymásnak, mint ahogy ma könnyedén felcserélgetjük őket.
Igen, én azt gondolom, hogy a bibliának ez a tulajdonsága nagyon jelentőségteljes dolog, nem véletlen van így. Sajnos, mivel az emberi hagyományokra épülő egyházak a híveiknek, vagyis a magukat kereszténynek vallók nagy részének éppen ennek az ellenkezőjét tanítják, nem tudják kellőképpen értékelni a szentírásuk eme egyedülálló tulajdonságát. Ők is hisznek egy halhatatlan, láthatatlan "testrészükben", mely a halálukkor "elszáll" a testből. Ez pedig nem bibliai tanítás!
De a 8-as válaszoló arra is rávilágított, hogy miért nem lehet igaz:
"Valamint érdekes, hogy ha az agy megsérül, akkor a lélek is. Ugyanis agysérüléseknél a betegek elvesztik valamilyen funkcióikat, hallásukat, érzelmi, gondolkodási és döntési képességeket, és még sorolhatnám. Tehát olyan, hogy lélek, nem létezik."
Pontosan! Csak az a szomorú, hogy a legtöbben még mindig azt hiszik, hogy ezt a nem keresztényi tant a magukat kereszténynek vallók a bibliából veszik. A Bibliában a lélek te magadat, vagy az életedet jelenti. Ugyanez vonatkozik az állatokra is. Az emberek "lelkek", ahogy az állatok is. Te magad (mint egész) egy lélek vagy. De amíg élsz, "élő lélek" (élőlény) vagy, amikor valaki meghal, "holt léleknek" nevezi a Biblia. Tehát a lélek meghalhat - hát persze, hiszen az egyik jelentése tulajdonképpen olyan, mint egy személynévmás.
Amikor viszont úgy fogalmaz a Biblia, hogy "kimegy belőle a lélek", akkor alapvetően azt érti alatta, hogy "kimegy belőle az ÉLET", ennyi.
válasza: válasza:#18:
1934 óta, amikor is egy Fritz Zwicky nevű svájci asztrofizikus csóka először kezdte méregetni a galaxishalmazok külső területein keringő galaxisok szögsebességét.
8-nak:
"Részemről nem látom értelmét a lélek létezésének bevezetésére, ugyanis a test jól mozog magától is, nem kell léleknek mozgatnia. "
- Részemről pedig a lélek a mozgatórugója mindennek. A test semmivel sem "élőbb", mint egy darab kő, a különbség annyi, hogy a test egy sokkal komplexebb valami aminek működéséhez is komplex összetevők szükségesek. Ha megnézünk egy kómában fekvő embert, akinek semmilyen funkciója nem károsodot kérdezhetnénk, hogy miért nem "él"? Az éber és egy kómában fekvő ember közt szinte nincs is különbség attól eltekintve, hogy van agyi aktivitása amit ugye valami működtet. Tehát valami mégiscsak hiányzik a kómában fekvő emberből ami a hústömeget élővé teszi és személyiséggel ruházza fel... Ráadásul mi az amitől magához tér a beteg? Mi az a plusz ami beindítja ismét az addig működésképtelen részeket az agyban?
"Valamint érdekes, hogy ha az agy megsérül, akkor a lélek is. Ugyanis agysérüléseknél a betegek elvesztik valamilyen funkcióikat, hallásukat, érzelmi, gondolkodási és döntési képességeket, és még sorolhatnám. "
- Véleményem szerint az agy közvetetten játszik szerepet a test működtetésében. Ha az adó megsérül a vevő oldalon az utasítások nagyrésze(ha nem az egész) elveszik. Ugyan ez igaz fordítva is. Fél mondatokból nehéz lenne bármilyen utasítást helyesen végrehajtani.
"Tehát olyan, hogy lélek, nem létezik."
- Helyesen: Tehát olyan, hogy lélek, SZERINTEM nem létezik. ;)
Sceptic-nek:
Hali!
- Nos, köszönöm a tudományos összefoglalót a többiek nevében is!
"Tulajdonképpen még az sem biztos, hogy egyáltalán anyagi jellegű-e ez a gravitáló dolog. Gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy gravitál, de azt legalább nagyon. "
- Abban az esetben ha kiderül, hogy anyagtalan, akkor 2 dolgot azonnal ki is jelenthetünk. Az eddigi elképzeléseink, hogy csakis anyag és anyag közt jöhet létre kölcsönhatás(legyen az gravitáció, vagy bármi más) hamis.
A másik pedig: Üdvözölhetjük az anyagtalan világot amivel ismét egy lépést tettünk a lélek elfogadásának irányába, mert már nem kell senkit sem győzködni, hogy anyagtalan energiával rendelkező "sötét anyag"(ez esetben entitás) létezik/létezhet.
"A lelket nem látjuk, nem tudjuk hol van, nem lehet elkülöníteni a testtől, nem lép kölcsönhatásba semmivel, nincs hatása semmire, nem tudjuk mérni, mert azt sem tudjuk, mit és hogyan kéne vele kapcsolatban mérni."
- Mindezen kérdéseidre megkapod a választ amennyiben kiderül, hogy anyagtalan a sötét energia. Ha mégsem az, akkor talán később.
"A jelenleg ismert, 4 alapvető kölcsönhatás egyikét sem produkálja sem anyag, sem energia jelenlétében. "
- Pontosan és a jelenlegen van a hangsúly. Tételezzük fel, hogy létezik Isten. Egy olyan entitás aki olyan bonyolult világot alkotott aminek csak apró szeletét sikerült megismernünk/megértenünk több ezer év alatt, gondolod, hogy az ember és lélek kapcsolatát elintézte volna egy egyszerű hétköznapi kölcsönhatással amit az ember is könnyedén kimutat néhány ezer évnyi kutatás után? Az igencsak trehány munkára utalna, ami pedig nem jellemző rá ha körültekintesz. Magát a biokémiai folyamatokat sem értjük igazán ami az agyban megy végbe és hoz létre érzelmeket/döntéseket/tetteket és máris a test és lélek közti kapcsolatot akarnánk megérteni és kimutathatóvá tenni? Szerintem ez eléggé nagyképűségre utal. Bár mindez csak szimpla feltételezés a jobb megértés kedvéért.
Szóval visszatérve az elejére, az, hogy jelenleg nem kimutatható nem jelenti azt, hogy nem is létezik/létezhet.
"Ráadásul eddig minden, a léleknek tulajdonított jelenség - legalábbis részben - magyarázható az agyban lejátszódó biokémiai folyamatokkal is."
- Természetesen, különben elveszne a varázslat. Ha minden ember tudná, hogy halála után még tovább él azonnal öngyilkos lenne amennyiben nem tetszik neki a jelenlegi élete. Sőt, senki sem követné a kijelölt életútját és nem tanulna meg semmit, a fejlődés megállna. Pedig a földi élet értelme a tanulás. De arről már beszélgettünk.
"Tehát a tudománynak gyakorlatilag nincs oka feltételezni a lélek létét, így aztán nem is foglalkozik vele érdemben. "
- Nincs is ezzel semmi baj. Valszeg akár mennyire is örülnék, soha nem is fogja tudni bizonyítani, mert az a tanulási folymat végét jelentené. Szóval az erőfeszítéseim hiábavalók....
"Jól látja Pendulum a dolgot, nekem is hasonló kérdésem lenne: Mi az a lélek, ezt tudod definiálni? Meg tudod határozni, hogy mit értesz a lélek fogalom jelentése alatt?"
- Rendben. A lélek szerintem az ami emberré teszi az embert. Ami mozgásba hozza az egészet, ami döntéseket hoz bizonyos helyzetekben, legyenek azok jók vagy rosszak, esetleg irreálisak vészhelyzetekben amiket saját kárára is meghoz az ember. Az ami fejlődik a kor haladtával és teljesebbé válik, érik mint a jó bor. Továbbá egy olyan entitás ami/aki olyan tudás hoz magával aminek elsajátításához akár több évtized is szükséges mégis egy 4-5 éves gyermek pl úgy játszik a zongozán mintha már évek óta gyakorolná. És ezt elneveztük tehetségnek.
Most teszek egy kis kitérőt ennek kifejtésére: Mindenki számára köztudott, hogy gyakorlás nélkül semmi sem fog tökéletesedni/fejlődni. Ennek ellenére egy olyan dolognak adunk nevet(tehetség) mely ellent mond a józan észnek és elfogadjuk mintha ismernénk a dolgot. Pedig nem így van. Először is csak neve van, de megmagyarázni nem tudjuk. Másodszor irreális az a feltevés, hogy valaki valaminek az elsajátításához úgy jut hozzá, hogy korábban mégcsak nem is találkozott vele. Ismét példaként hozható fel a gyermek aki bármely hangszeren játszani tud előképzetség nélkül vagy akár vezényel. De az élet bármely területéről lehetne hozni példát. Tudom, hogy sokaknak ez nem tetszik, de bizonyítsa be, hogy van olyan hogy tehetség. Miben másabb az egyik gyerek a másiktól? Kellene kimutatható eltérésnek lennie, hisz ha megtanulsz valamit az agy bizonyos része szövevényesebbé válik az új kapcsolatok révény ami persze újfent csak tapasztalatok útján jöhetne létre, de mikor is szerezte a tapasztalatait? Szóval ez a tehetség csak egy cimke egy nagy üres semmire ami mégcsak magyarázatot sem takar. Természetesen érthető miért is nem magyarázható és adunk új nevet egy olyan dolognak aminek már van egy: Korábbi tapasztalat. Mert ebben az esetben a korábbi tapasztalat nem magyarázható, csak inkarnáció útján ami pedig sokaknak sérti a fülét.
Visszatérve a lélek fogalmához: A lélek az ami képes érezni és átélni érzelmeket, nem pedig kémiai folyamatoknak tekinti. A lélek az ami képtelen elfogadni a halált mint véget mert ő nem tud megszűnni, ugyan úgy ahogy semmi mást sem tudunk elpusztítani: Az anyag nem vész el csak átalakul. Egy olyan világban élünk ami elpusztíthatatlan anyagot tartalmaz akkor, hogy lehet valami múlandó benne? A lélek nem azonos a testtel, mert a tudatunkkal tudunk hatni a testre. Elég ha folyamatos stresszben élünk és máris kialakul a testi tünete: Ezt a tudomány is megerősíti: Pszichoszomatikus betegségnek hívják őket. Az agyag visszahat önmagára? Az élettelen anyagból kialakul az élő, majd az ismét hat önmagára gondolatok útján és megváltoztatja azt? Ez a Münchausen báró esetét leíró mesét juttatja eszembe aki a mocsárba ragadt lovát és magát a saját hajánál fogva próbálta kihúzni...
Nos, hirtelen most ennyi jut eszembe, remélem nem okoztam csalódást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!