Miért nem fogadják el az ateisták a vallásosokat, és viszont?

Nos, a kereszténység "hivatalos" "alkotmányában" (Biblia) ugyebár benne van, hogy a hitet márpedig terjeszteni KELL, mert Jézus azt mondta, és punktum.

Tény, hogy ezt (szerencsére) sok hívő nem gyakorolja és valóban nem tukmálja rá a nézeteit másokra. Akik viszont igen, azok gyakran rossz hírbe hozzák az összes többit is.

Ugyanez igaz persze azokra az ateistákra is, akik túl gorombán osztják az észt. A különbség csak annyi, hogy nekik senki nem adta parancsba, hogy meg kell dönteniük mindenki hitét; ha egyes ateisták úgy döntenek, hogy ők márpedig megmutatják a hívőknek, hogy miért hülyeség, amiben hisznek, akkor az a saját döntésük. Ha azonban egy hívő térít, az csak "parancsot teljesít".

A különbség tehát annyi, hogy a hívőnek - legalábbis papírforma szerint - _kötelessége_ téríteni. Ez pedig ellenszenves lehet annak, aki nem hívő.

Ami pedig a hívőket illeti, nos, a hit érzelmi alapú és szöges ellentétben áll az ésszerűséggel. Következésképp ha egy hívőnek bárki is megpróbálja bebizonyítani, hogy hülyeség, amiben hisz, akkor ehhez szükségképpen észérveket kell használnia. Amikor pedig eljön az a pont, amire a hívő már nem tud észérvekkel felelni, akkor besértődik és érzelmi alapon kezd reagálni. Ők meg ezért nem bírják az ateistákat.

Kb. ennyi, azt hiszem. :)

"Most már minden Írásomat így fogom kezdeni: 27 éves koromig ateista voltam."

Nem voltál az, max. a hitedben nem voltál teljesen biztos.

Aki valóban ateista, az nem tér meg, mivel meglátása szerint nincsen mihez megtérni.

"a hit érzelmi alapon működik." vs "tapasztalom Isten létét"

Tessék, érzelmi alap, plusz újabb bizonyíték arra, hogy nem voltál ateista. Ha az lettél volna, tudnád, hogy szubjektív "tapasztalás" nem bizonyíték, miután az agyad annyiféleképpen tud átverni, hogy el se tudod képzelni. Sokan "tapasztalták" pl. hogy ufók rabolták el őket, megint mások Krisnát "tapasztalták", megint mások a Nirvánát, megint mások pedig azt, hogy ők valójában Napóleon... Belső tapasztalás megbízhatatlan, félrevezető, megtévesztő, tehát nincs jelentősége.

"A Biblia nagyon világosan beszél a kárhozatról, és nem úgy mint egy elvont fogalomról, hanem úgy mint egy nagyon is létező valóságról."

És? Mások nagyon világosan, létező valóságként állítják, hogy a magyarok valójában a Szíriuszról jöttek.

"Hogy az ateisták miért akarnak engem megóvni a hittől, igazán nem értem."

Mondom én, hogy nem voltál ateista. :)

Az ateizmus fontos eleme ugyanis az is, hogy a hitet - amellett, hogy irracionális és bizonyíthatatlan - azért sem fogadjuk el, mert tekintélyelvű és arra ösztönöz, hogy ne gondolkodj, hanem szó nélkül hidd el, amit a feljebbvalóid mondanak. Ez pedig veszedelmes, lásd fanatikusok vagy pápai álláspont az óvszerhasználattal kapcsolatban.

"Miért baj az, hogy nem csalom meg a feleségem, miért baj az hogy nem fogyasztok alkoholt, megelégszem azzal amim van, és tudok hálás lenni érte"

Most őszintén: NEKED EHHEZ VALLÁS KELL?

Miért van az, hogy én ugyanígy elmondhatom magamról mindezt, és mégse vagyok hívő?

Pusztán azért, mert én nem azért élek így, mert mennyei jutalomra hajtok, vagy mert rettegek a "szerető" Isten bosszújától/Poklától (hehe...), hanem mert felfogom és megértem, hogy csak így érdemes és így célszerű. Erre bárki könnyen rájöhet magától, ha csak egy csepp ész és empátia is szorult belé.

"és kinek ártok, ha nem hiszem az evolúciót?"

Önmagadnak, leginkább. Mondjuk az is igaz, hogy az evolúcióban nem kell hinni, mert tény, de ha konkrétan tagadod, az már olyan, mintha tagadnád mondjuk az asztalok létét.

Az evolúció is egy olyan dolog, hogy abszolút kézenfekvő, és nélküle már rég nem lenne szinte semmi élet a Földön. Az evolúció ugyanis egyszerűen az alkalmazkodásról szól - a Földön pedig állandóan változnak a viszonyok. Ha nem lenne alkalmazkodás, a kezdetben "teremtett" fajok x idő után sorra kipusztultak volna, és nem vették volna át a helyüket mások. Mi se lennénk itt.

Szerintem teljesen normális, hogy az ember gondolkodik ilyen dolgokról, sőt az is ha vitatkozik róla. Én mindkét oldalon látok akceptálható érveket, és felfogást. Viszont mindkét fél részéről taszít, ha fanatikus, "én tudom a megfellebbezhetetlen igazságot" mentalitással találkozom.

Istent mindenki máshogy fogja fel, ezért máshogy is minősíti. Ahhoz, hogy értelmesen tudjunk vitatkozni róla, egyértelműen definiálni kellene őt, mert így csak elbeszélünk egymás mellett. Sok hívő és hitetlen a bibliára hivatkozik, mint megfellebbezhetetlen igazságra, és ezzel bizonyítja, vagy cáfolja istent. Pl. JT-nak az az érve, hogy azért ők az igaziak, mert ők egy az egyben ragaszkodnak isten szavához. Mintha a Bibliát isten írta volna és nem emberek. Mintha 2500 évvel ezelőtt nem lehetett volna téveszméket papírra vetni.

Vagy pl. az ateisták tudományra hivatkozva akarják cáfolni istent. Aztán mikor egy hívő nekik szegezi a kérdést, "Melyik az a tudományos tétel ami kizárja isten létét?", akkor ahelyett, hogy válaszolnának, visszatámadnak, "bizonyítsd be te, hogy van". Csakhogy a dolognak van egy logikai bökkenője, a tudományos érvet az ateista hozta szóba mint a bizonyítás eszközét, tehát örülhetne neki, hogy a hívő egyáltalán "hajlandó vele ezen a pályán játszani"- hiszen neki a hit a hazai pálya. Persze az ateista nem tud tudományosan semmit sem bizonyítani, mert nem is lehet. Csak akkor nem kéne rá hivatkozni- főleg nem a másikat alázni, maradinak nevezni.

Számomra isten nem feltétlenül transzcendens, sőt az sem fontos, hogy valóságos-e vagy kitalált. A szerelmünk sem az a csodás lény akinek mi látjuk. Mégis amíg e csoda megmarad addig boldogok vagyunk.

Számomra isten egy idea: a törvények a jóság a szeretet. Én hiszek ezekben a dolgokban, ilyen értelemben istenben is. Kereszténység, iszlám, buddhizmus? sok mocsok rakódott rájuk az évezredek alatt, de mindegyikben, ha letisztítjuk ott vannak ezek az eszmék, egyszóval Isten.

Szerintem, ha így fogjuk fel, akkor a jóra törekvő embereket nem kell hívőkre és ateistákra osztani. Én nem is teszem. Van a jó (isten) és van a rossz(ördög) az ember meg törekszik a boldogságra. Van akinek semmi nem számít, hogy elérje ezt a célt, és van aki nem hajlandó engedni az ördögnek. Ennyi.

"Miért van az, hogy én ugyanígy elmondhatom magamról mindezt, és mégse vagyok hívő? "

De hívő vagy! Magadban hiszel. Mert nem látod, hogy a magad hite nem lenne, ha nem lett volna egy több évezredes kultúra aminek te is a gyermeke vagy, és ami az őseid generációin át "kinevelt" téged. Ennek a kultúrának pedig egyik alapja a kereszténység.

Ha (valami csoda folytán) egy lakatlan szigeten, egyedül növekedtél volna fel, egy vadember lennél, nagyon csekély empátiával.

"Ne gondoljátok, hogy egy percig is tűrném hogy mindenki hülyének nézzen úton, útfélen, ha nem tapasztalnám Isten létét"

Fordulj szakemberhez. Kérlek.