Hívők, ti szívesen tennétek fel kérdéseket ateistáknak? Vagy abszolút nem érdekel benneteket, hogy miért nem hiszünk?
Vagy egyáltalán bűnnek tartjátok, hogy egy ateistával ilyesmiről beszéljetek?
Egyébként ezen a fórumon tudtok kérdéseket feltenni:
Én egy darabig kíváncsi voltam, de utána hamar kimerült a téma. Egyrészt fáradalmas volt a folyton ismétlődő és sokszor át nem gondolt kérdésekre válaszolgatni, másrészt nem látom értelmét egymást győzködni; a beszélgetések kimenetele mindig az volt, hogy ők nem hisznek, én meg de, nincs mit kezdeni ezzel.
Azért ha nagyon nagy sületlenséget hallok arra igyekszem válaszolni, de ezt leszámítva nem izgat már a kérdés.
Nekem teljesen mindegy, hogy ki miért, miben hisz vagy nem-
Különben ti is hisztek abban, h nincs isten -meg még gondolom sok mindenben -embere válogatja.
Hit nélkül uis elég értelmetlen lenne élni.
Mindenki higgyen amiben akar, mások hitét támadni, becsmérelni viszont eléggé alantas dolog. Persze 1 hitetlentől ez sem meglepő, sőt...
"Hit nélkül uis elég értelmetlen lenne élni" Erre mondja a művelt francia: BULLSHIT!
Na ez a kijelentés borít ki a legjobban amit egy hívő kiejt a száján. Halálosan jól elvagyok hit nélkül. Miért lenne értelmetlen. Ugyanúgy élek mint bárki aki hisz, kivéve, hogy nem imádkozom és nem járok templomba. Épp csak nem rettegek, hogy épp valami bűnt követek el, meg nem nyavalygok azon, hogy ez istennek tetsző vagy nem tetsző, hanem teszem amit az erkölcs diktál.
"Halálosan jól elvagyok hit nélkül." -egészségedre.
Azt azért beismerem, hogy a "hit nélkül értelmetlen..."-t természetesen nem konkrétan isten hitre értette, hanem általánosságban a hitre.
Egy céltalanul bóklászó alkoholistának persze talán mindegy, de egy átlag ember szereti hinni, hogy ahova elindul, oda meg is fog érkezni, stb. -Így értettem.
Az már csak 1 speciális eset, hogy 1 vallás követője annak tanaiban hisz.
A materialista ember is elhiszi a tudomány megállapításait -mindaddig amíg elő nem kerül 1 újabb (fejlettebb) változat. Newton-Einstein-Hawking elmélkedései pl.
Az igazságot csak odaát tudhatjuk meg (esetleg).
Hát csak hadakozzatok!
Állítólag voltak már néhányan odaát, olyanok akik vissza is jöttek.
A regressziós hipnózis is elég kalandos és elgondolkodtató jelenségeket produkál.
A kozmológusok multiverzumról vitatkoznak. Párhuzamos univerzumokról. Tudósok.
Ehhez képest Isten valószínűsége egyáltalán nem csekély, sőt
Annál is inkább, mert istent itt senki nem definiálta. Ki, mi ő? Nem e világból való. Földön kívüli? A mi világunkon -univerzumunkon kívüli? Kísérletező génmanipulátor?
"A vallásos hit nem összetévesztendő a hétköznapi hittel"
Valóban, bár csak nézőpont kérdése. Megjegyzem, hogy a kérdés a általában hívőkhöz szólt és nem 1 konkrét valláshoz kötődő emberhez. Ezt csak azért mondom mert itt majd mindenki a zsidó-keresztény biblia alapján akar általános következtetéseket levonni.
Szval lehet igazad van, de csak félig. A hit ugyanis azt jelenti, hogy bízunk 1 számunkra nem tudott dologban. És ez a lényeg, nem az, hogy mennyi a valószínűsége.
Szted volt már olyan, hogy valaki nem indult el, mert rossz előérzete volt? Aztán az autóban többen meghaltak. Szerinted ez az ember néhány ilyen eset után (nem feltétlen kell, hogy ilyen tragikus legyen, akár pozitív megérzés is lehet) jogosan gondolja, hogy ezen túl bízik az intuícióiban? Pedig ugye nincs tudományos bizonyíték az intuícióra.
A kutyám honnan tudja, hogy rövidesen hazaérek? Pedig rendszerint tudja kb. 5 perccel előbb ennek jelét is adja. Ha éppen nincs valamivel lefoglalva akkor -ez sűrűn előfordul- bizony izgatott lesz, odaül az ajtóhoz és fülel -én meg km-ekre vagyok.
"A hit ugyanis azt jelenti, hogy bízunk 1 számunkra nem tudott dologban. És ez a lényeg, nem az, hogy mennyi a valószínűsége."
De ez csak akkor hit, ha nem ismerjük a valószínűséget, vagy ha a kicsi valószínűség ismerete ellenére is arra az eseményre voksolunk. Másrészt mint mondtam, ezek megdönthető hitek. Ha tehát te hiszel abban, hogy épségben odaérsz, ahova elindultál, útközben meg mégis balesetet szenvedtél, akkor elég valószínű, hogy megdőlt a hited is, mert a tapasztalatokat már csak nem tagadod le. A vallásos hitet illetően pedig egy ilyen elméleti eseményt se tudnék mondani, aminek hatására egy hívő ne hinne Istenben. Ezért feltétlen hit.
"Szted volt már olyan, hogy valaki nem indult el, mert rossz előérzete volt? Aztán az autóban többen meghaltak. Szerinted ez az ember néhány ilyen eset után (nem feltétlen kell, hogy ilyen tragikus legyen, akár pozitív megérzés is lehet) jogosan gondolja, hogy ezen túl bízik az intuícióiban? Pedig ugye nincs tudományos bizonyíték az intuícióra."
Ha nincs tudományos bizonyíték az intuícióra, akkor valszeg nem is létezik. Ha pedig létezik, akkor le is tesztelhető. Mégpedig olyan módon, hogy az érző alany elkezd statisztikát vezetni arról, hányból hányszor jön be a megérzése, és ezenkívül azt is ismernünk kell, hogy mekkora a valószínűsége az egyes esetekben annak, hogy az adott megérzés véletlenszerűen tényleg megtörténik. 1-1 ilyen egybeesés nem bizonyít sokat, simán lehet véletlen egybeesés is. Ha viszont szignifikáns korreláció áll fenn a megérzések és a valós események között, akkor ezzel az intuíció létét szerintem be is bizonyítottuk.
"A kutyám honnan tudja, hogy rövidesen hazaérek? Pedig rendszerint tudja kb. 5 perccel előbb ennek jelét is adja. Ha éppen nincs valamivel lefoglalva akkor -ez sűrűn előfordul- bizony izgatott lesz, odaül az ajtóhoz és fülel -én meg km-ekre vagyok."
Nem egészen tiszta a történeted. Először is kérdés, hogy rendszeresen ugyanabban az időpontban érsz-e haza. Mert ha igen, akkor az egész nem több, mint egyszerű pavlovi reflex a kutyád részéről. Másrészt egy hülye kérdés: Honnan tudod, hogy mit csinál a kutyád azelőtt 5 perccel, mielőtt hazaérsz? Harmadrészt - és lehet hogy rosszul értelmezem, de - mintha a második mondatodban adtad meg volna a választ a saját kérdésedre. Vagyis a kutyád, ha nincs más dolga, akkor az ajtóhoz ül, tehát elég sok időt tölt ott összességében. Így elég nagy a valószínűsége, hogy akkor is ott lesz, amikor hazaérkezel. Megint csak nincs benne csoda.
Egyébként én magam nem zárkózok el az efféle megérzések létezésétől, én is éltem már meg elég kísérteties egybeeséseket. De ha még létezik sem biztos, hogy valami természetfeletti magyarázatot kell keresni a jelenségre. Én magam úgy vélem, hogy az idő természetét tévesen képzeljük el, és valójában a közeli eseményeket már valamilyen módon megéltük, ezért lehet róla érzékelésünk. Ez egy saját elmélet, de nem mennék bele részletesen, mert eléggé elkanyarodnánk a témától.
"Megkérdezhetem, mikre nem kaptál választ? Hátha tudok mondani vmit. :P"
Nekem szólt a kérdés, csak most vettem észre..
Rég volt már az említett beszélgetés, amit fel tudok idézni, az olyan témával kapcsolatos kérdéskör volt, hogy mi az élet értelme és mi célból vagyunk a világon. Az ismerősöm a nihilista álláspontot képviselte, szerintem nincs cél és igazából nincs az életnek értelme, van és kész. Ez rendben is van, csak ez egy kicsit olyan nekem, hogy nem tud választ, ezért inkább azt mondja, hogy nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!