Mi a véleményetek arról, h Svédországban az evangélikus egyház áldását adja a homoszexuális párok kapcsolatára?

Köszönöm a sok hozzászólást!

Érdekes válaszok érkeztek, de azt gondolom itt nem arról van szó, h úgy általánosan mi a keresztény álláspont a homoszexualitással kapcsolatosan, hanem hogy egy egyház eltávolodik a keresztény alapoktól tetszés szerint.Én sem mondom azt, h aki úgy születik, h történetesen a saját neméhez vonzódik, az mindenképpen a pokolra jut, de azt gondolom, h tisztában kell lennie azzal, h ez egy betegség, egy a normálistól eltérő állapot, ha úgy tetszik Isten próba elé állította, nehéz próba elé, ami egy életen át tart.A Biblia nem a homoszexualitás tényét ítéli el, hanem annak féktelen kiélését, ha ebben a helyzetben találja magát vki, akkor az a dolga, h tartózkodjon ettől, és próbálja a helyzetéből úgymond a maximumot kihozni.A fő gond itt véleményem szerint az, h a Svéd evangélikus egyház szakítva a kereszténység szabályaival, hagyományaival (bár tudom a protestánsoknál nem igazán ismert a szenthagyomány stb. fogalma)és szellemiségével öntörvényűen meghoz egy döntést. Egynemű párok esküvője egyházi ceremónia keretében, meleg lelkészek fölszentelése....ez azért egy kicsit bizarr, nem?! Egyébként is érdekesnek tartom néhány válaszoló fölfogását, akik saját gondolatvilágukhoz igazítják tetszés szerint a kereszténység szabályait, fölülírva minden eddigi szemléletet, ha úgy tetszik létrehoznak maguknak egy saját, külön bejáratú egyházat úgymond, a Bibliát és Isten akaratát saját mércével értelmezve., hasonlóan mint azt VIII. Henrik tette annak idején.A kereszténység nem egy interaktív játék, hanem egy adott szemlélet, meggyőződés, amivel vagy azonosulni tud valaki vagy nem. Nem arról szól, h ami tetszik, azt átvesszük, követjük, ami pedig kevésbé, azt figyelmen kívül hagyjuk. Sokan azt vetették föl, h akkor Isten nem szeret mindenkit egyformán stb....Isten mindenkit egyformán szeret, mindenkinek megadja a lehetőséget, h üdvözüljön, viszont mindenkitől mást vár el, más-más akadályokkal kell szembesülniük az embereknek életük során.Aki nehéz, kilátástalan körülmények közé születik, arról nem mondhatjuk, h ez azért van így , mert Isten az elejétől fogva utálta, mindenkinek más és más a sorsa, amit vállalnia kell, úgy ahogy Jézus is vállalta sorsát, talán ő is el tudott vna képzelni egy kevésbé nehéz életet magának, ennek ellenére viselte sorsát egy magasabb cél érdekében.Még egy gondolat: sokan itt azt vetették föl, h Isten úgyis megbocsájt, igen ám, de ez nem azt jelenti, h bárki kedve szerint vétkezhet ahogy akar, akár jó az akár nem, arra hagyatkozva, h Isten úgyis megbocsájtja , egy ilyen fölfogás esetén kezdené a vallás értelmét veszíteni, Isten tiszteletéhez pedig már nagyon kevés köze lenne ebben az esetben.