Természeti vallások vs. Világvallások?

Kedves 11-es!

Én nem hiszem, hogy filoszmen utálná a keresztényeket, inkább csak sok kérdése van a hittel kapcsolatban. Ebben a kérdésben "világvallások" szerepelnek, amiből a kereszténységen kívül van még négy. Bár a leírás valóban jól illik a Bibliai teremtéstörténetre, ez nem jelenti azt, hogy a többit nem lenne szükséges megvizsgálnunk.

filoszmen!

Talán az okozza a félreértést, hogy az állat szó jelentős tartalomszűkülésen ment keresztül a középkor óta. Eredendően bármely lényre, állapotra, dologra, jelenségre, megnyilvánulásra használatos volt. Gondolj csak az állatöv szavunkra és arra, hogy mai szóhasználat szerint, vajon milyen állat a vízöntő, nyilas, esetleg a mérleg! Másrészt nem eledelről van ott szó, hanem uralomról. Önuralom!

És látod ez neked nem megy. Mert rendkívül frusztrált vagy, és talán azért piszkálsz másokat, mert a "másik sz@ra büdösebb" taktika elfeledteti, hogy magadban kellene rendet tenni.

Ahogy tőlem telik válaszolok a kérdésre. Leginkább a kereszténységről fogok nyilatkozni, mivel ezt ismerem a legjobban.

A Biblia idevágó passzusa valóban a természet fölé helyezi az embert, s ez jogosítja fel őt annak használatára. Úgy vélem ez alapvetően nem helyes hozzáállás, de a használat mindenképpen negatív értelmű szó? Vagy más használni és más kihasználni valamit? Ha nem használnánk a természetet nem lenne mit ennünk és innunk, nem lennénk képesek ellátni magunkat. Egy ház építéséhez szükségünk van földterületre, kőre, gerendákra és sok más egyéb alapanyagra, amit a természet biztosít nekünk. Érdekes megjegyezni, hogy a középkor szigorúan keresztény embere kevésbé pusztított maga körül, mint mi tesszük.

Bár a rombolásban mindig is örömünket leltük, e szenvedélyünk éppen a technológia robbanásszerű fejlődésével öltött "ipari" méretet (ezzel nem a tudományt kívánom leszólni!). Gondoljunk csak a gőzgépekre, az autókra, a fogyasztói magatartás káros mellékhatásaira.

Sokunk fejében él a "nemes vadember", a természettel harmóniában élő törzsi ember képe. Sajnos ez egy erősen idealizált vízió, amely a legtöbb helyen sosem létezett. Ott vannak például a maorik, akiknek a moa kihalását is köszönhetjük. De a legszemléletesebb példa talán a Rapa Nui, azaz a Húsvét-szigetek polinéz törzsei, akiknek felelőtlen pusztítása teljesen sivárra tette hazájukat. Amikor 1772. április 5-én Jacob Roggeveen kikötött hajójával a Húsvét-szigeten, minden bizonnyal megdöbbenhetett a hely kietlenségén. Ám a XX. század második felében végzett üledékes pollenvizsgálatok szerint a szigeten valaha legalább 48 féle őshonos növényfaj élt. Bár Roggeven nem talált más állatot, mint tyúkokat és patkányokat, a buja növénytakaró valaha számos őshonos madárfajnak adott otthon, köztük baglyoknak és papagájoknak, melyek közül valamennyi kipusztult valószínűleg még 1772 előtt. A tengeri madarak 25 fajáról tudunk, melyből 15 tejesen eltűnt, és a megmaradt példányok száma is igen csekély. A telepesek megérkezésének időpontját az újabb vizsgálatok az i.sz. IX. századra teszik. Az erdőirtás kezdetei is erre az időpontra esnek. Hogy sikerülhetett vajon kétkenunyi telepesnek kb. 800 év alatt pusztasággá változtatni egy édenkertet idéző oázist az óceán közepén? Pedig ők nem is olvasták a Bibliát! Természeti vallásuk volt...

Én úgy gondolom a pusztításra való hajlam emberi természetünk része függetlenül attól, hogy ki milyen istenségben hisz, vagy milyen szent iratokat olvasott el. A különbség köztünk és a természeti vallások gyakorlói között az, hogy nekünk megvannak az eszközeink arra, hogy ne csak egy szigetet, hanem akár egy földrészt is lakatlanná tegyünk. Ezzel nem szeretném felmenteni a felelősség alól azokat a keresztényeket, akik környezetünkkel szemben nemtörődöm vagy önző viselkedést tanúsítanak. De azt tudni kell, hogy ez nem csak rájuk, hanem sajnos a legtöbbünkre jellemző hiba. A természettel meg kell tanulnunk együtt élni, de tulajdonképpen a kezdetek óta ezt tesszük, nem igaz? Úgy tűnik a mai napig nem sikerült.

Remélem némileg kielégítő válasszal tudtam szolgálni. : )