Isten csak szerintem gonosz?

Megkérdeztem egy keresztényt igazságosnak tartja e azt, hogy "egy gonosz ember aki mondjuk embereket öl, pedofil stb az, hogy ha halála előtt megtér a mennybe megy?"

Azt válaszolta "igen, mert a megtérésével megbánta a bűneit".

Ellenben aki becsülettel leéli az életét a pokolra jut, csak mert nem foglalkozik a kereszténységgel.

A biblia történeteit végül is különböző emberek írták különböző időben, amik elkallódtak majd mikor egy egy részlet előkerült akkor az akkori papok (vagy hívők) döntötték el, hogy mi tetszik nekik belőle, mi magyarázható és mi nem, kicsit itt ott átírták, így aztán csak néhány ember sajátos nézőpontja alapján kerültek a sztorik a bibliába.

Miért nem teremtette Isten az embert tökéletesre, és miért kaptunk szabad akaratot?

Talán mert Isten és a Sátán nagy játékosok. Velünk játszadoznak mint a sakkozók a bábukkal, vagy mint a a gyerekek a stratégiai játékokkal a számítógépen, csak ez jóval komplexebb, de hát istenek, nem játszhatnak holmi unalmas játékot.

A játék célja lehetne az, hogy "ki szerez magának több lelket". Minden módszer megengedett.

Na jó kicsit elszaladt a fantáziám.

De tény, hogy sok minden sántít a bibliában.

A keresztény hit csak azért terjedt el ennyire, mert a középkorban mindenkire rákényszerítették (inkvizíció).

Szerintem, ha ennyire logikai úton akarjátok megözelíteni a témát nem is lesz belőle semmi.

Isten valóban szabad akaratot adott nekünk, és döntést affelől, hogy beengedjük e őt a szívünkbe, vagy sem.

De most komolyan, mit vártok?...azt, hogy nyomjunk a kezetekbe, egy halom mindent bebizonyító dokumentumot, hogy Isten igenis jó? Ezt te döntöd el..akárhogy is...megbánni biztos nem fogod. Ugyanis ha hiszel benne, sosem leszel egyedül.

Isten véleményem szerint ravaszul elintézte, hogy be lehessen bizonyítani akár a jóságát vagy akár a gonoszságát.

Ha az első válaszoló (és esetleg a moderátorok is) megengedik, akkor a "csak szerintem" dologhoz, mint kérdéskört, felvetném a sorozatos b*ß**tást:

Hogy van az, hogy:

1.) Próbára tesz egyszer... oké, sima ügy, elvégre a biblia szerint is ez a minimum.

2.) Próbára tesz sokadszorra, ugyanazokkal a dolgokkal, amikről tudja, hogy fájnak, ugyanakkor olyasmiben, amiről nincs kinek kiöntsem a lelkem... oké, ha úgy vesszük, millió emberrel előfordul, megpróbálok tenni ellene.

3.) Ugyanazzal/Ugyanazokkal a dolgokkal jóval nagyobb méretben megszivat... Oké, megpróbálom elhinni, hogy célja volt ezzel, bár semmibe sem tudok kapaszkodni, hogy miért lehetett, megpróbálok minden erőmmel tenni ellene...

4.) Dolgozok a megoldáson, de a legváratlanabb és legfájóbb ponton ismét pofára ejt, MEGGÁTOL abban, hogy megóvjam magam a fájdalomtól, és ismét kezdi a szivatást.

5.) A nagyon sokadik után, miután a menekülés útját is lezárja előlem - HOHÓ, hiába van "szabad" akarat, Ő azt mellőzi, mert Ő most EZT _AKARJA_, és amit AKAR, az van és azt kell dicsőíteni -, elegem lesz a dologból, viszont amint valamilyen szinten is Istenkáromlást követek el, pluszba még megszivat - ennek logikáján nyugodtan jelentem ki, hogy DIREKT büntet

6.) Minél jobban vagdalkozok és minél jobban szidom ezekért, látva hogy végképp nem fognak SOHA semmi pozitívummal kamatozni a rám mért csapásai, még jobban szivat, vélhetően azért, mert becsmérlem... ezek szerint büszkeségéből eredően büntet.

7.) Néha ha van szünet, esetleg elgondolkozok azon SOKADSZORRA is, hátha mégis bennem van a hiba, hátha én látom rosszul a dolgokat, de akkor egy ismételt szivatással, vagy más/mások általam ismét értelmetlennek tűnő szivatásával kiábrándít.

"Összegzés képen kicsinyes és gyerekes." - Igen, ezt a kérdező nagyon találóan írta le.

Nos, nem jártam Auswitzban, nem láttam krematóriumot, nem kínoztak meg fizikailag, nem alkoholisták a szüleim, vagy nem gyulladt fel a házunk, és egyéb ilyen szélsőségek sem történtek (MÉG) meg velem/családomban (bár most van esély ilyesmire (valamivel kisebb mértéken bár), de ez inkább magán), de miután sokadszorra, és TÉNYLEG sokadszorra azt látom, hogy ember által létrehozott értékeket vagy segítő erőket ver szét olyasmivel, amire közel sem mondható el, hogy emberi vétek következménye, ugyanakkor az, hogy ezek a legfájóbb pontokon/helyzetekben történnek, így már szinte kiszámíthatóak, kombinatorikailag 0-ra viszi annak az esélyét, hogy a természet működésének kihatása legyen ("a gép forog, az alkotó pihen"), ÉN, habár hiszem, hogy van Isten, mert jóegypárszor megmutatta magát - olyan esetekkel, amikre önmaguktól 0% volt az esély -, közel sem tudom dicsőíteni, és csak azt látom, hogy így-vagy-úgy de kiprovokálja, hogy szembeszegüljek vele, ami aztán az én "lelkem" rovására mehet, a végén majd meg eljutunk odáig, hogy Istenkáromlásért a "törvényei" alapján könnyen küld a pokolra.

Nos, hogy is szoktuk a misén imátkozni : "(...)és védj meg minket a gonosztól(...)"

NEM HOGY NEM VÉD MEG A GONOSZTÓL, DE MÉG A KEZÉRE IS AD!!! MILYEN ISTEN EZ!?!?

És persze azzal, hogy felteszem ezt a monológot ide, még az Istenkáromláson kívül is beleküldhet a csapdába, hogy másoknat rendítek meg a hitükben, vagy zavarok meg, amit bár nem akarnék, MERT bárhogy is szivat, amíg nem veszi el az épp elmémet, ügyelni fogok arra, hogy embert ok nélkül NE, de okkal is csak nyomós okból bántsak meg, mert azért, mert Ő kicsinyes és gyerekes, NE MÁS SZÍVJON.

Tisztelem azokat, akik megmaradtak és megmaradnak a hitükben, legfőképp ha ugyanúgy szivatva vannak a rájuk mért sorsal, mert ők olyan kitartással bírnak, amibe én már belegondolni is nehezen tudok... fokozottan igaz ez azokra, akik az említett szélsőségeket átélték, papokra, akik Auswitzből hazatérve a hit mellett még megbocsátásra is volt erejük, ami gondolom közülünk is szinte kivétel nélkül feldolgozhatatlan erejűek.

REMÉLEM, hogy aki meg tudott maradni a (katolikus/keresztény) hitében, az meg is marad, mert akkor marad kapaszkodója, és nem fájl neki a hit elvesztése. Ha őt nem ********* az Isten (a csillagok helyére mindenki olyan mértékű dolgot gondoljon, ami még nem botránkoztatja meg túlságosan), akkor higgyen a tisztaságában, mert az jó neki és erőt ad.

Viszont ugyanakkor felmerül bennem az is, hogy hogyhogy megengedi, hogy ez a szöveg felkerüljön ide, aminek olvasása mások számára fájdalmas lehet, ugyanakkor ma egy technikailag átláthatatlan és megmagyarázhatatlan "véletlenel" egy hosszú levelemet A LEGESLEGVÉGÉN, tegnap meg két felvonásban, egy déli és egy esti áramszünettel az napi munkámat vette el tőlem, DE mind (a három esetben) olyasmik, amikben olyasmin dolgoztam (illetve a levélben írtam le és küldtem VOLNA át), amivel másoknak tudtam volna segíteni. (???)

Végtelenül gyerekes! Nemhogy megsegítené az embert, de még a segítség szándékát (és munkáját) is keresztbe húzza.

Grat. =(

Most ugye fejembe vettem, hogy ezt leírom, nem akarom hagyni, hogy bármivel is manipuláljon. Azonban nem célom, hogy az ateizmust "terjesszem", de pártolom olyan szinten, hogy Isten büszkeségének kártevő mivoltát merem kimondani.

És kérem, ha csak valaki nem érez erős belső késztetést, hogy részletesen visszaírjon erre a kommentre nekem, pár sornál többet ne fordítson erre az idejéből, mert nem éri meg... ezzel is csak Isten gyerekes és makacs kedvteléseinek tenne eleget.

Mert isten még szeretteit (a hívő, _JÓ sorsú_ emberekre értve) sem képes megsegíteni abban, hogy a hit elleni támadásokat leverjék és megcáfolják.