Kedves hívők/nem hívők! Mit gondoltok az alábbi cikkről?

Hát persze, lehet akármilyen régi, ha nincs a Bibliában, akkor az nem számít.

Ott vannak az apokrif iratok, a jordániai kódexek

[link]

meg egy csomó egyértelmű régészeti lelet, hogy ez, vagy az nem úgy volt, ahogy a Biblia írja, de ezt figyelmen kívül hagyják.

Egyébként a történészek már régen kétkedéssel fogadják Jézus keresztre feszítésének történetét, mert semmi olyannal nem vádolhatták, amiért ez az ítélet lehetett volna a sorsa és ezt még néhány vallásos felekezet is így gondolja, éppen a Biblia tüzetes vizsgálata alapján.

Az ilyen régi leleteket szokták hamisítani, mert hatalmas pénz áll a hátterében, ezért alapos vizsgálat szükséges a valódiság megállapítására, de az egyértelmű, hogy az az indok, hogy ellentétben áll a mai Bibliában található szövegekkel, nem érv, nem elfogadható, mert a Biblia mai tartalmát emberek válogatták össze, különféle egyházi személyek, sőt, még pogány ókori uralkodók is beleszóltak a tartalmának az összeállításába. Maguk a különféle egyházak is ennek alapján fogadnak, vagy vetnek el belőle részeket, vagyis egyáltalán nem biztos, sőt gyakran a történészek is ellene szólnak, hogy a tartalma mindenben fedi a valóságot.

A cikk egyébként nem rossz, az első jól megfogalmazza a vallás hátterét és igazat ír, de nem állítja, hogy a talált könyv valóban hiteles, mert erre nincs felhatalmazása és szerintem nagyfokú elfogultság az, ha eleve cáfolni próbálják még a valódiságát is, mindenféle vizsgálat hiányában.

A bizonyítás kétféle módon szükséges, egyrészt a korabeliség megállapítása, ami úgy tűnik, megtörtént, másrészt a tartalmának a vizsgálata, ami más leletekkel, addig figyelembe nem vett írások felülvizsgálatável esetleg megoldható.

[link]

Létezik, hogy már le is lett fordítva, vagy ez nem az lesz...?

Cikk elég nagy bulvár.

maga az evangélium könnyen lehet hogy gnosztikus eredetű, inkább biztos.

Vannak ennél érdekesebb evangéliumok amik nem lettek kanonizálva.

Hívőket nm rendíti meg mivel nem kanonizált hamisítványnak mondják, nem hívőket meg nem érdekli, kivéve ha érdeklődik az alternatív evangéliumok után.

Több korabeli (nem keresztény, tehát független!) forrás is megemlíti Jézust, s ezek alapján biztosan tudjuk, hogy keresztre feszítették - méghozzá Pilátus helytartósága alatt.

1. Talmud

Szanhedrin 43/a

[angolból fordítva]

Peszách előestéjén végezték ki Jézust, 40 napig kiáltott így előtte a kikiáltó: 'Jézust, a názáretit megkövezésre ítélték, mert varázslást művelt, Izráelt elcsábította és hűtlenné tette Istenhez. Aki azonban mentő körülményt tud a számára, jöjjön, mondja el'. De nem találtak mentő körülményt, és 40 napi várakozás után Peszách előestéjén kivégezték.

Megjegyzés: Joseph Klausner (Jézus és kora című könyvében) még hozzáteszi: "A Talmud leírása éles ellentétben áll az evangélium elbeszélésével, amely szerint Jézus halálos ítéletét a legnagyobb sietséggel hozták meg és hajtották végre. Véleményem szerint azonban az engedékenységről szóló elbeszélés célzatos és éppen ezért nem tekinthető történeti értékűnek." Amit mindenképpen megtudunk: a páskabárány ünnepe előestéjén végezték ki Jézust.

2. Josephus Flavius

Zsidó történetíró, i. sz. 37-100

A zsidók története, XVIII, 3

Josephus Flavius: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980

Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot és sok zsidót és sok görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereinek följelentésére Pilatus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik szerették. Mert harmadnapra feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette nevét. (XX, 9) [Anániás főpap] a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és eléje állította Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek, s még néhány más embert.

Megjegyzés: Ezt a bekezdést sokan későbbi betoldásnak vélik, de például Vermes Géza hitelesnek tartja.

3. Tacitus

Római történetíró, kb. i. sz. 55-120

Annales [Évkönyvek], XV,44

Tacitus összes művei, II. kötet; Magyar Helikon, Budapest, 1970; 402-403. oldal

Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban [Rómában] is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá.. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett elpusztulniuk.

4. Ifjabb Plinius

Római író, idősebb Plinius unokaöccse

96. levél (i. sz. 112.)

Ifjabb Plinius: Levelek; Európa Könyvkiadó, 1966; 530-533. oldal

Uram, alapelvnek tekintettem, hogy minden kétes ügyet eléd terjesszek. Mert hiszen ki tudna jobban eligazítani bizonytalanságomban, vagy segíteni tájékozatlanságomban? Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek, vagy akár nyomoztassak. Igen fennakadtam például azon, hogy tekintettel kell-e lenni a vádlottak életkorára, vagy pedig egészen zsenge korúak és már meglett emberek között nem kell-e különbséget tenni; vádelejtéssel járhat-e a beismerés; vagy olyan személy számára, aki valaha keresztény volt, ne legyen-e enyhítő körülmény, ha megtagadja hitét; és vajon magát a keresztény nevet kell-e büntetni, akkor is, ha az illető semmi bűnt sem követett el, vagy pedig a keresztény névhez hozzátapadó bűnöket? Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő módon jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik keresztényeknek vallották magukat, másodszor és harmadszor is megkérdeztem, de büntetéssel fenyegettem meg őket. Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést. Másokat, akik ugyanebben a tébolyban szenvedtek, csak bűnösöknek bélyegeztem, és Rómába szállíttattam, mivel római polgárok voltak. Majd a törvényszéki eljárás miatt, már amint történni szokott, mások ellen is felmerült ez a vád, úgyhogy több eset került elém. Kaptam egy névtelen feljelentést, amelyen sok név szerepelt. Akik kijelentették, hogy nem keresztények, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azonkívül káromolták Krisztust – márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők –, azokat elbocsátottam. Mások, akik a névsorban szerepeltek, bevallották, hogy keresztények, de ezt hamarosan visszavonták: csak voltak, de már nem azok; egyesek három, mások még több, sőt egyik-másik már húsz esztendeje nem. Ezek mind áldozattal tisztelték képmásodat és az istenek szobrait, és káromolták Krisztust. A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétjük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szolgálóleányból – ezeket ők diakonisszáknak nevezik – még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek a vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragálya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani, és meg lehet szüntetni.

5. Suetonius

Római történetíró, művét i. sz. 120 körül írta

A Caesarok élete; Claudius élete, XXV,4

Gaius Suetonius Tranquillus: A caesarok élete; Magyar Helikon, Budapest, 1975; 224. oldal

A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, [Claudius] kiűzte Rómából.

6. Szamoszatai Lukianosz

Görög szatírista, i. sz. 2. század 2. fele

Peregrinus haláláról, 11-13

[angolból fordítva]

A keresztények, mint tudod, a mai napig egy embert imádnak – egy különleges személyiséget, aki bevezette szokatlan szertartásaikat, és ezért keresztre feszítették. … Látod, e félrevezetett teremtmények azzal az általános meggyőződéssel kezdik, hogy örökre halhatatlanok, ami megmagyarázza a halál iránti megvetésüket és önkéntes odaadásukat, amely annyira gyakori közöttük. Aztán eredeti törvényadójuk még azt is belevéste az elméjükbe, hogy áttérésük pillanatától kezdve egymás testvérei. És megtagadják Görögország isteneit, és a keresztre feszített bölcset imádják.

7. Mara bar Szerapion

Szíriai sztoikus filozófus, i. sz. 70 után, levél bebörtözött fiához

Mi hasznuk lett az athéniaknak abból, hogy Szókratészt megölték? Éhínség és járvány tört rájuk bűnük büntetéseként. Mi hasznuk lett a szamosziaknak abból, hogy Püthagoraszt megégették? Földjüket egy pillanat alatt homok borította el. Mi hasznuk volt a zsidóknak abból, hogy kivégeztették bölcs Királyukat? Királyságukat nem sokkal később lerombolták. Isten joggal állt bosszút ezért a három bölcs férfiúért. Az athéniakkal az éhség végzett, a szamosziakat elborította a tenger, a zsidók pedig lerombolva és földjükről száműzve teljesen szétszórva élnek. Püthagorasz nem halt meg igazán: Héra szobrában élt tovább. A bölcs Király sem halt meg igazán: az általa adott tanításban élt tovább.

További utalások

Két utalásról tudunk még. Julius Africanus a kb. Kr. u. 221-ben írt Kronográfia című művében (18:1) két világi író – sajnos elveszett – művéből idéz egy-egy mondatot: a samáriai Thallus (kb. Kr. u. 52) és a görög Phlegon (szintén 1. sz.) a Jézus halálakor hirtelen beálló sötétségről számoltak be.

Összefoglalás

Mindez alapján megállapíthatjuk, hogy az 1. és 2. századi nem keresztény források szerint

(1) Jézus valóban élt, Pilátus idején Palesztinában keresztre feszítve kivégezték,

(2) a nem keresztény kívülállók Jézus tanítását ostoba babonaságnak vagy bölcsességnek tekintették,

(3) tanítványai mindenesetre a Messiásnak tartották és Istenként imádták, tanítása szerint éltek, az örök életben reménykedtek, és Jézusért képesek voltak mártírhalált halni.

Óvatosan ezekkel a bizonyítékokkal

[link]

Flavius idézetet amit sokig szerettek a hitvédők már komolyabb körökbe nem veszik bizonyítéknak, elég valószínű később beillesztett.

vagy ez a Chrestus név se biztos Krisztus lesz.

Plinius is vitatva van, esszénus szerepelt ott csak később cserélve lett a szó.

Tacitusnál is problémák vannak,15.századik nincs is említve ez a rész. lehet is is volt kozmetika, mint Flaviusnál?

valóság az hogy független forrás(vagyis nem átvett szóbeszéd mint Szamoszatai Lukianosz-ál) aki történelmi személlyé teszi Jézust nem igazán van.

Mara bar Szerapion

Simán fura,zsidók jó része nem ismeri el Jézust királynak,bölcs királyként Jézusra nem igazán hivatkoznak,és nem nevezi nevén.

max arra tudnák következtetni akkoriban élt egy önjelölt király,akit Serapion elismert,és kivégzése megrázta.

majd hívei másik része belőle fogja az i.sz 1 század végén megalkotni Jézus képét.

talmudi idézet a legerősebb, de [link]

Egyik változatban megjelenik,másikban nem ez a rész, történelmileg elég késői rész (i.sz 200 után valamikor).

igazából azért is érdekes ez mert korai keresztények egy része akiket ma gnosztikusként ismerünk nm is tartotta történelmi személynek Jézust.Inkább valami misztikus tanító és megváltó.

És mit gondoltok erről?

https://www.youtube.com/watch?v=okCr1SkJ_2E&oref=https%3A%2F..