Isten (vagy Allah, vagy Jahve, ahogyan jobban tetszik) kinek teremtette meg ilyen bonyolultnak, ilyen szépnek, ilyen titokzatosnak az Univerzumot?

"Azt mindannyian tudjuk ha nem is vagyunk nagyon érintettek, hogy a világegyetem folyamatosan tágul."

Mint a férfi pénisz?

Kedves 7-es!

Behatóan még csak nagyon kis részét ismerjük az univerzumnak.

Ha már a számoknál maradunk a naprendszer anyagának 99,86%-át a Nap tartalmazza, a maradék igen kicsi érték, viszont ha körbenézel feltűnik valami gyanús.

"A legtöbb bolygó vagy csillag azért van hogy megvédjék a föld légkörét, a káros sugaraktól, vagy a becsapódásoktól, így a gravitációval eltérítik a földtől az űrben száguldó "szemetet" "

- JT- logika XD Ennél nagyobb marhaságot rég olvastam. Komolyan, nem bántásból, de nem tennéd meg, hogy legalább egy kicsikét megismerd azt a világot ami körülötted van és nem híresztelnéd a butaságot? Ezt mondod az unokádnak is, ha megkérdezi miért vannak bolygók meg csillagok? Akkor had idézzek tőled, amit nekem írtál: Már előre sajnálom a gyerkeid/unokáid...

Sajnos a kérdésben nem vagyok érintett. Annyit viszont megemlítenék, hogy a JT szerint csak 1000 évig lesz béke, aztán ismét elszabadul a lekötözött sátán( ami persze teljesen logikus:), úgyhogy mégsem lesz túl sok idő a felfedezésre.

Az Open válaszához: /bocs sörpocak/

Igen a Sátán el lesz engedve az ezer év végén egy kis idöre, de tudod a Jelenések könyve szerint már semmilyen háború nem lesz, mert tüz fog leszállni a mennyböl és megégeti azokat, akik körülveszik a szentek táborát.

Sátán és démonai definitíven el lesznek pusztítva...tehát marad a békesség

Kedves barátom kinek teremtette Jehova Isten ezt a sok-sok csodát?

Sörpocak, az túl kevés feleletnek, hogy az emberiségnek.

Mert ugye mi csak csekély részét látjuk az univerzumnak, mégis áhítattal, csodálattal tölt el minket.

Tudod van egy vers az Ézsaiás könvyében az egyik kedvemcem

"Mert mint magasabbak az egek a földnél, eképpen magasabbak az én útaim útaitoknál és gondolataim gondolataitoknál" Ézsaiás 55:9 Károli

Katy

szia

Pl egy bolygó esetében:

10 A földet egy távoli, ám hatalmas bolygó is védelmezi: a Jupiter. Mivel több mint ezerszer nagyobb a földnél, a Jupiternek óriási a gravitációs vonzása. Mi ennek az eredménye? Magához vonz vagy eltérít pályájáról olyan objektumokat, amelyek az űrben száguldanak. A tudósok kiszámították, hogy ha nem létezne a Jupiter, a nagy tömegű objektumok özöne tízezerszer kegyetlenebbül árasztaná el a földet, mint jelenleg.

Vagy:

A Jupiter holdját, az Iót „a Naprendszerben eddig észlelt legnagyobb vulkánkitörés” rázta meg, olvasható a Science Newsban. „ A Jupiter gravitációja által keltett roppant nagy árapályhatás folyamatosan formálja az Io felszínét, és fel is hevíti, ami működésben tartja a vulkánokat. Minden évben vagy egy tucat erőteljes vulkánkitörés mehet végbe rajta.” A cikk rámutat, hogy „a rekorderősségű vulkánkitöréskor kilövellt anyagok a megfigyelések szerint 1900 négyzetkilométernyi területet borítottak be, ami körülbelül ezerszer nagyobb a föld egyik legaktívabb vulkánja, az olaszországi Etna által uralt területnél”. A tudósok a Keck II nevű — igen távoli égitestek pontos megfigyelésére is alkalmas — távcső segítségével látták meg a kitörést. A távcső a hawaii Mauna Keán, egy ma már nem működő vulkánon áll. A Keck II az adaptív optikai rendszerének köszönhetően, „mely elég gyorsan állítható ahhoz, hogy semlegesítse a föld légkörének örvénylése okozta elmosódottságot”, pontos képet adott a vulkánkitörésről, írja a Science News.

A tudósok úgy gondolják, hogy amikor a nagyjából Nap méretű csillagok felélik nukleáris üzemanyagaikat, a hidrogént és a héliumot, a gravitáció körülbelül Föld méretű, forró salakká préseli össze őket. Ezeket fehér törpéknek nevezik. A fehér törpe naptömegű lehet, de ez a tömeg egy akkora térbe van összepréselve, mely a Napénak milliomodrésze.

A közönséges anyagról úgy vélheted, hogy többnyire légüres tér, amelyben minden egyes atomnak szinte a teljes tömege egy apró magban van, amelyet egy sokkal nagyobb elektronfelhő vesz körül. Ezzel szemben a fehér törpén belül a gravitáció az elektronfelhőt korábbi térfogatának parányi részére préseli, a csillagot bolygó méretűre zsugorítva. A nagyjából Nap méretű csillagoknál ennél a pontnál kiegyenlítődik a gravitáció és az elektronok ereje, megakadályozva a további összenyomódást.

A tudomány akkori állásával összhangban Einstein abban hitt, hogy az univerzum statikus, vagyis nem tágul, és nem is húzódik össze. Ám egy amerikai csillagász, Edwin Hubble 1929-ben bebizonyította, hogy a világegyetem folyamatosan tágul.

Hubble egy régóta fennálló rejtélyt is tisztázott azokkal a fényes, elmosódott „pamacsokkal” kapcsolatban, melyek az éjszakai égbolton jelennek meg. Ezeket nebuláknak, csillagködöknek nevezték el, ugyanis gázfelhőknek látszottak. De azt nem tudták, hogy ezek a csillagködök mind a galaxisunkon belül helyezkednek-e el, vagy azon kívül, ahogyan azt egy brit csillagász, Sir William Herschel (1738–1822) több mint egy évszázaddal korábban felvetette.

Amikor Hubble először felbecsülte, hogy milyen távolságra van tőlünk az egyik ilyen nebula, az Androméda-köd, arra a következtetésre jutott, hogy ez a csillagköd tulajdonképpen egy 1 000 000 fényévre lévő galaxis. Így hát kiderült, hogy jóval a Tejútrendszeren kívül helyezkedik el, melynek átmérője „pusztán” 100 000 fényévnyi. Amint Hubble felmérte más nebulák tőlünk való távolságát, kezdett feltárulni előtte a világegyetem óriási kiterjedése, és ezzel az asztronómia és a kozmológia területén újabb felfedezések előtt nyitott utat.

Nem sokkal ezután Hubble felfedezte, hogy a világegyetem tágul, ugyanis megfigyelte, hogy a távoli galaxisok egyre messzebb kerülnek tőlünk. Arra is rájött, hogy minél távolabb van egy galaxis, annál gyorsabban távolodik. Ezek a megfigyelések arra mutatnak, hogy a tegnapi világegyetem kisebb volt, mint a mai. Hubble 1929-ben közzétette korszakalkotó művét. Ezzel utat nyitott az ősrobbanás-elmélet (Nagy Bumm) előtt. E szerint az elmélet szerint az univerzum egy kozmikus robbanás következtében jött létre, úgy 13 milliárd évvel ezelőtt. De a teljes kép még a mai napig sem állt össze.

Hubble kora óta a csillagászok próbálják a lehető legpontosabban meghatározni a tágulás ütemét, melyre Hubble-állandóként utalnak. Miért szeretnék ezt annyira megtudni? Ha a csillagászok ki tudnák számítani, hogy milyen gyorsan tágul a világegyetem, meg tudnák állapítani a korát. Továbbá a tágulás üteme a jövőről alkotott képet is nagyban befolyásolhatja. Hogy miért? Úgy érvelnek, hogy ha például a világegyetem túl lassan tágulna, a gravitáció idővel győzedelmeskedne, és minden összeomlana egy végső „Nagy Reccsben”. Ám ha a tágulás túl gyors lenne, az univerzum örökké tágulna, és végül teljesen széthullana.

A pontosabb mérések választ adtak néhány kérdésre, viszont újakat is felvetettek. Olyan kérdések ezek, melyek kétségbe vonják mindazt, amit eddig megtudtunk az anyagról és a természetben működő alapvető erőkről.

Elfelejtettem aláírni.

Persze egy mondatot szeretnék még nyitott szemű barátomnak:

Sátán az ezer év végén nem örökre lesz engedve, csak egy igen rövid időre, és utána teljesen meg lesz semmisítve.

Ezért nem kellene azonnal nekünk esni, mert hiányosak az ismereteid arról amit mi már tanultunk, jól lehet mi sem tudunk még mindent.

Katy Weaver

Jókat írtál Katy, látom szeretsz olvasni tudományos könyveket és folyóiratokat. Az ismeretbővítés az jó. :)

Viszont ravasz vagy mert a konkrét kérdés alól kitértél.

A csillag és a Föld kapcsolatáról, mivel ilyen alapvető összefüggés nincs is közöttük. Csillag nem védi a Föld légkörét.. :D

Még azt hozzáteszem hogy a Holdunk is térít el meteorokat így általa is csökken a becsapódások aránya.

És ha már a Jupiter ár-apály hatásánál tartunk akkor általa az Europa hold felszíne alatt található egy óceán ahol igen esélyes az élet megléte a körülmények miatt. :)