Milyen szoros a kapcsolat az erkölcs és a vallásosság között?

Aki nem vallásos, az az erkölcsösebb!

Azért, mert aki vallásos, annak a feje fölött állandóan ott van a fenyegetés, hogy az istene majd jól megfenyíti - persze, hogy jobban vigyáz magára, még akkor is, ha gyengék lennének az erkölcsei.

Már akkor, ha tényleg szívből vallásos.

Aki csak felszínesen vallásos, az pedig egyáltalán nem erkölcsös.

"Aki nem vallásos, az az erkölcsösebb!"

Ez nem igaz. Csak a te szótáradban, ahol a vallás rossz.

"Azért, mert aki vallásos, annak a feje fölött állandóan ott van a fenyegetés, hogy az istene majd jól megfenyíti - persze, hogy jobban vigyáz magára, még akkor is, ha gyengék lennének az erkölcsei."

A vallásos nem azért lesz erkölcsös mert fenyegetik.

Ha pedig azért lesz erkölcsös (mert nélküle gyenge volna az erkölcse), akkor aki nem lesz vallásos, de gyenge az erkölcse, az rosszabb, mint a gyenge erkölcsű vallásos. Remélem érted.

Egyébként tényleg kérdés, hogy mit jelent az erkölcs.

Mert jó volna, ha nem lenne relatív.

A #2. és 3. válaszoló felvetése jó - tényleg mit értesz erkölcsösség alatt, kedves kérdező?

Illetve még azt is hozzátenném: melyik vallás képviselőinél? A sátánistáknál, a szcientológusoknál vagy a Jehova-tanúinál esetleg a keresztényeknél?

Ha leegyszerűsítem a kérdést: ha az adott vallás téziseiben vannak erkölcsi mondanivalók (amiket "erkölcsösségnek" hívhatnánk) - mint például a zsidó/keresztény/keresztyény tízparancsolatában a "Ne lopj!/Ne ölj!/Ne paráználkodj!/..." - és ezt az adott vallás követője életmódszerűen magáévá teszi (akár szabálytalanságokat érintő retorziók okán is); akkor elmondható, hogy nagyobb az esélye egy vallásos embernek erkölcsösebbnek lennie.

De mivel az ember gyarló, hibázik, a saját feje után megy, illetve biológiai ösztönök is vezérlik, a vallás nem feltétlen oka az erkölcsösségnek - nevezzük elősegítő tényezőnek, mankónak.

Nem a két fogalom függvénye.

Aki vallásos a szónak abban az értelmében,ahogy a vallásos emberre gondolsz az több mint valószínű erkölcsös is.

Aki erkölcsös nem feltétlen vallásos.

Számomra nem az a vallásos ember,akit megkereszteltek,hanem aki önszántából és olyan életet ,mely szerinte leginkább Istennek tetsző.nem akarok vitába belemenni senkivel,hogy melyik vallásra gondolok,mert egy kereszteletlen ember is élhet mélyen vallásos életet,de számomra az az elfogadható,ha tisztában vagyok Isten elvárásával,az pedig az erkölcsösség(is)

Az erkölcsösség abszolút nem vallástól függ, hanem empátiától, beleélő képességtől.

Vallásos ember ugyanúgy lehet egy önző hólyag, mint ahogy egy ateista is lehet példamutató, erkölcsös (és vice versa).