A felnőttek miért hiszik azt, hogy az Istenük nekik épít új világot és nem a tiszta lelkű, ártatlan gyermekeknek?

Már bocsáss meg, de ott voltál-e amikor a gyermeked 2-3 éves volt? A tiéd sohasem toporzékolt? De hiszem ezt minden egészséges gyermek idönként megteszi.

Ez hozzátartozik a fejlödéséhez, mivel abban a korban kezdi felismerni önmagát, meg kell neki tanulni, hogy nem ö a világ közepe, hanem lassan szépen kötelességei is vannak és lesznek.

Minden lelkileg egészséges gyermek kisebb-nagyobb mértékben ezen átmegy...

Katy

"Bocsànat, de ezzel az eredmènnyel nehezemre esik azonosulni."

- Még szerencse, hogy nem is következik mindez abból, amit leírtam. Hogy a gyerek számára alapvetően nem létezik az erkölcsiség, nem jelenti azt, hogy ne volna csírájában olyan készség a gyerekben, mely egyetlen állatban sem, és amely kifejlődhet az idő során. Az erkölcsiség elsajátítása nem a kondícionálás egyik formája (ahogyan a kutya idomítása során történik), hanem sokkal inkább az abdukció és belátás formája, mely inkább a szintén emberi sajátosságnak számító nyelv elsajátításához hasonlít (persze nem kevés érzelmi töltettel). Lám, nyelvet sem beszél a megszületett gyerek, de mégis elsajátítja.

Ha kondícionálás volna csupán az erkölcsiség kialakulása, persze sosem jutnánk tovább a Kohlber-féle erkölcsi fejlődés első szakaszán, de nyilvánvalóan nem ez a helyzet (mindez anélkül is megállja ahelyét, hogy teljesen egyetértenénk az említett úri emberrel).

"Jaa, nem is tudtam, hogy az erkölcs mindenek felett álló kőbe vésett aranyszabály, mely sohasem változik."

- Ennyi belemgyarázást már régen olvastam ezen az oldalon. Ha figyelmesebben olvastad volna, amit írtam, ennyi feleslegese dolgot nem írtál volna.

Sehol sem írtam, hogy kőbe volna vésve erkölcsi szabály, így erre felesleges is reagálnom. Azt írtam, hogy a gyerek nem érzékeli az erkölcsi dimenziót, még nem alakult ki az érzékenysége az erkölcs irán.

Persze mindenki erköclsös lenne, ha csak a réten kellene a fűszálakat számolgatni, de az élet bizony dilemmákról szól. Azt meg nem veszem komolyan, hogy Te csupán egyetlen esettel bizonyítva igazolnád több ezer éves vita egyik végletét.

Egyébként az óvodával kapcsolatos tapasztalatom legfőkébb édesanyámtól származik, aki majdnem 30 éve dolgozik óvodában, és rendszeresen tud mesélni durva eseteket.

"Pedig sok gyerek miután felnő, magától, vagy a társaitól tanulja el az erkölcsi normákat ami igencsak szomorú tény. Tudod hány olyan emberrel találkozok nap, mint nap akik még az alapvető illemszabályokra sincsenek megtanítva. Ha tüsszentek, vagy ásítok a kezem a szám elé teszem... stb. Oldalakat lehetne írni ezekről. És ezeknek a fiataloknak(gyakran felnőtteknek) vajon nem voltak szüleik? De igen. Akkor nem tanították meg az illemre? Bezony."

- Ajjaj, viszont téged meg nem tanítottak meg az illem és az erkölcs különbségéről. Egyébként a kiragadott mondatom arra utalt, hogy a kérdező szerint először minden szülő félreneveli a gyerekét (ezért lesz akaratos), majd ugyanaz a szülő neveli is meg (hogy ne legyen akaratos). Vagyis félreértettél.

"Igen, valóban Rousseau egyik alapgondolata volt. De nem nagyszerűbb dolog tanítani, mint átnevelni?"

- Ez így nem igazán érthető.

"Hiszen senki sincs, aki tudná, mi az Isten, mert bármelyik Bibliában említett tulajdonságára van ugyanott ellenpélda is. Tehát egy felnőtt már gondolatokkal, tapasztalatokkal terhes..."

- Ilyne alapon minden vallást ki lehetne zárni. Tőlem lehet, engem nem zavar.

Üdvözöllek kedves Filoszmen,

Régen hallottam felőled. :)

A kérdésedre válaszolva:

Isten mindenkinek ígéretet tett aki megérdemli, hogy békés szép új társadalomban élhet normális adottságok között, nem csak gyermekek hanem a szüleik is.

viszont egy valamit talán nem tudsz, persze az előttem szólók részben már írtak róla.

Ha nem is hiszed, Ádámtól, nem örökölhettünk tökéletességet, ennélfogva már a magzatban benne vannak a szülők tökéletlen hajlamai.

S ahogy nevelik a szülők a gyermeket, olyan lesz a gyermek.

Nem véletlen írja a Bibliában, hogy az ítéletkor a gyermekek azt az ítéletet kapják, amit a szüleik, ennélfogva a szülők felelnek a gyermek jövőjéért amíg kiskorú,

(Malakiás 4:1) . . .Megemészti őket az eljövendő nap — mondja a seregek Jehovája —, nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat.

Ha megsérül a gyökér, a fa többi része is megérzi hatását. ( Máté 3:10; 13:6.)

A jelentése egyértelmű:

A szülők (gyökerek) levágattatnak az utódaikkal (ágaikkal) együtt. Ez kiemeli, milyen felelősséggel tartoznak a szülők kisebb gyermekeik irányában; kisebb gyermekeik maradandó jövőjére nézve meghatározó lehet, hogyan állnak a szülők Isten előtt (1Korinthus 7:14).

Tudom, tudom, kegyetlennek tűnik, már sokszor a fejünkhöz vágták.

De ezt nem Mi találtuk ki, hanem a biblia írja

Filoszmen, téged Tanú szülök neveltek fel, aztán más utat választottál?

Ez is lehetséges. Ilyen is van. Az én szüleim Tanúk voltak. Sok szépet éltem át a gyermekkoromban, rengeteg barátjaink voltak, nagyon szívesen emlékszek vissza azokra az idökre. Szép volt nagyon. Annyi sokat nevettünk, énekeltünk, kirándultunk

Felnöttem, beleszerettem egy Tanúba, összeházasodtunk, mai napig hálás vagyok érte, hogy Jehova Tanúja lehetek. Tudod az Isten törvénye, ami a Bibliában van leírva, ha betartjuk szép házaséletet is élünk.

Ebben a gonosz, reménytelen világban egy ilyen nagy nemzetközi, csodálatos testvéri szervezet tagjának lenni, nem cserélném fel semmivel sem a világon.

A gyermekünk maga választotta ugyanezt az utat. Ne mond hogy butábbak, ügyetlenebbek, szerencsétlenebbek vagyunk mit ti....Istenünknek nem tetszik az alkoholizmus, a drogizás, a paráznaság, a gyilkosság, lopás.... ugye ez nem probléma?

Mi van jobb neked? Leírnád kérlek? Ha most én ugyanezt a vádat hoznám fel ellenetek, hogy rákényszerítitek a gyermekeitekre a saját nézeteteket, ugye azonnal védekeznél hogy ez nem igaz? No és mit tennél abban az esetben, ha bejelentené neked, hogy Tanú akar lenni?

Mondanád, jól van gyermekem a te elhatározásod, respektálom?

Katy