Szerintetek nem volt jobb, emberibb a görög-római mitológia, mint az újkori keresztény vallások?

Az ősi görögök képszerűen ábrázolták az időszerű eseményeket, hasonlóan, mint az amerikai indiánok. Mind a művészetekben, a költészetben és a vallás történeteiben. Amint az idő múlásával feledésbe merült az eredeti ábrázolás jelentése, újabb értelmezést találtak hozzá, amely kielégítette az akkori érdeklődést.

Ezt a képszerű ábrázolást mítosznak nevezték, de nem volt annyira valótlanság jelentése, mint manapság a mítikusnak, vagy a legendának. A görögök nem találtak ki szándékosan megfoghatatlan dolgokat, jóllehet, megőrizték ezeket a legendákat hagyományos alakjukban, abban a hiszemben, hogy aki helyesen értelmezi őket, annak érthető. Az említett példa is ezt mutatja, egy születéshez szexre volt szükség, még Zeusznak is legalább valamilyen állat képében, de fizikailag is meg kellett jelennie.

Az olümposzi istenek görög papjai minedenkor készen álltak a magyarázatra bizonyos történeti csökevények leleplezésére.

Egyébként egyistenhit számos helyen volt elterjedve már korábban, a pelaszgok matriarchális Holdistennője és a a Görögök patriarchális Villámistene lett kompromisszumként összeházasítva, mint Zeusz és Héra, amikor a két nép kapcsolatba került egymással és az egész mitológiai többistenhit innen származott.

A rómaiak már általában unalmas, betű szerint gondolkozó emberek voltak, a képszerű történeteket nem értették, az zavarba hozta őket és gyakran bosszankodtak a tartalmán.

Horatius maró gúnnyal beszél egyik levelében a kentaurokról "Ugyan ki látott - kérdi - félig ember, félig ló szörnyszülöttet?" Nem fogta fel, hogy a kentaurok, szilénoszok, szatírok és más hasonlók egyszerűen a pelaszgok, akik e képszerű jelzés szerint a lovak, kecskék, vagy más totemállat testvériségéhez tartoztak, vagyis emberek voltak.

Mindenesetre mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy a görögök és más ókori népek is képesek voltak vallási kérdésekben nagyfokú kompromisszumra szükség esetén, ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem voltak vakhitűek. Hitük alig volt több, mint manapság egy szerencsejátékosnak, aki a tétje megtevése előtt Fortunához fohászkodik egy kis szerencséért, bár természetesen nem hisz valójában a görög-római mitológia elemeiben, de mégis kissé lehetségesnek tarja a szerencséje pártolását.

Olvastam egy csomó mitológiát, nem rettenek meg ilyesmitől.

Kronosz az idő, aki felfalja a gyermekeit, vagyis így tellik el, így működik az idő múlása, a felfalás a pillanattal történik, képi alliteráció, semmi egyéb, már említve lett.

Nem jó példát hoztál fel.