Ateisták! Van-e olyan dolog amiért képesek lennétek meghalni? Haza, család, gyermekek, barátok? Ha vannak ilyen dolgok soroljátok fel ezeket és magyarázzátok meg miért?

Nem ismered a történelmet?

Meghalni a legközönségesebb dolog, a kutya sem figyel rá időnként. A világháborúkban mindkét fél katonái teljesítették kötelességüket, de gondoskodtak is róluk, amennyire lehetett. Roham előtt kiosztották a rumot és a koporsók is megérkeztek, általában idejében, még a támadás előtt, hiszen előre megrendelték őket, de gyakran alulbecsülték azok számát, akik az életüket adták a hazájukért. Csupán meggyőzés kérdése, bármiért odaadhatod az életed, ha olyan a helyzet, de az is megeshet, hogy amiért ma képes vagy önzetlenül az életedet adni, azért holnap már nem.

A gyermeknevelés egy érdekes dolog.

A szülő mindent elkövet, hogy utódjából önállóan is helytálló felnőttet neveljen és ez általában sikerül is, de ez gyakran azzal jár, hogy a gyermeke annyira önálló, hogy a kialakult saját véleménye, nézete nem egyezik valamely fontos ponton a szülőével, ekkor aztán annyira megromolhat a kapcsolat, hogy a pokolba kívánják egymást. Mondjuk ez éppenséggel akár hitbéli nézeteltérés is lehet, vallásos szülőnek ateista, vagy uram bocsá' kommunista gyereke lesz és már nem hogy az életét nem adná érte, hanem gyakran látni sem akarja,

Pedig csak sikeres volt a nevelés.

Nagyon is.

Én bármi olyasmiért életemet adnám, amiért megéri meghalni.

Legyen ez a gyerekem, családom, a barátaim vagy hát, úgy mások túléléséért, ha úgy gondolom, hogy felér az ő élete az enyémmel.

De ezt ne úgy értsétek, hogy pl. egy nálam szegényebbért nem adom az életemet, mert csövi. Hanem úgy, hogy egy senkiházi rabló tömeggyilkosért mondjuk nem adnám életemet.

Nálam nagyobb gondot okoz az, hogy vajon egy eszméért, vagy országért képes lennék-e eldobni az életet? A magamban meggyőződhetnék, hogy ezzel tényleg a jövő generációinak a javát szolgálnám, akkor egy bizonytalan igent mondanék szerintem.

21 vagyok.

Újra elolvastam a gyereknevelésről szóló soraimat és rádöbbentem, de hiszen ez a Biblia és ateista létemre el kell ismernem, hogy a kiűzetés az Édenből tényleg nagyjából ezt jelenti.

A bibliai mese rátapint erre a tanulságra, Istennek is sikerült egy olyan lényt teremtenie, aki önálló és büszkén mondhatná immár, hogy akit felneveltem, az megvan nélkülem is, kutyába sem veszi azt, ami nekem fontos és önállóan megállja a helyét a világban, hiszen nagyon is jól szuperál a szabad akarata.

Büszkén mondhatná - ha lenne!