Elgondolkoztál már, mennyi időt vagy együtt a bölcsis, ovis gyermeke (i) ddel? Normális dolog ez, hogy a társadalmi berendezkedésünk (dolgozó anya, hajtás a pénz után, stb) arra kényszerít, hogy a nap nagy, aktív részét külön töltse a család?

Hát igen, nálam az iskolánál telt be a pohár. Az egy dolog, hogy kb. 6-ra ért haza mindenki dög fáradtan, a gyerekek rendszeresen jöttek haza úgy, hogy ezt meg azt meg kell csinálni. Szülőin meg lett mondva, hogy a napköziben mennyiségi ellenőrzést végeznek, a szülő dolga a minőségi ellenőrzés (igen, ki volt pipálva a 5+3=10, mert a lecke az kész volt), továbbá leckét főzés közben is kikérdezheti az anyuka.

Hát persze, hulla fáradtan örülök, hogy ha a cukor helyett nem a sót borítom bele a tejbegrízbe és gyorsan betöltök még egy mosást, a gyerekkel inkább azt beszélném meg, hogy mi történt vele, nem pedig a hülye verset kérdezném ki, amire már egyikünk se tud koncentrálni, de az iskolában nem volt rá idő megtanulni, mert a tanáron is hatalmas a nyomás, hogy haladjon a tananyaggal. Én értem, hogy szülői segítség nélkül ez nem megy mert a suliban is tele van zsúfolva a napjuk, és nem is arról van szó, hogy ne szívesen foglalkoznék a gyerekkel, de egyszerűen nem bírtuk már azt a nyomást.

5: Ez igaz, csak nekem az iskolás gyerekekkel pont ez volt a bajom, hogy még azt a kicsi időt amikor este együtt lehettem a gyerekekkel, még azt is beosztotta az iskola!

Én értem, hogy a kérdezőnek és az egyik előttem szólónak mi a baja, mert ugyanebben voltam én is, de amikor az egyik elsős a másik pedig másodikos, és mind a kettőnek át kell néznem a leckéjét, ki kell javíttatnom, és én magyarázok el valamit mert az órán nem értette, akkor persze hogy felmegy az agyvizem. (És akkor pláne, amikor később kiderült hogy rajta kívül még több átlagos, értelmes gyerek sem értette azt a részt, úgyhogy nem a gyerekekkel volt a gond).

Volt olyan, hogy a másodikossal nézettem át az elsős leckéjét amíg vacsorát csináltam, ettünk, majd utána néztem a másodikosét át amíg fürödtek, és utána mehettek lefeküdni. És arról még szó se volt, hogy szeretnének játszani, elvégre még 7-9 évesek, szeretnénk családilag társasozni, stb. Nem, rohanni kellett lefeküdni, hogy másnap korán keljünk, mert irgumburgum ha elkésünk az iskolából, felír az ügyeletes és akkor ilyen-olyan következménye lesz.

Nem normális, de ezt hozta magával az emancipáció. Mi nők akartunk egynenjogúsdit, meg dolgozni! :)

Amúgy a nyugati országokban sokkal rosszabb a helyzet, ott néhány hónap után vissza kell menni az anyáknak dolgozni, tehát gyakorlatilag egy csecsemőt bíznak idegen kezekre!!! Lemaradnak az első felülésről, megfordulásról, felállásról, lépésekről, gyakorlatilag mindenről. Én biztosan nem csinálnám ezt, inkább otthon maradnék munka nélkül.

Amúgy karrierista voltam valaha, és csak a munka számított, de amióta gyerekem van, és már várom a másodikat, meg sem fordult a fejemben, hogy rohanjak vissza dolgozni. Mindegyik megérdemli, hogy élete első 3 évét velem töltse. Így aztán majd visszamegyek dolgozni, amikor visszamegyek, kb. 5-6 év múlva. Mi egy keresetből is meg tudunk élni, nyilván le kell mondani néhány dologról, de mi a fontosabb???

Igen, én is sokat gondolkodtam ezen. Nem ideális szerintem.

Nekem mázlim van, a férjem jól keres, így tudok 6 órában dolgozni. Így a reggel nem olyan kapkodós és délután is tudunk együtt lenni.

Biztos hogy nem normális. Pont tegnap gondolkoztam el rajta ismételten. Azt hittem már, hogy csak én gondolom így! Utálom azt, hogy ennyit kell dolgozni férfiaknak és nőknek egyaránt (függetlenül attól, hogy családosok-e), gyakorlatilag a hét napból öt arra megy el hogy loholsz a pénzed után...Mert ha csak nem rögtön a házad mellett dolgozol, akkor kb. egy óra az utazás minimum a munkahelyre. De még a gyereket bevinni a bölcsibe, hajnalok hajnalán "kiverni" az ágyból szegénykét mikor még aludna, késő délután utolsóként hazahozni...borzalmas! Két éves se volt a kislányom amikor vissza kellett mennem dolgozni, és gyűlölöm az egészet! Nem azért szültem, hogy a bölcsi és az ovi nevelje fel. De mégis ez lett belőle. Nagyon el vagyok keseredve.

Szerintem az lenne a megoldás, ha anyák automatikusan dolgozhatnának mondjuk 4 órában, valami értelmes (tehát nem havi 40 ezer Ft) fizetésért, a gyerkőcöt akár már a délutáni alvásra is haza lehetne vinni. De ha valakinek jut is részmunkaidős állás, az pont csak az éhenhaláshoz elég, nekünk meg sajnos nem keres annyit apa, hogy fedezni tudjon minden kiadást egyedül.