Most Jézus létezése történelmi tény, vagy nem?

. Maga a Biblia a fő bizonyíték arra, hogy Jézus Krisztus történelmi személy. Az evangéliumok tudósításai nem homályos történetekről szólnak, amelyek bizonytalan időpontban és meg nem nevezett helyen játszódtak le. Nagy pontossággal, nyíltan közlik az események idejét és helyét. Példa erre a Lukács 3:1, 2, 2123. (Olvasd el).

Josephus, első századi zsidó történetíró utalt arra, hogy megkövezték Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek (A zsidók története. Josephus, XX. könyv, 9. fej., 1. rész). A XVIII. könyv 3. fejezetének 3. részében közvetlen és igen kedvező utalás van Jézusra, amelynek valódiságát egyesek kétségbe vonták. Azt állítják, hogy ezt a részt vagy később toldották be, vagy a keresztények kiszínezték. Azt azonban elismerik, hogy a szóhasználat és a stílus lényegében Josephuséval azonos, és ez a rész minden meglevő kéziratban megtalálható.

Tacitus, az i. sz. első század második felében élt római történetíró ezt írta: Christust [a Krisztus szó latin megfelelője], akitől ez a név [a keresztény név] származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette (Tacitus összes művei. [Borzsák István fordításában, Szukits Könyvkiadó, 2001] Évkönyvek, XV. könyv, 44. rész).

A Britannica Hungarica a Jézusra vonatkozó korai, nem keresztény történelmi utalásokról ezt írja: Ezekből a forrásokból... kétségtelen, hogy az ókorban még a kereszténység ellenzői sem vonták kétségbe [Jézus] történetiségét ahogy tették azt, megalapozatlanul, a XVII. század végétől a XX. század elejéig némely bibliakritikai irányzatok (IX. köt., 638. o.).

.Lukács, az evangéliumíró, ezt írta a Cselekedetek könyvében: Ezeknek [az apostoloknak], miután szenvedett, [Jézus] sok cáfolhatatlan bizonyíték által meg is mutatta magát, hogy él: negyven napon át látták őt, és ő beszélt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról (Cselekedetek 1:2, 3). Számos tanítvány látta a feltámasztott Jézust más-más alkalmakkor egy kertben, amikor úton voltak, egy étkezés közben és a Tibériás-tengernél (Máté 28:810; Lukács 24:1343; János 21:123).Kérlek olvasd el ezeket averseket.

Jézussal kapcsolatban sok a rendkívül homályos részlet, már a neve sem igazán pontos. Többféleképpen hívták és a származása is bizonytalan.

Az valószínűnek tűnik, hogy a názáreti kifejezés egy évezred múlva rakódott rá egy másoló jóvoltából, aki a nazareni, vagyis nazarénus szót elírta, de a tettei is megjelennek más, korabeli prófétáknál is.

A keresztény hitet több ember alapította, akik közül kiemelkedik Péter és Pál. Kissé másképpen képzelték a dolgokat és a hatalmas Római Birodalom területén több irányzata is kialakult a kereszténységnek, amelyek egymástól el voltak szigetelve, ezek többsége mára eltűnt, mindössze tucatnyi ókeresztény egyház létezik ma.

Mindezt azért írom, mert ez is bizonyítja, hogy Jézus jelentősége kezdetben nem volt akkora, a nazarénus irányzatnak több képviselője is volt, pl.: Keresztelő Szent János, aki mivel részben korábban munkálkodott, valószínűleg sokkal jelentősebb volt az alapok lerakásával, csak nem őt tették meg később vezéralaknak.

Jézusra a ráruházott csodatételek sem vetnek fényt, ellenkezőleg, sokkal inkább homályba burkolják az alakját, hiszen azok biztosan nem történtek meg és személyét csak elhomályosítják, a legendák körébe száműzik.

Az, hogy élt egyáltalán, nincs bizonyítva, de ha élt is egy hozzá hasonló személy, nagy valószínűséggel nem követte el azokat a tetteket, amiket tulajdonítanak neki, nem mondta a neki tulajdonított tanítások többségét, csak később adták a szájába a Biblia írói és személyét az általános gyakorlatnak megfelelően csak később emelték ki az utódai, megtévén őt ideális vezetőnek.

Ha mindenképpen ragaszkodni kell a Biblia szavaihoz, akkor kijelenthetjük, hogy nem létezett, mert Istennek nem lehetett fia, ez nonszensz, még akkor is, ha elfogadjuk Isten létét, amit bizonyíték hiányában értelmes ember nem tesz.

Nem létező Istennek fia sem lehet, így hát Jeshua személye is annyira megkérdőjeleződik, hogy teljesen mindegy, élt e valójában, hiszen olyan biztosan nem volt, mint amilyen kép róla keletkezett később, ezért a bibliai Jézus nem létezett, aki esetleg mégis élt, az annyira más lehetett, hogy teljes joggal egy másik embernek tekinthetjük.

Ami Tacitust illeti, az nem bizonyít semmit, hiszen nagy valószínűséggel későbbi betoldás a műveibe.

Korabeli Tacitus mű nem létezik, csak másolat, de azok az egyházatyák, akik olvasták még és idéznek is belőle, korábban sehol sem említik ezeket a sorokat, csak egy ezredév elteltével tűnik fel a műveikben, pedig Jézus létének a bizonygatása már a kezdetektől folyik. Kizárt eset, hogy ne írták volna, ha eredetileg is benne lett volna, de hát a hamisító az ő műveiket már nem tudta meghamisítani, azokba is betoldva ilyen értelmű sorokat.

Suetonius mondatai, aki azt írja, hogy Claudius császár Chresztosz zavarkeltő uszítása miatt űzte ki a zsidókat Rómából, is csak azt bizonyítja, hogy Jézus halála után másfél évszázaddal sem tudtak a kereszténységről és Jézusról semmit a rómaiak, hiszen ezek nyilvánvalóan téves és homályos sorok, mert Claudius uralkodása idején Jézus már biztosan legalább két évtizede halott volt, hiszen őt még Tiberius korában feszítették keresztre a legenda szerint. A máskülönben kínosan precíz római történetírók Jézus személyét nem említik.

Egyébként még Tacitus is csak a keresztények babonáiról beszél, vagyis nem történelmi tényt rögzít.

Persze hogy történelmi személy.

A "Szent Lélek" megszállta és aztán a "Szűz Mária" meg megszülte. Ilyen dolgok a mai napig vannak, múltkor is egy Apáca így szülte meg a fiát. ;D

Amúgy a Húsvéti Nyúl is történelmi személy volt, sőt mi több én az egyenesági leszármazottja vagyok. :3

"Maga a Biblia a fő bizonyíték arra, hogy Jézus Krisztus történelmi személy."

A Biblia a bizonyíték rá, jahh amit "Isten" alkotott meg. XDD

Kedves Kérdező!

Az én elfogadott álláspontom az, hogy Jézus létezése történelmi tény, és keresztényként a feltámadásában is hiszek... Mindazonáltal (itt és most) nem kívánlak meggyőzni a magam igazáról, mert (ilyen úton-módon) valószínűleg úgysem lehet... Kívánom, hogy találd meg a boldogságodat, ahogy a Krisztus-hívők többsége is, de ne olyan áron, hogy azzal másokat megbánts, megsérts vagy megalázz...

Üdvözlettel,

P. Krisztián

Szerintem az egy elég jó összefoglaló a keresztény érvelésekről Krisztus,mint történelmi személy létének bizonyitására:

[link]

Vagy ez az oldal

[link]

Kis bővítéssel

[link]

Az egyik cikkben szerepel a K.U 70 történt Római mészárlásról és pusztításról egy említés.Szerintem ez egy nyomós oka lehet annak hogy nincsenek olyan korabeli források melyek bizonyítanák létezését hiszen nagy eséllyel kerültek megsemmisítésre.K.U 100 azonban már vannak olyan források melyben említik.

Megjegyezném egyébként hogy sok történelmi személy valós személyként való elismeréséhez még kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre Krisztussal ellentétben azonban ezen személyeket mégis valósként kezeljük.