Bármilyen hitet követőkhöz szól a kérdésem. Ti mit gondoltok a születési rendellenességeken belül, az értelmi képességeket befolyásoló rendellenességekről?

Kedves Kérdező.

Én sem az abortuszt akartam előtérbe helyezni.

Úgy látom elbeszéltünk egymás mellett

Továbbra is tartom azt, hogy ez nem próba,

Aki ilyen rendellenességgel születik, az nem itélhető.

"Jézus mikor meggyógyított egy beteg embert, előtte megkérdezték,hogy az anya vagy apa bűne miatt van-e

Jézus azt mondta, hogy egyik sem.

Ha nem azért van ,hogy lássátok Isten irgalmát. "

"Továbbra is tartom azt, hogy ez nem próba, ..."

Ha nem próba akkor mi? Pár száz évvel ezelőtt az ilyen anyákat máglyán égették el a papok boszorkányságért. (persze csak ha előtte túlélték a vízpróbát)

Ha Isten meggyógyít egy beteget akkor az IRGALOM, viszont azt elfelejtik megemlíteni, hogy Ő volt az is aki szegény szerencsétlent megbetegítette.

Valamit csaló módon csak azért elrontani, hogy később önmaga nagyságát, dicsőségét hangoztassa?

Erről a kérdés utolsó mondata jut eszembe, annyival kiegészítve, hogy: ha ez valóban Isten műve, akkor ő a "legelcseszettebb,legbetegebb,leggyomorforgatóbb" + leggonoszabb, leggaládabb, legönzőbb, leghiúbb, stb. isten.

Röviden egy történet. Igaz, vagy sem, az mindegy, de elgondolkodtató.

Egy 3 gyermekes családba beleszületett egy 4. gyermek is, igaz, kicsit késői gyereknek számított már. Az orvosok későn vették észre a gyermek súlyos rendellenességét és mindenképpen meg kellett szülni, igaz az édesanya nem is akarta elvetetni.Olyan betegségben szenvedett, hogy egész életében állandó ápolásra szorult.A rokonság, barátok, sőt, még az apa is amellett volt, hogy adják állami gondozásba, nincs értelme még több életet tönkretenni, de az anya ragaszkodott a gyermekhez és elhatározta, hogy míg él, ápolni fogja, akár egyedül is.

Teltek az évek, a nagyobb gyerekek már elhagyták a szülői házat. Mígnem az apánál, aki sosem tudta teljes szívéből elfogadni a sérült gyermekét, leukémiát diagnosztizáltak.Csak csontvelő transzplantációval volt megmenthető az élete. Nem találtak senkit a családban, aki alkalmas lett volna donornak, egyedül a sérült gyermeket.Így ő mentette meg az édesapja életét.

Ezt csak azért írtam le, mert soha nem tudjuk, hogy ki és miért születik meg.A történetben szereplő gyereknek így kellett tanúságot tennie, hogy nem értelmetlen az élete.

Erre mondják, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.Soha ne mondjunk ítéletet mások felett és ne tudjuk jobban, hogy kinek, miért kell vagy nem kell megszületnie.Isten a rosszból is kitudja hozni a legjobbat.

Kérdező, az élet nem egy tábor. Az a dolgok olyan mértékű leegyszerűsítése, hogy már semmi nem marad benne az eredetiből, azaz nem hasonlít arra.

Mondok egy példát röviden. A paprikakoszorút mindenki ismeri. Vannak tulajdonságai. De mitől koszorú? A paprikától? A madzagtól? Hát nem. Mindegyikből hiányzik a paprikakoszorút lényege. Ezt kell szem előtt tartani az életnél is. A tábor csak egy lényegtelen rész.

De ha már istent tartjuk példaképnek és feljebbvalónak, nem vonjuk kétségbe tettei értelmét, legfeljebb igyekszünk megérteni. Ha nem sikerül, tudomásul vesszük, hogy még nem tartunk ott, további erőfeszítésre van szükség. De kétségbe semmiképpen nem vonjuk.

Örülök a leukémiás példának.