Szerintetek a pápa tényleg Péter utódja?

Nem.

Hogy lehetne egy olyan egyház feje akármejik apostolnak is az utódja, amely a bibliai tanítások elé helyezi a saját hagyományait, és a bibliai tanításokat bármikor megtagad amikor az egyház érdeke azt kívánja.

milyen bibliai tanításokat tagad meg? mi felé emeli a saját hagyományat??

Tudod te miket írkálsz, vagy csak olyan jól hangzik?

Például: azzal, hogy lefogadta az evolúciós elméletet, ezzel a teremtést tagadja, amennyiben erre azt mondod, hogy a kettő összeegyeztethető, azzal viszont a Biblia ihletettségét/hibátlanságát tagadod tagadod.

A katolikus egyház szerint a gyülekezet veztőinek(papok) nem lehet felesége, ezzel szenben a Biblia azt mondja(aszthiszem, hogy az egyik Timóteushoz írt levélben), hogy a gyülekezetek vezetői egyfeleségő férfiak legyenek.

Az Úrvacsora vételét sem egészen a Jézus által megadott módon hajtják végre.

Maga a papság sem egy olyan rendszer, amit a Biblia adott volna példáúl, mert Jézus halála óta már nincs szükség emberi közbenjáróra Isten és ember között, mert Jézuson keresztül járulhatunk Isten színe elé.

Purgatórium, na ezt sem tudom honnan vették, de nem a Bibliából.

Gyónás, ennek sincs bibliai alapja, úgy ahogy a katolikusok gyakorolják, a Biblia azt mondja Istennek kell megvallani a bűneinket.

Csecsemő keresztség, a Bibliai példákból világosan látszik, hogy elősszőr valakinek hitre kell jutnia, és utána megkeresztelkednie/bemerítkeznie, ami egy újabb probléma, mivel a görögben használt βάπτειν(baptizo) teljesen víz alá merítésre utal, nem pedig arra, hogy egy kis vizet csurgatnak a felyére az illetőnek.

A Biblia azt mondja, hogy csak Isten méltó az imádatra, meg azt, hogy ne készíts magadnak faragott bálványokat, képmásokat; és tudom hogy hivatalosan nem "szentek" imádata, hanem tisztelete van a katolikus teológiában, de a gyakorlatban mégis az imádat az amir rá illik a katolikusoknak a szentekhez való viszonyulására(azokhoz imádkoznak).

És még biztosan lehetne ezt a sort folytatni sokáig, ezek csak amik így elsőre eszembe jutnak.

Bár nem ez a téma, de az utolsó hozzászólónak szeretnék segíteni. Emiatt most nem mindent, csak egy-két dolgot tennék hozzá. A többit majd máshol kérdezze meg:

Gyónás és szentek közbenjárása:

Jakab 5,16

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Tehát az apostol szerint egymásnak is valljuk meg bűneinket, vagyis GYÓNJUNK, illetve imádkozzunk egymásért. Aki hisz a menny valóságában, annak nem kérdéses, hogy az ott lévő szentek közbenjárhatnak értünk, hiszen "igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." tehát bátran kérhetjük a közbenjárásukat, mint ahogy pl. a gyülekezeti előljárót is meg lehet kérni, hogy imádkozzon a tagokért.

A szobrokról meg csak annyit, hogy az ószövetségben Isten maga kérte szobrok felállítását. Lásd frigyládán lévő angyalok, vagy a sivatagi vándorlásban készített ezüst kígyó a marások gyógyulásához.

Kedves Kérdésfelvető és Hozzászólók!

A Péter név a görög petrosz szó magyar változata, melynek pontos jelentése: kő, kődarab. A Petra görög szó jelentése a szikla, kőszikla. Maguk az újszövetségi görög szótárak is hangsúlyozzák, hogy a Mt. 16:18-ban szereplő szójáték esetén a helyes értelmezés: "Péter apostolnak a társai nevében tanúsított hitteljes magatartása és hitvallása az a sziklaalap, amelyre Krisztus az egyházat építi" (Lásd. Dr, Kiss Jenő: Újszövetségi görög magyar szótár).

A Petra amúgy, mint jelkép minden esetben Krisztusra mutat (lásd. pl. I.Kor. 10:4, Mt. 21:42-44, Ef. 2:19-20, de legfőképp Péter apostol első levelében a 2:3-8!).

Üdvözlettel: Péter

11:07

És a pap gyónás közben ezek szerint szintén megszokta vallani a bűneit a másik személynek, és utána ott együtt imátkoznak egymásért. Érdekes én úgy tudtam, hogy ez kicsit másképpen zajlik.

"Aki hisz a menny valóságában, annak nem kérdéses, hogy az ott lévő szentek közbenjárhatnak értünk,"---ezt pontosan honnan is szedtet? A Biblia azt mondja, hogy Jézus az aki közben jár értünk.

"A szobrokról meg csak annyit, hogy az ószövetségben Isten maga kérte szobrok felállítását. Lásd frigyládán lévő angyalok, vagy a sivatagi vándorlásban készített ezüst kígyó a marások gyógyulásához"-----És vajon azt is mondta, hogy ezeket imádják, ezekhez imádkozzanak? Olyat hol mondott Isten, hogy emberekről készítsenek szobrokat?

Innen szedtem a közbenjárást:

Jakab 5,16

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Jakab szerint itt a földön is közbenjárhatunk egymásért. Apostol volt, gondolom tudta, mit beszél. Vagy szerinted a mennyben már nincs lehetőség földiekért imádkozni?

Érdekes logika. Ha nem hiszel a menny valóságában, az persze más kérdés.

Amúgy a papok is gyónnak. Vagy szerinted ez csak kölcsönös lehet? Szóval ha valakihez oda megy 100 ember, hogy megvallja neki a bűnét, akkor neki is viszont kell vallani mind a 100-szor? Érdekes logika.

Ja és ha Isten kért angyal meg kígyószobor állítást, akkor emberről már nem is lehet? Ez is érdekes logika. Amúgy ezek előtt is leborultak bizony. Az angyalszobor a frigyládán volt, és előtte jópárszor leborultak. De nem imádták, hanem Isten imádatának eszközei voltak. Nem az eszköz a bűn, hanem az alkalmazásuk!

De nem is ez volt a téma. Olvasd el a korábbi hasonlókat vagy írj ki újat. Továbbiakban itt nem válaszolok ezekre.

Az Egyház feje.

Tétel. Jézus Krisztus Szent Pétert közvetlenül és egyenest az Egyház jogi fejévé tette. Hittétel.

Tagadták a skizmatikus görögök, és általában a keleti felekezetek, melyek éppúgy, mint az angolok elismerik, hogy Jézus Krisztus alapított hierarchiát, de nem fogadják el, hogy annak Szent Péterben joghatósági főt adott. Teljesen tagadták továbbá Wiclef, Hus és a 16. századi újítók, az ókatholikusok és modernisták. Szent Péter és utódja főségének joghatósági jellegét támadták a gallikánusok és febroniánusok. Mindezekkel szemben a vatikáni zsinat ünnepélyesen kimondta: «Ki van közösítve, ki azt állítja, hogy Szent Pétert az Űr Krisztus nem tette meg az összes apostolok vezérévé és az egész küzdő egyház látható fejévé; vagy hogy nem igazi és tulajdonképeni joghatósági főséget kapott egyenest és közvetlenül ugyanattól a mi Urunk Jézus Krisztustól, hanem csak tiszteletbeli főseget».

Magyarázat. A zsinat mindenekelőtt kimondja, hogy az egyházi főséget egyenest és közvetlenül Jézus Krisztus maga adta meg Szent Péternek, és nem először és közvetlenül az Egyháznak vagy az apostolok testületének, mely aztán Szent Pétert megbízta annak gyakorlatával, mint azt a gallikánusok és febroniánusok tanítják. Aztán megállapítja, hogy ez a főség joghatósági jellegű. A főség ugyanis lehet merőben tiszteleti (primátus honoris), melynek viselője tekintélyénél fogva emelkedik ki egyenlő rangú és jogú társak között (primus inter pares). Lehet intézői vagy felügyeleti (primátus directionis vei inspectionis), mely irányító, de nem törvényhozó és törvénykező hatalmat ád birtokosának kezébe; ilyen egy nevelőintézet igazgatójának, köztársaság elnökének, jószágkormányzónak hatalma. Lehet végül joghatósági (primátus iurisdictionis), mellyel a teljes kormányzó, vagyis törvényhozó, ítélkező és végrehajtó hatalom jár együtt. A zsinat szerint ezt a főséget adta Krisztus Urunk Péternek. Minthogy az Egyházban a tanító hatalom is joghatósági jellegű, de nem a papi, az is benne van Szent Péternek és utódjának főségében; úgy hogy ha laikust választanának meg pápának, nyomban gyakorolhatná a tanító és kormányzói hatalmat, a papit (püspökit) azonban csak akkor, amikor már föl volna szentelve.

Bizonyítás. 1) Jézus Krisztus kezdettől fogva elsőséget adott Szent Pelei nek a többi apostol fölött; mindenütt kitüntető módon előtérbe helyezte él nevelte egy nagy föladatra: Már az első találkozáskor új nevet adott neki «Te Simon, Jónás fia, te Kéfásnak (ami Péternek értelmeztetik) fogsz hivalni» (Jn 1,42; Mk 3,16. Péter görög szó : πέτρα, arámul פא? = kőszál.) Ámde a névváltoztatás, illetőleg névadás Isten részéről a Szentírás tanúság;! szerint mindig nagyjelentősségű tett, (Pl. Ter 17,5 Ábrahám, 32,28 Izrael, Szám 13,17 Jozsue, Mt 1,26 Jézus) és következő nagy személyi kiváltságokra, illetve föladatokra utal, melyeket az új nevet kapott személynek az Isten országában vállalnia kell. Hivatásakor kijelentette, hogy emberek halászává teszi majd; Jakabbal és Jánossal együtt nagy események közvetlen tanújává tette (Jairus leányának föltámasztása, színváltozása, haláltusája); megfizette maga és Péter helyett az adópénzt, hol tehát Péter mintegy az ő alteregója ként szerepel (Wellhausen). Péter első a lábmosásnál, külön üzenetet kap az Üdvözítőtől föltámadásáról, a föltámadottnak külön megjelenésében részesül.

2) Jézus Krisztus a főséget Szent Péternek ünnepélyesen megígérte: «Jöve pedig Jézus Fülöp Cezáreájának környékére, és kérdé tanítványait, mondván Kinek tartják az emberek az ember fiát? Ők pedig mondák: Némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nekik Jézus: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, monda: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Felelvén pedig Jézus, monda neki: Boldog vagy Simon Jónás fia! mert a fest és vér nem jelentette ki ezt neked, hanem Atyám, ki mennyekben vagyon. Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e kőszálra fogom építeni Anyaszentegyházainál, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsail. És amit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és amii föloldandasz a földön, föl leszen oldozva mennyekben is». Ε szavakkal az Úr Krisztus a kívánható legnagyobb határozottsággal joghatósági főségel helyez kilátásba Péternek Egyháza fölött:

a) Megteszi Egyháza szikla-alapjává. Ámde az épületben az alap szerepe nem merőbén tiszteleti vagy irányító, hanem oksági hatékonysággal az épület nek egységét, szilárdságát és tartamát van hivatva biztosítani. Az épülel alapjának ezt a szerepét az Üdvözítő maga részletesen megállapította: Aki hallja a Hegyi Beszéd igéit és megtartja, «hasonlo a bölcs emberhez, ki házát kősziklára építette; és szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fúttak és ama házra rohantak. De nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapítva. És minden, ki ez igéimet hallja, de azokat nem teljesíti, hasonló leszen a bolond emberhez, ki házát fövényre építette. És szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fúttak és ama házra rohantak, és az összedőlt, és nagy volt romlása.» — b) Rábízza a mennyek országának kulcsait. Aki a kulcsok birtokában van, teljes hatalommal rendelkezik a házban: «... ezeket mondja a Szent és Igaz, kinél Dávid kulcsa vagyon; ki amit megnyit, azt senki be nem zárja, és amit bezár, azt senki meg nem nyitja». Az Úr Krisztus Péternek már előbb kilátásba helyezte a tudas kulcsát, most pedig minden kikötés nélkül az Egyház összes kulcsait; tehát teljes és korlátlan intézkedési hatalmat ad neki az ő Egyházában. —c)Hatalma ad neki oldani és kötni. Oldani és kötni (λύειν, δέειν;התיר ,אסר) azonban az akkor nvelvhasználat szerint annyit jelenteti, mini legalább is hiteles magyarázatta törvényre kötelezni, vagy a törvény kötelezése alól fölmenteni (pl. «Samma megkötötte, amit Hillel fololdott»). A mai nyelvhasználatban is ezek a kifejezé sek jogi hatású ténykedéseket jelentenek: házasságot, békét kötni, szerződés kötni, avagy fölbontani, tilalmat föloldani.

Nehézségek. 1. A régi protestánsok szerint Jézus Krisztus e helyütt nem Pétert teszi meg az Egyház alapjává, hanem vagy azt a hitet, melyet Péter ünnepélyesen vallott az összes apostolok nevében, vagy épen sajátmagát, ama hitnek tárgyát.

Felelet. Erre a magyarázatra, amennyiben kizárólagos akar lenni, a szöveg nem nyújt semmiféle fogódzó pontot. A régiek még hivatkozhattak a görög és latin szövegben a Petrus és petra különbözőségére, és gondolhattak arra, hogy petra vagy Krisztus vagy a Krisztusban való hit, és Petrus Simonnak, Jónás fiának neve. De az eredeti arám szövegben mindkét helyt csak kefa, kőszál áll (a régi görög nyelvben is πέτρος, πέτρα egyaránt szerepel kőszál jelentésben). Tehát mindkét esetben ugyanaz a valaki a kőszál. És az összefüggés nem hagy kétséget az iránt, kire gondol az Üdvözítő mint Egyházának alapjául szolgáló kőszálra: Szavai Péterhez és kizárólag ő hozzá vannak intézve, amint kétséget kizáró módon kitűnik a szavak antithetikus (ellentételes) szerkesztéséből. Péter megvallja: Te vagy a Krisztus; Krisztus feleli: te meg kőszál vagy. Tehát ez a hely nem állítható párhuzamba ama szentjánosival, hol az Üdvözítő az evangélista világos értelmezése szerint saját testének templomáról szól. Nem támogatja a régi protestáns fölfogást Szent Pálnak az a kijelentése: «Más alapot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Krisztus Jézus»; (1Kor 3:11) mert Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze.(Mt 5,14) Hisz Jézus Krisztus adományozásai isteni tevékenységek; amit tehát a teremtményeknek ad, azt maga is megtartja; amit teremtmény által tesz, azt teremtői módon elsődlegesen maga nem szűnik meg művelni.

Λ régi protestáns értelmezés a Szentírás szavainak e határozott és világos értelmével szemben hivatkozik a szentatyákra, kik ezt a helyet úgy értelmezik, hogy Jézus Krisztus az ő Egyházát a hitre alapítja, amelyet Péter itt megvall, vagy magára Krisztusra, kit itt Istennek vall. Ámde az atyák ezzel az értelmezéssel nem akarják kizárni Szent Péter joghatósági főségét. Azután pedig Péter hitét nem az Egyház valós fönntartó alapjának tekintik, hanem a fői méltóság kiérdemlő okának. Ha pedig egyik-másik szentatya olykor nem beszél a kivánatos jogi szabatossággal, ez a határozatlanság nem esik latba a Szentírásnak égészen világos beszédével szemben. A 4. századi atyák e tétova beszédének magyarázata egyrészt az az igyekezetük, hogy az ariánusokkal szemben élesen kidomborítsák Krisztus istenségének és föltétlen egyeduralmának alapdogmáját; másrészt befolyásolja őket az Egyház mivoltáról vallott fölfogásuk, mely az Egyházat főként mennyei bölcsességet közvetítő és halhatatlanságra szentelő karizmás isteni küldöttnek nézi, és emellett elhanyagolja jogi szervezetének kidomborítását (a középkorban és különösen a 16. századi újítókkal szemben többnyire fordítvatörtént). De nagy tévedés volna azt gondolni, hogy az atyák a kérdéses helyet kizárólag vagy csak főként is Szent Péter hitére vagy Krisztusra értelmezték. Már Tertullianus azt kérdi: «Rejtve maradhatott-e valami is Péter előtt, ki az épülő Egyház szikla-alapjának van mondva, és az Egyház kulcsait kapta?» Origenes utal arra, hogy «mikor Péter a nyáj legeltetésének legfőbb hatalmai kapja és mint kőszálra reája épül az Egyház, semmi más követelmény nincs vele szemben, mint a szeretet vallomása».

2. Az új protestánsok és tanítványaik, a modernisták nem tagadják e hely világos értelmét. így pl. O. Pfleiderer, a híres liberális racionalista protestáns azt mondja: «Az összes protestáns elkenési kísérletek ellenében nincs kétség benne, hogy ezen a helyen ünnepélyesen ki van mondva Péter primátusa». Hanem ők kétségbe vonják hitelességét: Szerintük ezt a helyet a római egyházban 150-200 között betoldották Szent Máté evangéliumába; belevetítik egy késői jogfejlődés nek eredményét a kezdetbe; Jézus Krisztus szájába adják azt, ami történeti fejlődés műve, és így tekintélyi alapot akarnak adni annak, ami jogszokás erejével már általánosan el volt fogadva.

Felelet. A szövegtörténet erre a fölfogásra legcsekélyebb alapot sem ad: minden kódex tartalmazza e helyet, és nincs komoly szövegkritikai kiadás, mely két séget támasztana vele szemben. Történeti megfontolások meg leheletlennek mutatják a betoldást: Ha a betoldás a második században történt volna, az atyák nak tiltakozniok kellett volna ellene, vagy legalább tétovázásuknak nyomára kellene akadnunk. De semmi ilyes; a montanista Tertullianusnak a római püspök elleni harcaiban ez a kifogás nagyon kapóra jött volna; de nem él vele. 260-ig már eddig 25 utalást lehet kimutatni, ami szövegtörténetileg érthetetlen, ha egy 150 200 között történt betoldással van dolgunk. Érthetetlen volna, miképp fogadták el szó nélkül kivált az eretnekek és a keletiek. Továbbá, ha ez a szentmátéi hely római talajon keletkezett volna, hogyan kerültek bele azok a tőrőlmetszett ara maizmusok (bar-Jona, test és vér, oldani és kötni)? Ha ez a hely nem hiteles, de hitelesek a névváltoztatást elbeszélő helyek, rejtély marad a szokatlan névváltoztatás. Végül pedig érthetetlen volna, miért épen Péter nevére történt volna a betoldás, mikor erre sem jelleme, sem apostoli tevékenysége nem nyújt elég alapot; aki nem megtörtént dolgot írt le, hanem az események után legalább másfél szá zaddal konstruál, inkább gondolhatott szent Jánosra, Jakabra vagy az írna valamely más rokonára, vagy még inkább Szent Pálra; de miért épen Péterre

A racionalista protestánsok és modernisták érvei nem nyomósak: a) Márk és Lukács nem tartalmazzák ezt a helyet. Ámde azoknak az evangéliumoknak nem volt közvetlen céljuk miként Máténak az Egyház szervezetéről írni; továbbá a főként rómaiakból álló olvasók előtt óvatosság parancsolta, hogy ne tárják föl a gya nakvó római hatóságok előtt az egyházi szervezet legféltettebb mozzanatát. Burkoltan eleget szólnak ők is Péter főségéről.(Mk 1,36; 3,16; 16,7; Lk 22,31; Jn 21,15) — b) Ha Krisztus Péteri tette meg az Egyház fejévé, nem támadhatott volna később vita a tanítványok között arról, vájjon ki nagyobb az Isten országában? (Lk 22,25, Mk 10,35.45) De ez épen abban leli kielégítő ma gyarázatát, hogy az Úrnak Pétert annyira kitüntető szavai fölkeltették a tanít ványok versengését. — c) Ha Krisztus annyira kitüntette Pétert, miképp mond hatta kevéssel utóbb: Távozz sátán? (Mt 16,23) Ámde a főséggel nincs ellentétben a rendre utasíttatás. A főség hivatal, a rendreutasítás pedig személynek szól; a főség hivatali jellege egyáltalán nem zárja ki a személynek később is megnyilvánuló gyarlóságát.

Ha jobban mélyére nézünk annak a törekvésnek, mely a Péter főségét hirdető helyeket ki akarja bökni az evangéliumból, nem történeti, szövegkritikai, vagyis nem szolid tudományos okokra bukkanunk, hanem önkényes föltevésekre, a negatív dogmatika tételeire, melyek alapján ama helyeket kifilozofálják az evangéliumból: Péter egyházi fősége egyházi szervezetet és látható egyházi társaságot tételez föl; ám Jézus Krisztus nem alapíthatott Egyházat; tehát nem lehetnek hitelesek azok a helyek, melyekben világos kifejezésre jut az Egyház krisztusi megalapítása és megszervezése, nevezetesen joghatósági fővel való ellátása. Megannyi ingyenes állítás!

3) Jézus Krisztus Péternek ünnepélyesen átadta a joghatósági egyházi főséget, mikor föltámadása után a csodás halfogáskor megtette az összes hivők főpásztorává. «Midon megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, János fia, szeretsz-e engem jobban ezeknél (πλέον τούτων = jobban, mint ezek szeretnek engem)? Monda neki: Úgy van, Uram, te tudod, hogy szeretlek leged. Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat (βόσκε τά ápvta μου). Monda ismét neki: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Monda neki: Úgy van Uram, tudod, hogy szeretlek téged. Monda neki: Legeltesd az én bárányaimat (ποίμαινε τά προβάτίά μου). Monda neki harmadszor: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor monda neki: szeretsz-e engem, és monda neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szerellek leged. Monda neki: Legeltesd az én juhaimat (βόσκε τά πρόβατα1 μου).» Ε szavakból világos, minő állást és milyen hatalmat adott Jézus Krisztus Péternek az ő Egyházában: Ő magamagát nevezte volt jó pásztornak ki életét adja juhaiért, aki teljes felelősséggel gondoskodik nyájáról, mely viszont föltétlen bizalommal és engedelmességgel tartozik neki; ilyennek volt megjövendölve a Messiás már az ószövetségben, s ilyennek mondják az apostolok.4 Ebben a minőségben teszi meg Szent Pétert a maga helyettesének, még pedig minden megszorítás nélkül: minden irányú hatalmat ád neki (βόσκε, ποίμ,αινε) minden rendű és rangú követői fölött (άρνία, προβάτια, πρόβατα). Amint az Ígéretkor szikla-alappá tette hitvallása miatt, most megteszi pásztorrá szeretete miatt.

Nem lehet itt a régi és új protestánsokkal azt mondani, hogy Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal visszaadja Péternek az apostoli méltóságot, melyet hármas Krisztus-tagadásával elvesztett volt. Mert mindenekelőtt a Szentírásban semmi nyoma annak, hogy Jézus Krisztus hódolt Wiclef ama fölfogásának, mely szerint a halálos bűn megfoszt a hivatali méltóságtól. Ha Péter a Krisztus-tagadásával elvesztette volna az apostoli méltóságot, akkor elvesztették volna a többiek is, mert ők is megfutottak, és így tettel ők is megtagadták Krisztust. De nem vesztették el sem méltóságukat, sem Krisztus bizalmát sem ők, sem Péter; mert a föltámadt Krisztus ismételten megjelenésével tüntette ki őket, megadta nekik az apostoli küldési. Sőt magának Péternek külön is megjelent. — Itt is a mai racionalisták végső menedéke a hely szentjánosi szerzőségének tagadása, természetesen megint a szövegtörténeti alapnak minden árnyéka nélkül, csak azért, mert «a föltámadt Krisztusnak nincsenek már történeti szavai és jogérvényes rendelkezései» (Loisy és Schnitzer modernisták). Miért? mert «a föltámadás mint csoda nem lehet történeti tény, hanem csak a hitnek élménye». Ez már nem tudomány, hanem racionalista Credo, illetőleg Non-credo. Egyébként, ha ez a hely a második század második felében római talajon keletkezett betoldás, érthetetlen, mikép tudott mindjárt 200 után keleten és nyugaton egyetemes elfogadásra találni; továbbá miért kellett a betoldónak itt más képet használni mint a péteri főség Ígéreténél! mely állítólag szintén abból a korból és abból a kultúrkörnyezetből való.

4) Szent Péter gyakorolta az egyházi joghatósági főségét: az evangelisták fölsorolásaiban mindig első helyen szerepel az apostolok között, sokszor csak maga van megnevezve, a többi pedig gyüjtő-névvel egybefoglalva: Péter és a vele valók, Péter és a tizenegy, Péter és az apostolok. Péter ennek az elsőségnek tudatában intézkedik az ifjú egyházban: rendelkezik Mátyás meg választásáról, pünkösdkor ő prédikál és ő védi meg apostol-társait, a főtanács előtt ő szól, Ananiás és Szafira esetében ő ítél, Szamariába Jánossal ő megy, az apostolok jeruzsálemi zsinatján ő mondja ki a döntő szót, az Egyházba ő veszi föl az első pogányokat. Figyelemreméltó dolog, hogy a három régi és igazi patriarchátus (Antiochia, Róma és Márk közvetítésével Alexandria) tőle származtatja magát.

Nehézségek. 1. Szent Péter a leveleiben nem említi a főségét. — De apostolnak mondja magát; s az ott elég volt; a hivatalos cím különben is sokkal későbbi idők terméke.

2. A jeruzsálemi község Pétert és Jánost «küldte» Szamariába;(Csel 8,14) Péter igazolta magát a jeruzsálemi hitközség előtt,hogy Cornelius századost fölvette az Egyházba. Az effélék azonban csak azt bizonyítják, hogy Péter fősége dacára is testvér maradt testvérek között, aki főpásztori hivatását igazán pásztori okossággal és az Űr Krisztus szellemében való szerénységgel gyakorolta. Hogy Pétert a többiek küldték, nem nyom: küldés és küldés között nagy különbség van: a királyt is küldheti a tanácsadója diplomáciai látogatásra, az orvosa fürdőre, anélkül hogy ebből a küldők felsőbbségére lehetne következtetni.

3. Szent Pál magát egyenlőnek tartja Péterrel: «Az evangélium rám bizatott a körülmetéletleneknél, valamint Péterre a körülmetélteknél». Antiochiában szemtől-szembe ellenállott neki. — Azonban a) az apostolság tekintetében az apostolok csakugyan egyenlők voltak; Péter csak a főségben válik ki fölöttük. S azért az Egyház régóta mondhatta, hogy Szent Péter és Pál az Egyház fejei (sohasem Pál egymagában, mint Péter igen sokszor!): Princeps clave Petrus, primus quoque dogmate (az igehirdetésben mint aki egymaga többet fáradozott az evangéliumban, mint a többiek együtt) Paulus. De nem egyenlők a kormányzói méltóságban, mint bőven kitűnik az előzőkből, b) Pál antiochiai ellen állása nem Péter egyházfői intézkedésének szólt, hanem lelkipásztori magatartásának. De ha Pál szükségesnek tartotta Péter ellensúlyozására ezt a merész lépést, és szükségét érezte, hogy mint szokatlan merészséget igazolja a hívek előtt, megint csak arról tesz burkolt bizonyságot, hogy Péternek különösen nagy tekintélye volt a hívek előtt. Különben nem szabad felejteni, hogy a még fcjledező Egyházban maga a főség is a keletkezés, fejlődés nyomait viseli. Továbbá az ősegyház még sokkal közelebb volt Jézus Krisztus korához, még sokkal élénkebben élt a hivők lelkében a láthatatlan főnek, Jézus Krisztusnak emléke és jelenléte, semhogy természetszerűen némileg háttérbe nem szorult volna a látható főnek szerepe és gyakorlati jelentőssége.

Folyomány. — Az apostolok csak mint apostoli testület, vagyis csak Szent Péter fősége alatt egyesülten gyakorolhatták és viselhették azt a legjobb egyházi előljárói hatalmat, melyet Jézus Krisztustól kaptak.

Jóllehet ugyanis minden egyes apostolnak közvetlenül az Úr Krisztustól van küldetése az evangélium hirdetésére és hitközségek alapítására, és ennek megfelelően mindegyik az apostoli kiváltságok birtokosa, az Üdvözítő mégis kifejezetten Péter szikla-alapjára építi az Egyházat, tehát minden oszlopnak és falnak vele szerves összefüggésben kell állnia; neki teszi kötelességévé, hogy minden rendű és rangú hívének főpásztori gondját viselje, őt bízza meg, hogy a sátán agyarkodásaidején a hitben erősítse meg atyjafiait. Az apostoli egyház okmányainak tanúsága szerint az apostolok csakugyan az össz-egyházat érdeklő ügyekben nem külön-külön intézkednek, hanem Szent Péterrel egyetemben, vagy az ő utasításai értelmében. Természetes, hogy az apostoli kiváltságok e korában a főség gyakorlására nem nyílik oly bő tér és alkalom. mint századok múlva.

Ε szerint a Krisztus rendelte egyházi joghatósági halalomnak két alanya van, melyek egymástól értékben különböznek, de nem teljes szétválasztással (distinctione virtuali inadaequata): az egyik Szent Péter egymagában, a másik az apostoli testület, vagyis az apostolok Szent Péterrel együtt. Az apostoloknak mindenesetre volt joghatóságuk a tőlük alapított egyházak fölött, de nem Szent Pétertől függetlenül.

Függelék. Jézus Krisztus úgy rendelkezett, hogy Szent Péternek mindig egyen utóda a világ végezetéig. Hittétel.

S vatikáni zsinat szerint «ki van közösítve, ki azt mondja, hogy nem magának az Úr Krisztusnak rendelkezéséből, vagyis isteni jogon áll, hogy Szent Péternek az egész Egyház fölötti főségben állandó utódja van.»

Bizonyítás. 1) aj Jézus Krisztus kifejezetten akarta, hogy Egyháza fönnmaradjon a világ végezetéig; tehát akarnia kellett, hogy fönnmaradjon az alapja is, mely nélkül az Egyház épületének szilárdsága, egysége, tartóssága oda volna. Annyival inkább, mert világtörténeti szerepét az Egyház fejének a következő időkben, az Egyház nagyobb elterjedése idején és nagy viszontagságai között kellett igazán megmutatnia. Ha Szent Péter szikla-alapja van okul vetve azért a biztató reményért, hogy az Egyházon a pokol kapui nem vesznek majd erőt, akkor a szikla-alapnak védő és erősítő szerepe nem szünhetik meg épp akkor, mikor a pokol fölszabadult hatalmainak tervszerű és szívós támadásai tetőfokra hágnak, b) A főpásztori tevékenység, melyet az Üdvözítő Szent Péterre bízott, Krisztus nyájának minden tagját felöleli; Péter, a gondos pásztor nem engedheti tévelygő juhokként bolyongani a későbbi nemzedékeket sem, melyek az eredettől való nagyobb távolság és az antikrisztusi történeti tényezők súlyosabb támadásai miatt a pásztor vezetésére és oltalmára jobban ászoi nlnak, mint az első hívek.

2) A szentatyák a legrégibb időktől kezdve hangsúlyozzák, hogy a kulcsok hatalmát az Egyház Szent Péterben kapta; tehát nemcsak az ő személyének szólt; és egyöntetű tanúzással hirdetik, hogy a római püspökben Szent Péter méltósága él tovább.

3) A theologiai megfontolás megállapítja, hogy illő volt Jézus Krisztusnak Egyháza számára állandó látható főt rendelni: a) Titokzatos testének ugyan ő a feje; azonban Egyházát látható társaságnak szánta, tehát gondoskodnia kellett, hogy őt helyettesítő és képviselő látható fő is kerüljön az élére. Mivel azonkívül az egyházi hierarchia a mennyeinek tükrözése, illő volt, hogy a mennyei hierarchiának szigorúan monarchikus jellege (Isten föltétlen egyeduralma) tiszta kifejezésre jusson az Egyházban is. b) Jézus Krisztus az ő Egyházának alaptulajdonságává tette az egységet. Ám az egy fő az egységnek leghatékonyabb biztosítéka. Nem mintha az Üdvözítő az Egyház egységéi másképp is nem biztosíthatta volna: fői méltósága van olyan egyesítő erő, hogy arisztokrata vagy demokrata szervezet mellett is elérhette volna az egységet; de ha az Egyháznak egyszer az a rendeltetése, hogy a megtestesülés titkának történeti folytatása legyen, akkor az a rendelkezés kínálkozott legmegfelelőbbnek, hogy Krisztus földi jelenlétének és egységesítő szerepének is legyen földi látható folytatója. Merőben emberi természeti közösségekben is az egység igazi biztosítéka s jelképe mindig egy személy, illetőleg meghatalmazott. Ámde az Egyház alakulásának törvénye a fölülről lefelé haladó épülés; tehát illő volt, hogy maga Krisztus, az Egyház épülésének felső elve gondoskodjék az egységnek emberek közöli legmegfelelőbb szervéről.