Vallásosak! Mivel bizonyítjátok, hogy isten létezik?

Az ember mindig kutat egyre mélyebbre, egyre régebbre... Viszont sosem találjuk meg az első erőt, a legkisebb alkotóelemeket, mert mindig van tovább... Szókratész is megmondta, "tudom, hogy semmit sem tudok". Hogyha ennyire tudatlan az emberiség, akkor miért pont Istent tudná felfogni?

Persze aki hívő, azt mondja, hogy érzi az életében Isten működését. Itt nem a szervezet biológiai működésére vagy a fizika törvényei utal ez természetesen, hanem annál sokkal mélyebb dolgokra... Viszont aki úgysem keresi Istent és úgysem hisz benne, annak ugyan hogy lehetne bizonygatni?

Te be tudod bizonyítani, hogy nem létezik?

Amit nem tudsz/nem lehet bizonyítani, azt hívják hitnek.

Ennyire egyszerű.

(ateista vagyok egyébként)

Szerintem a vallásosak nem akarják bebizonyítani, hogy Isten létezik.

Elhiszik, hogy létezik. Hisznek a létezésében anélkül,hogy konkrét tapasztalatot szereztek volna róla.

A vallásos emberek azt állítják, hogy vannak bizonyos tapasztalataik, amikből következtetnek Isten létezésére. Szerencsés véltelenek, a természet rendje és szépsége, bizonyos törvényszerűségek az életben.

Összefüggést látnak egy külső jelenség, és az általuk elképzelt belső Istenkép mögött.

Elsősorban hinni akarnak és ehhez a „hit-vágyhoz” keresnek külső jeleket, amik igazolják hitüket.

Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy nincs Isten, hanem, hogy a külső jelenségek és a belső Istenkép között nem biztos, hogy olyan módon van összefüggés, ahogyan azt egy átlagos gondolkodással meg lehet érteni.

Azt hiszem teljesen természetes, szinte logikus gondolat, hogy a látható világ mögött kell lennie valamiféle akaratnak, valaminek, ami az emberi intelligencánál nagyobb és bölcsebb.

Nem butaság hálát érezni magasabb erők iránt, ha a természet csodáját látjuk.

De azt gondolom, hogy az élet nagy titkainak megismerése nem kezdődhet Istennél.

Hiszen ez a legnehezebb kérdés.

Ez kb. olyan, mintha egy gyereknek az első osztályban a relativitáselémélettel kellene foglalkozni. Könnyebb kérdésekkel kellene kezdeni.

Például, hogy én vagyok-e egyáltalán. Ki az az én? Hogyan fejlődhetek? Mi az első lépés?

Persze nagyon érdekes kérdés, hogy van-e Isten, de azt a kérdést sem szabadna elhanyagolni, hogy hogyan tudok elindulni a fejlődés útján.

Ha Isten tökéletes, akkor valószínűleg a végső cél a megismerési úton, nem pedig az első.

Kíváncsi lennék, ha tudományos bizonyíték kerűlne elő isten létére, akkor a vallásos emberek ugyanúgy hangoztatnák, hogy a tudomány nem számít, nekik nem kell bizonyíték, vagy pedig melldöngetve dicsekednének: "NAUGYE HOGY IGAZUNK VOLT BI BI BŐŐ".

A hívők nem veszik figyelembe a tudományt, mert nem az ő oldalukon áll. Ez ilyen egyszerű.

Utolsó:

Mi van, ha azt mondom, hogy hívő vagyok, és figyelembe veszem a tudományt, mivel tudományos területen akarok dolgozni? Láttál már ilyet, vagy csak a sztereotípikus hülyeségeket hangoztatod egy anonim oldalon arról, hogy te hogy képzeled el a vallást...?