Keresztény hívők, ti, hogy vehetitek Isten szavának az egész Bibliát ha Jézus a mérce, a példakép a vallásotokban?

szervusz 16-os válaszoló.az idézetet nem nézted meg jól:

Egyébként Jézus itt azt kérdezte, hogy:hiszel e az ember fiában, és nem azt, hogy hiszel-e az Istenben?

(János 9:35-38) . . .„Hiszel az Emberfiában?” 36 Ő ezt válaszolta: „És ki az, uram, hogy higgyek benne?” 37 Jézus ezt mondta neki: „Láttad is őt, és aki veled beszél, ő az.” 38 Erre ezt mondta: „Hiszek benne, Uram.” És hódolt neki.

Nem ugyan az.

S Jehova soha nem is teheti le vagy veheti le Isteni formáját, mert a hatalmát nem tudja kisebb hatalomra változtatni, mert Ő teremtő, Jézus ellenben kisebb, Teremtmény ezért van rá lehetősége, mint ahogy a többi angyalnak is lehetne ahogy Annak idején meg is tették.

A FILIPPI 2:6-ban az 1609-es katolikus Douay fordítás (DY) ezt mondja Jézusról: „Aki isteni létformájában nem gondolta rablásnak, hogy Istennel egyenlő.” A Károli fordítás így adja vissza: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.”

Egyesek még mindig felhasználnak sok ilyen fordítást annak az alátámasztására, hogy Jézus Istennel egyenlő. De jegyezzük meg, más fordítások hogyan adják vissza ezt a verset:

1869: „aki bár Isten formájában volt, nem tekintette megragadni való dolognak azt, hogy ő Istennel legyen egyenlő”. The New Testament, G. R. Noyes műve.

1965: „Ő — aki igazán isteni természetű volt! — magabiztosan soha nem tette magát Istennel egyenlővé.” Das Neue Testament, átdolgozott kiadás. Fordította: Friedrich Pfafflin.

1968: „aki bár isteni formában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette olyan dolognak, amit mohón ki kellene sajátítania magának”. La Bibbia Concordata.

1976: „Ő mindig az isteni természet birtokosa volt, de nem gondolta, hogy erőszakkal kellene kísérletet tennie az Istennel való egyenlővé válásra.” Today’s English Version.

1984: „aki, bár Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy erőszakkal megragadja azt, tudniillik, hogy Istennel legyen egyenlő”.

Jézus Isteni természetű volt, de nem egyenlő, vagy nem része a Teremtő Istennek

Üdv Jehova Tanúja

"38 Erre ezt mondta: „Hiszek benne, Uram.” És hódolt neki. Nem ugyan az."

A ti fordításotokban "hódolt neki van", viszont más fordításotokban "imádta őt" olvasható. Itt a fórumon már volt szó róla, hogy ugyanaz a görög szót az újvilág fordításban néhol "imádásnak", néhol pedig "hódolásnak" fordítjátok, a teológiátoknak megfelelően. Ha ez nem egyértelmű számodra, akkor mindjárt idézem a görög szöveget, akkor minden kiderül :-). Szeretnéd?

"S Jehova soha nem is teheti le vagy veheti le Isteni formáját, mert a hatalmát nem tudja kisebb hatalomra változtatni, mert Ő teremtő, Jézus ellenben kisebb, Teremtmény ezért van rá lehetősége, mint ahogy a többi angyalnak is lehetne ahogy Annak idején meg is tették. "

Ez Jehova Tanúi tanításai, nem pedig a keresztényeké. Az 1. és 2. században élt keresztények nem ezt hirdették. Bizonyára tudod, hogy a Jelenések könyve a 90-es évek végén keletkezett. Egy 125-ből származó vélemény tehát perrdöntő lehet abban a tekintetben, hogy az 1. század végén, és a 2. század elején élt keresztények mit hirdettek, ez az időszak még az újszülött kereszténység kezdete. Lássuk:

"Arisztidész, filozófus, ügyvéd

Ókeresztény írók 8. (fordította Fodor György)

Apológia [125. körül, szír változat]

II. rész (…) A keresztények Jézusra, a Messiásra vezetik vissza vallásuk eredetét. A legmagasztosabb Isten Fiának nevezik. Azt mondják, hogy Isten lejött az égből, egy zsidó szűztől testet vett fel és húsba öltözött, s hogy Isten Fia az ember leányában lakozott. Ezt az „örömhír” tanítja így, melyet egy rövid idő óta felolvasnak egymás között, és amelyet buzgón hirdetnek."

Tudod, ez volt eredetileg "Az Evangélium". De aztán később jött az a mozgalom, amely az általatok hirdetett téves tanok alapjait lefektette:

"Az arianizmus Arius-nak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma volt a 4. században, amelyet később eretnekségnek nyilvánítottak. Legfőbb tétele, hogy a Fiú-isten nem öröktől való, csupán az Atya-isten "teremtménye", amivel sokak szerint Jézus isteni voltát, s egyúttal a Szentháromság tanát tagadja"

Forrás: [link]

Mint látod, Kriszus istenségének a mivoltát hirdették eleinte az 1. és a 2., sőt még a 3. században is. Jóval később azonban, megjelen az Ariánus mozgalom a 4. században. Ez is bizonyítja, hogy mi volt eredetileg a helyes tanítás. Először Krisztus istenségét hirdették a keresztények, majd jöttek az ariánusok, akik ezt elkezdték tagadni. A Jehova Tanúi tehát a krisztológiai felfogásukat nem vezethetik vissza a korai kereszténységre, mert ti az ariánusoktól kölcsönöztétek a tanításotokat.

--------------------------------------------

A fordításokkal kapcsolatban:

Nem sok értelmét látom az általad hivatkozott fordításoknak. Mielőtt elmondanám hogy miért, ha idézzek pár olyan fordítást, amiről talán nem tudsz a Filippi 2,6-al kapcsolatban:

1. "Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell," (Szent István Társulat)

2. "aki, bár Isten alakjában létezett,

nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,

amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell," (Káldi-neuvulgáta)

3. "mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel" (Új.Prot.ford.)

4. "aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő," (2011-es revideált Károli)

5. "aki mikor Isten alakjában volt, Istennel való egyenlőségét nem tartotta zsákmánynak," (Kecskeméthy)

6. "ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő," (Csia Lajos)

7. "Aki amikor Isten alakjában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő," (Vida Sándor)

8."aki Isten alakjában nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget," (Dr. Masznyik Endre)

9."aki, mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak," (Ravasz László)

10.

A kedvencemet a végére hagytam. A Vulagata fordítása, amelyet az i.sz 5. században készített el Szent Jeromos, tehát egy ókori Bibliafordítás. Ez így hangzik:

""hoc enim sentite in vobis quod et in Christo Iesu,

qui cum in forma Dei esset non rapinam arbitratus est, esse se aequalem Deo"

Tehát ez magyarul lefordítva: "Azt az érzést (öntudatot, érzelmet) tápláljátok magatokba, ami Jézus Krisztusban volt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell...""

És most a fordításokat kicsit félretéve jöjjön a döntő érv, az eredeti görög szöveg:

[link]

Ha megnézted a görögöt, láthatod, hogy nem támasztja alá az általad hivatkozott fordításokat :-)

Üdv Kérdező!

1. Amikor a Bibliát tanulmányozzuk, a Krisztológiai témakörhöz nem szabad elfogultan közelíteni, mert akkor ugyanaz történik azzal az emberrel, mint ami a Jézus korabeli zsidósággal. Nekik is volt egy kialakult istenképük, miszerint a Messiás egy politikai megmenető lesz, aki felszabadítja őket a római iga alól, és teljesen figyelmenkívük hagyták a Szenvedő Szolgára vonatközó kijelentéseket. Nem szabad ebbe a hibába beleesni. Mert észre kell vennünk azt, hogy az Újszövetségben nem csupán a jánosi ige az, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy kicsoda Jézus Krisztus, hanem más igehelyek is ontják azokat a szavakat, kijelentéseket, amelyek az Óteatamentumban megszólaló Istenéi, és folyamatosan Krisztussal hozzák kapcsolatban. A szent írók így jelzik, hogy Kiről van szó. Hogy hozzak egy példát:

Bizonyára tudsz arról, hogy amikor am zsidók a pusztában vándoroltak 40 esztendeig, akkor Isten folyamatosan ment előttük, felhő és tűzoszlobban. (2Móz 13,21). Mózes egy alkalommal ezt mondta erről az isteni személyről: "Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság!"(5Móz 32,4). Az Újszövetségben Pál apostol visszaidézi a pusztai vándorlást (1Kor 10,1-3). Majd beszél arról az isteni személyről aki követte őket, és Mózes kősziklának nevezett: "ez a kőszikla pedig Krisztus volt." (1Kor 10,4)

Az korai kereszténység körében nem is volt ebből vita. Nem választották külön az Ó és Újszövetségi istenképet. Volt egy személy, aki ezt megtette, ő találta ki ezt a tanítást, ami Pál apostol szóhasználatával "beszédük, mint a rákos fekély, terjed" (2Tim 2,17) a mai napig is. Ezt a személyt azonban kizárták az egyházból. Mivel a korai keresztények nem választották külön az Ó és újszövetségi istenképet, ezért arra következtethetünk, hogy nem is helyes ezt megtenni. Ők ugyanis közelebb éltek Krisztus és az apostolok korához, tehát akár személyesen is tanulhattak az apostoloktól, vagyis nekik tudniuk kellett, mi az igazság.

---------------------------------------------------

2. A héber kánon három részből áll:

-Törvény (Tóra)

-Próféták(Nöbiim)

-Írások (Kötubim)

Az általad hivatkozott igehelyek kivétel nélkül a Tórából találhatóak. Hogy ezek összeférnek-e Krisztus szellemiségével, azt abból tudhatjuk meg, hogy Jézus elvetette-e a Tórát, vagy sem. Ő bizonyára kívülről ismerte az egész Ótestamentumot, tehát az általad hivatkozott igehelyeket, amelyek a halálbüntetéseket is tartalmazzák ismernie kellett, és ennek függvényében tanítani. Mit mondott Krisztus a Tóráról?

-"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy

eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.(Máté 5,17)

Krisztus tehát nem jött a törvénynek [Tórának] és a prófétáknak [Nöbiim] eltörlésére, tehát jóváhagyta Mózes írásait, nem vetette el őket. Ha ugyanis azon a véleményem lett volna, amin te vagy, nem szabad lett volna ezt a kijelentést tennie! Máshol ezt mondja:

"És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg." (Márk 7,9-10)

Itt pedig hivatkozik Mózesre, ki azt mondta [a Tórában] hogy "A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg". Jézus itt visszaidézi a (2Mózes 21,17)-et, és felteszi a kérdést a frizeusoknak, hogy miért teszik félre az Isten parancsolatait?. Ebből is látszik, hogy Krisztus jóváhagyta a halálbüntetést bizonyos esetekben!

Szerintem felesleges több igét idéznem, mert ezekből is látszik hogy Krisztus viszonya a Tórához, más mint ahogy te gondolod.

--------------------------------------------

3. Mint már elmondtam, Isten törvényrendszerében a >>A bűn zsoldja a halál<< (Róma 6,23). Ez nem egy ószövetségi, hanem újszövetségi igehely. Pál arról beszél itt, hogy akik bűnt követnek el, és nem fogadják el Krisztus áldozatát, azoknak meg kell halni. Márpedig az olyan undorító dolgok mint a jóslás, az állatokkal való közösülés, és a bálványimádás mind bűn kivétel nélkül.

A Jelenések könyve tudod azért érdekes könyv nekünk, mert közvetlenül Jézus Krisztustól származó kinyilatkoztatás, hiszen így kezdődik maga a könyv: "Jézus krisztus kijelentése" (Jel 1,1). Ebben az igeszakaszban ezt a kinyilatkoztatást adta Jézus az idős János apostolnak:

"És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják."(Jel 11,18)

Jézus tehát megjövendöli, hogy akik a földet pusztítják, azok szintén el lesznek pusztítva. Egy másik igeszakaszban meg ezt mondja:

"A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál."(Jel 21,8)

A második halált szó szerint érsd, ezektől az emberektől - Jézus jövendölése szerint - maga Krisztus visszafogja venni az életet, figyelelembe véve azt a tényt, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mát 28,18).

Figyelembe kell azonban vennünk azt a tényt is, hogy ezek csupán lehetséges következmények azokra az emberekre nézve, akik megátalkodtak a bűnben. A megátalkodott bűnöstől az élet visszavétele ugyancsak kegyelem. Mert a megátalkodott ember saját magának, és másoknak is csak rosszat okoz.

És azt se felejtsük el, hogy Krisztus célja nem az, hogy elveszítse a világot.

"Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa."(Ján 3,17)

Mindez pedig azért lehetséges, "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján 3,16)

Üdv Kérdező!

Én nagyon nem szeretnék olyanokat olvasni, hogy becsmérled Jézust, mert számomra ez sértő. Azt gondolom, ez egy olyan kérés, amelyet lehet teljesíteni. Röviden azért mégis válaszolok a kérdéseidre.

- "bizonyos egyetekben" érsd úgy, hogy Istennek nem célja sosem elveszíteni a bűnöst. Talán már említettem, hogy Ninive idején Isten kihirdette Jónás próféta által a város elpusztulását, a bűneik miatt. A Ninivebeliek azonban a próféta prédikálására megtértek, így Isten visszavonta az ítletet. Az Úrnak az ember iránti szeretete megmutatkozik a könyv végén a Jónással folytatott beszélgetésben is. ajánlom elolvasásra Jónás próféta könyvét, mindössze 4 fejezetből áll, de annál nagyobb tanulságokat hordoz.

-A házaságtörő nő: Igen, ez egy klasszikus történet. Hát tudod itt több problémával is szembe is kell néznünk. Először is, a férfiak akik Jézus elé vitték az asszonyt, hivatkoztak Mózes törvényére, hogy mivel paráznaságba esett, meg kell kövezni. Itt azonban Jézus tőrbe ejtése lehetett a cél. Ugyanis ha Jézus jóváhagyja a halálbüntetést, akkor bevádolhatják a rómaiaknál, mert ez egy olyan dolog volt, ami az ő hatáskörükbe tartozott. Másrészt, ha felmeni az asszonyt, akkor meg azzal vádolhatták volna, hogy figyelmen kívül hagyja a Tórát.

A dolog másik érdekessége, hogy az eljárás alapból jogtalan volt. Ez nem úgy működött, ahogy ők ezt tették, hogy összefognak egy asszony ellen, és kérik a halálát. A mózesi törvény értelmében ezekben az esetekben ugyanis egy embernek, a férjnek kellett eljárást indítania, és kivizsgálni az ügyet, és a bűnös feleket egyaránt meg kellett büntetni, nem csak az asszonyt.

Másrészt pedig nagyon valószínű, hogy, ők is bűnösök voltak. A kérdésükre ugyanis Jézus azzal felelt, hogy lehajolt és írni kezdett a proba. Nagyon valószínű, hogy a bűneiket írta a porba, csak irgalmában nem akarta őket megalázni, mivel utána azt mondta nekik, hogy: " A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ."(Ján 8,7) Tehát "közületek" --> azokra a férfiakra történt célzás, akik az asszony vádolói voltak. A férfiak reakciójából, miszerint "a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig"(9.vers) ők is bűnösök voltak. Tehát bűnös vádolt bűnöst.

Jézus ezután bocsátott meg az asszonynak, és ezekkel a szavakkal bocsátotta el "többé ne vétkezzél!" (Ján 8,11)

Jézus tehát nem sértette meg a római hatóságot azzal, hogy kimondta másra a halálos ítéletet, ami az ő feladatuk volt, viszont a mózesi törvényt sem szegte meg, mivel alapból nem a rendelkezés szerint történt az eljárás, így nem is volt mit megszegni.

-Az ellenség szeretete azt jelenti, hogy nem viszonzod rosszal a rosszat. Hanem Istenre hagyod az ítéletet, hogy Ő dönte el, mi legyen a bűnössel. Az Újszövetség idején élő keresztényeknek természetesen a Tíz Parancsolat egy egyetemes erkölcsi törvény, viszont a polgári törvények, amelyek Izráel népének adattak már nem vonatkoznak ránk. Ez abból a csavarból adódik, hogy az újszövetségi nép egy lelki nép, nem pedig egy nemzet mint Izrael, így polgári törvényekre sincs szükség.

Szia!

"Igen, hát az őszinteség sértő általában,ez a baj vele"

Nem az őszinteség a baj, hanem a dolgkhoz való hozáállással.

Kérdésedre válaszolva:

Először mindenképpen megjegyzem: Jézusnak speciális Messiási küldetése volt, amibe nem tartozott bele a bírói szerepe. Ezt Ő maga mondta egy alkalommal, amikor egy peres ügyben kérték a segítségét:

"Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?" (Luk 12,14)

Jézus azonban mindig igyekezett az embereket megmenteni. A János evangéliuma választ ad a kérdésedre, mert miután a férfiak elmentek, az asszony ott maradt Jézussal:

Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Ján 8,10-11)

Jézus Krisztus tehát irgalmából megbocsátott az asszonynak, és nem ítélte el.

# 19!

"Jézus persze, hogy nem beszélt Ótestamentumi iratokról, mivel a manapság Ótestamentumnak nevezett iratgyűjtemény "Írások" néven létezett, amely három csoportot foglalt magába: Törvény, Próféták és Írások. Ami azt illeti, Jézus nem csak a zsoltárokból idézett, amely az Írások közé tartozik, hanem rendesen idézte a Törvényt és a Prófétákat is"

Így: "Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala."

Jánosig!

Egyébként honnét veszed, hogy a ma Ótestamentumként létező gyűjteményről van szó? Honnét tudod, hogy 2000 évvel ezelőtt az írások mit jelentettek?

"Jézus itt az Írásokra is felhívta a figyelmet, ami az Ószövetség, mai értelemben."

Az Ószövetségi iratok szavai az Upanisádokban és Hermész Triszmegisztosz írásaiban is megtalálhatók. Ezen Kívül a Lao Ce és a Bhagavad-gíta lapjain is elolvashatók. Ne élj abban a hamis eszményben, hogy a hagyománynak nincs közös forrása. Bárhol olvashatsz erről, tehát amikor írásokról van szó, nem tudhatod, hogy pontosan mikről beszélt.

"Pál apostol a pogányok apostola volt, nagyon sokat köszönhet neki a kereszténység. Éppen Ő volt az egyik olyan apostol, aki kimonda, hogy a teljes Írás Istentől ihletett."

Valóban, csak éppen fogalmad sincs (mint ahogy nekem sincs), hogy mit értett teljes írások alatt.

"Az egy dolog, hogy a héberek elfogadták-e vagy sem,..."

Ez a helyzet egyszerű profanizálása. Azért nem fogadták el, mert minden fordítással torzult az eredeti jelentés.

És még egyszer, függetlenül attól, hogy nagyvonalúan elsiklottál az idézet felett: "És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok."

Nem Mózes, nem Illés, stb..., hanem Jézus a Krisztus. De a legfontosabb: nem könyvek lapjain létező, hanem az élő Isten.

Ettől függetlenül olvasgathatsz bármit, ha érted és éled. Ha nem éled, akkor viszont bármi tökéletesen felesleges. A vége úgyis az, hogy eldobsz minden könyvet, mert a realizáláson van a hangsúly. Vagy nem és továbbra is könyvekhez ragaszkodsz. Ekkor viszont érdemes feltenni a kérdést, hogy létezem-e vagy csak könyvből élek?