Keresztény hívők, ti, hogy vehetitek Isten szavának az egész Bibliát ha Jézus a mérce, a példakép a vallásotokban?

Pietrosol!

A kérdés szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen módban van a "tudakozzátok" az írásokat. A görögben kijelentő van, de a kérdező által feltett kérdésen semmit sem változtat. Jézus azt mondta, hogy az Ótestamentumi iratok róla tesznek bizonyságot, és ez a fontos. Ezért (is) kell az Ószövetség, mert a messiási próféciák azok, amelyek bizonyítják Jézus messiási voltát, egy témában laikus ember számára. Vagy szerinted véletlen az, hogy az evangéisták csak úgy halmozzák az ótestamentumi idézeteket Jézus életével kapcsolatban az evangéliumokban? Hát persze, hogy nem.

@Kérdező:

Még annyit elmondanék, hogy a keresztények Bibliája eredetileg az Ószövetség volt. A Jézusról szóló evangélium ugyanis évtizedekig szájhagyomány útján terjedt, és a 60-as évekig egy darab evangélium nem íródott.

Még annyit megjegyeznék, az Ószövetségben beszélő Isten sehol sincs ellentétben Krisztus életével és tanításaival. Ítélet ugyanis nemcsak az Ószóvetségben van, hanem az Újszövetségben is. Krisztus ugyanis beszélt az ítéletről, és annak következményeiről az evangéliumokban, és a Jelenések könyvében is, amely közvetlenül Tőle származik.

Másrészt pedig Krisztus azonosította magát avval az Istennel, aki az Ószövetségben nyilatkozik meg. A korai kereszténység körében ebből nem is volt vita, nem választották külön az Ószövetségben megnyilatkozó Istent az újszövetségitől. (Lásd az Apostolok Cselekedeteit, amely az Ősegyház történetéről szól, vagy az apostoli leveleket, amelyek keresztény közösségeknek, személyeknek szólnak!)

Jézus soha nem azonosította magát az Héber iratokban írt Istennel, hiszen az Atyjával, Ő nem egyenlőek, maga Jézus is mindig Az atyja imádatára szólította fel a követőit, és nem az Ő imádatára. és azt is kijelentette, hogy az Atya nagyobb nála.

Tehát nem egyenlőek.

(János 14:28) . . .mert az Atya nagyobb nálam.

Jézus ezt kijelentette, és még is egyenrangúvá teszik némelyek Istennel,

Kérdem Én akkor ki az aki Jézus szavait elferdíti?

Az egész szolgálatában az Atyjára terelte a figyelmet nem saját magára, hogy helyre állítsa az igaz imádatot,

erre jönnek emberek és Jézust emelik ki nem az Atyát.

Akkor ki az aki Jézust utánozza?

Mert hogy ez szembe megy Jézus tetteivel, szavaival az biztos....

Üdv Kérdező!

A Máté 5,43-ban szereplő tanítás, miszerint "gyűlöld ellenségedet" nincs bent az Ószövetségben, ez nem Isten parancsa. Az új kutatások szerint valószínű az esszénusok hangoztatták, így terjedhetett el a népnél. A hegyi beszédben Krisztus a hibás teológiai értelmezéseket teszi helyre. Egyébként pedig az Ószövetség is tanít az ellenség szeretetéről. Dánielnek az volt az első dolga, miután megkapta Nabukodonozor álmát és annak jelentését, hogy megakadályozta azt, hogy a babiloni bölcseket megöljék. A Lukács 6,36 értelmezésénél a Bibliának a törvényszemléletét kéne megérteni. Pál apostol azt mondja a Római levélben, hogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6,36). Éppen ezért Isten jogosan visszaveszi minden olyan embertől az életet, akik nem akarnak megváltozni. Viszont amint a bűnös megváltozást mutat, Isten megkegyelmez. Lásd, Jónás könyvét, ahol Isten kihirdette az ítéletet Ninive ellen, viszont mivel a nép megbánta a bűnét, Isten akkor nem pusztította el a várost.

-----------------------------------------

Jézus azonosította magát az Ószövetségben szereplő Istennel, erről majd mindjárt írok. És egyébként is több érvünk van arra nézve, hogy Krisztus volt az az isteni személy, aki az Ószövetség idején tartotta a kapcsolatot.

-A Szentlélek Isten egészen biztosan nem lehetett, mert titokzatos, és megfoghatatlan a munkája (Ján 3,8;Gal 5,22

-Az Atya Isten szintén nem lehetett. Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, sem hangját, sem arcát nem lehet látni (1Tim 6,16; Ján 5,37)

-következésképp csak a Fiú Isten Jézus lehetett.

A zsidók megkérdezték Jézustól: "kinek állítod te magadat?" (Ján 8,51)

"Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Ján 8,58)

Nagyon érdekes, hogy nem azt mondta Jézus, hogy "mielőtt Ábrahám lett én voltam", mint ahogyan várnánk, hanem azt mondta, hogy "mielőtt Ábrahám lett, én vagyok"

Ennek aztán az lett a következménye, hogy "Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják"(Ján 8,59). Vajon miért jöttek indulatba a héberek? Azért, mert Krisztus ezzel azt sugallta feléjük, hogy Ő az az isteni személy, aki így mutatkozott be Mózesnek:

"Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok." (2Mózes 3,14-15)

A zsidók ezt káromlásnak minősítették, mivel azt vélték felfedezni, hogy Jézus azonosította magát a nagy VAGYOKKAL. Egyébként érdemes megnézni megjegyezni, hogy amikor Jézus kimondta ezt a szót, érdekes dolgok történtek

-Amikor Kajafás előtt kimondta, hogy "Én Vagyok", akkor annak az lett az eredménye, hogy a főpap megszaggatta a ruháját, és azt káromlásnak minősítette Krisztus kijelentését (Márk 14,61-64)

-A Gecsemáné kertben egy egész tömeg leborult Jézus kijelentésére. Pedig ott egy katonai csapat, a főpapok, a farizeusok fegyverekkel és fáklyákkal.

Mégis, "Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" - visszatántorodtak, és a földre estek" (Ján 18,6)

Ezek az Igék mindd bizonyítják, hogy Jézus azonosította magát azzal az Istennel, aki Mózessel beszélt az Ószövetségben és "Vagyok"-ként mutatkozott be. Ezt az értelmezést erősíti meg azok reakciói is, akik szem és fültanúi voltak ennek a kijelentésnek.

Üdv Jehova Tanúja!

"Az atyja imádatára szólította fel a követőit, és nem az Ő imádatára"

Jézus Krisztus az Atya küldötte, ezért az Atyára irányította a figyelmet. Az Atya viszont Jézusra irányította a figyelmet az Ebed-Jahve énekekben. Ettől függetlenül lehet imádni Jézus Krisztust is:

"Jézus pedig azt mondta neki: Most már látod is őt, mert aki beszél veled, ő az. Ő pedig azt mondta: Hiszek, Uram. És imádta őt." (Ján 9,37-38)

Jézus megtehette volna, hogy visszautasítja az imádatot, úgy, ahogyan Máriának is mondta, hogy "ne illes engem" (Ján 20,17). Ebben az esetben azonban nem utasította vissza az imádatot, tehát lehet imádni Őt!

"(János 14:28) . . .mert az Atya nagyobb nálam."ú

Nagyobb volt, olyan értelemben, hogy Krisztus emberi testben, emberi természettel volt a földön, mert letette az isteni hatalmát. Ez ugye nem volt jellemző az Atyára, mert ő nem vett fel emberi alakot, és nem tette le az isteni hatalmát. Ettől függetlenül Krisztus egyenlő Istennel! Pál apostol írja Jézusról:

"amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez." (Filippi 2,6-7)

"

# 11!

Egyáltalán nem mindegy, hogy kijelentő mód vagy sem,...sőt, ha már idézted, az a szöveghűség szempontjából kardinális jelentőségű és annak értelme, csak a teljes mondatsorban nyer értelmet. Egyébként, annak félreértelmezésével,-mint látszik-, szabadon lehetne garázdálkodni. Jézus egyáltalán nem beszélt ótestamentumi iratokról. Amit ma úgy ismerünk, mnit Ótestamentum, az egy későbbi kor terméke. Jézus többnyire a zsoltárokból idézett, nem a ma Ószövetségnek nevezett halmazból.

Egyébként azokra a tanítványokra gondolsz, akik többször aludtak, mint ahányszor nem, vagy akik Mózesnek és Illésnek is sátrat akartak állítani?

"És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok."

Előbb-utóbb választani kell, hogy kinek állítasz sátrat, szellemiekben kompromisszum nincs!

Egyébként, ha nem lenne ellentét, akkor nem kellene a megváltónak elérkeznie, hiszen nincs mitől megváltani. Nem is véletlen a sok "Én pedig azt mondom" kezdetű mondat az Újszövetségben.

"Még annyit elmondanék, hogy a keresztények Bibliája eredetileg az Ószövetség volt."

Ez kapásból egy valótlan állítás. Pál apostol a Septuagintából olvasott, amit maguk a héberek sem fogadtak el. Pál leveleit pedig újra csak felesleges előszedni, hiszen az legfeljebb arra jó, hogy felfedezd, ahogy a kereszténység már az első közösségben sem vált valóra. Lásd Ananiás és Saphira története, ahol a közösség kapásból visszanyúlt a rabbinista morálhoz.

Pietrosol!

"Jézus egyáltalán nem beszélt ótestamentumi iratokról. Amit ma úgy ismerünk, mnit Ótestamentum, az egy későbbi kor terméke. Jézus többnyire a zsoltárokból idézett, nem a ma Ószövetségnek nevezett halmazból."

Jézus persze, hogy nem beszélt Ótestamentumi iratokról, mivel a manapság Ótestamentumnak nevezett iratgyűjtemény "Írások" néven létezett, amely három csoportot foglalt magába: Törvény, Próféták és Írások. Ami azt illeti, Jézus nem csak a zsoltárokból idézett, amely az Írások közé tartozik, hanem rendesen idézte a Törvényt és a Prófétákat is.

(Máté 4,4 vö. 5Mózes 8,3)

(Máté 4,7 vö. 5Mózes 6,16)

(Máté 4,10 vö. 5Mózes 6,13

(Máté 11,10 vö. Malakiás 3,1)

(Máté 12,3-4 vö 1Sám 21,5-6)

(Máté 12,40 vö. Jónás 2,2)

(Máté 24,15 vö. Dániel 9,27; 11,31; 12,11)

(Máté 24,21 vö. Dániel 12,11)

(Máté 23,37 vö. 2Krónika 24,20-21)

(Máté 23,37 vö. 1Mózes 4,10,

(Márk 14,27 vö. Zakariás 13,7)

(Lukács 4,18-19 vö. Ésaiás 61,1-2)

(Lukács 4,26 vö. 2Királyok 5,9-10;14)

(Márk 10,27 vö. Jeremiás 32,17)

Jézus ezeket a könyveket mind hitelesítette. Sőt, egyszer életében azt mondta: "Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?"(Máté 12,24). Jézus itt az Írásokra is felhívta a figyelmet, ami az Ószövetség, mai értelemben.

"Pál leveleit pedig újra csak felesleges előszedni, hiszen az legfeljebb arra jó, hogy felfedezd, ahogy a kereszténység már az első közösségben sem vált valóra"

Pál apostol a pogányok apostola volt, nagyon sokat köszönhet neki a kereszténység. Éppen Ő volt az egyik olyan apostol, aki kimonda, hogy a teljes Írás Istentől ihletett.

"Ez kapásból egy valótlan állítás. Pál apostol a Septuagintából olvasott, amit maguk a héberek sem fogadtak el."

Az egy dolog, hogy a héberek elfogadták-e vagy sem, én a keresztényekről beszélek, akik a megtért héberekből és a megtért pogányokból álltak össze. A keresztény iratok pedig az első század közepén keletkeztek, és rengetegszer idézik a Septugatintából az Ószövetséget, tehát a keresztények elfogadták, mivel maguk az újszövetségi írók is zsidó emberek voltak.

Egyébként meg János apstol nem véletlenül kódolta a Jelenések könyvét az Ószövetség nyelvére. Ez egy olyan nyelv volt, amit az 1. század végén, illetve a 2. század elején élő keresztények jól ismertek, következésképpen tehát nagyon kellett ismerniük az Ószövetséget. Már csak azért is, mert a 90-es évek végén még nem létezett az egységes újszövetségi kánon.