Miért hiszi a hívő, amikor nem tud róla meggyőződni?

Igen,a vallásnak az az alapvető hátulütője,hogy vezető szerepben tündöklő személyek ülnek az élükön,papok,gyülekezetvezetők,hitoktatók.És ezek az emberek mindig korlátoznak másokat,megmondják nekik,hogy kicsodák,miben higgyenek,meddig terjednek a képességeik,mire képesek,mire nem,nem engedik őket más dolgokat megtapasztalni hiszen az "veszélyes"(persze,az ő befolyásosságukra nézve)stb...Csakhogy ez nem vezet el a valódi önismerethez,a látókör kiszélesedéséhez ami a hitem,képességeim alaposabb ismeretéhez szükséges,hiszen ha be van korlátozva a látóköröm a "hitrendszerem" és "tudásom" által(amit mások programoztak a fejembe)akkor honnan tudhatom,hogy valójában mire vagyok képes?

A hívő pedig azért hiszi,mert,hiszékeny,és könnyebb egy nyájhoz tartozni,hihetőbb egy hitrendszer,ha azt többen állítják(pedig attól még nem biztos,hogy igaz,vagy ne lehetne túlmutatni rajta)mint mélyebben szembenézni saját magukkal.

> Ha valakire rákényszerítik, hogy bizonyos dolgokat higgyen, más dolgokat pedig ne higgyen el, persze anélkül, hogy erről lehetősége lenne meggyőződni, az nem más, mint a gondolkodás szabadságának a korlátozása.

Ez félig igaz, félig nem. A hitet nehéz kényszeríteni. Ha mégis megtörténik, akkor az inkább a hit szabadságának a korlátozása mint a gondolkozásé. Az már igaz, hogy a hitet lehet a gondolkozáson keresztül befolyásolni, de nem ez a jellemző. Sokkal inkább az érzéseken keresztül szokás ilyesmit csinálni. ("Féld az Istent!" vagy "ha nem mosod meg a fogad elrabol a fogtündér" stb.) Általában véve a befolyásolható emberek az érzéseiken keresztül vannak befolyásolva. Nem csak vallásos értelemben: jó példák a TV reklámok amik manapság nem termékeket mutatnak be, hanem érzéseket. Azután ezen keresztül nyomják le a torkodon a terméket, de tudat alatt nem a termékre vágysz hanem az érzésre. Ilyenkor persze a gondolkozásod is megváltozik, de a gondolkozásod nem közvetlenül van befolyásolva, hanem az érzéseiden keresztül.

Egy ember gondolkodása akkor szabadul föl igazán, amikor elkezd törekedni az objektivitásra, amikor képességet szerez arra a fajta gondolkodásra, amit a kevéssé befolyásol a saját érzelmi állapota. Ez nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy folyamat. Mindenkinek van ilyen képessége, de nem mindenkinek egyformán fejlett.

A gondolkodás szabadságának másik feltétele a megfelelő tudás összegyűjtése. A világról összegyűjtött tények, tapasztalatok hiányában a gondolkodásod menthetetlenül korlátozott. Még akkor is, ha egyébként senki nem próbál meg befolyásolni. Ez a korlát már nem annyira külső, hanem belső. Nem másokon múlik hanem rajtad. És ez a korlát is mindenkinél más mértékű.

Egyébként alapjaiban véve igazad van: a vallás képes korlátozni a hitet, az érzéseket és a gondolkodást. Azonban a vallás a egy hitrendszer, és ez a korlátozó hatás nem csak a vallásra érvényes, hanem minden hitrendszerre. Ha valaki nem vallásos, és saját magának alakít ki hitrendszert, akkor az is korlátozza őt sokféle szempontból. A vallással sokkal inkább az a baj, hogy merev. Egy ember a saját személyes hitét viszonylag szabadon meg tudja változtatni akkor, ha újabb tények merülnek föl amikről eddig nem tudott. A vallás esetén ez nem így megy. Ha kétértékű a gondolkozásod, akkor a vallásnál nem vagy képes kiszedni neked nem tetsző részeket belőle. Vagy az egészet elfogadod, vagy az egészet kidobod a kukába. Ha nem kétértékű gondolkozást használsz, és egy vallást "részben igaznak, részben jónak" tekintessz, akkor számíthatsz arra hogy a vallás legtöbb követője kitagad, vagy legalábbis ferde szemmel néz rád. Amire egyébként nincs okuk.

A 6-os válaszolótól kérdezem, hogyha valóban mindenki ateistának születik és "nem jut eszébe" hinni ufo-ban, istenben stb., hanem a környezete által lesz hívő, akkor honnan ered a vallás, a hit? Valakinek ugyanis el kellett kezdenie valamikor hinni, amivel a jelenlegi állapot kialakult. Ezzel a logikával viszont éppenhogy arról van szó, hogy az emberrel veleszületett a hit. Más élőlényről egyébként nem is tudunk, aki képes lenne hinni...

A hitben való kényszerítésről: a helyzet az, hogy senkit nem kényszerítenek a hitre. Még a katolikus egyházban sem. Ha valaki katolikusnak vallja magát, akkor azért, mert elfogadja a katolikus tanítást (ami egyébként több mint 2000 éves, rengeteg tudásanyagot (teológia) felhalmozó tanítás). Ha valaki nem fogadja el, akkor ő nem fogja magát katolikusnak vallani. Egy katolikus elfogadja az egyház tanítását a fent leírtak miatt. Miért is ne tenné? Hányan ismerik az óhéber, ógörög, latin nyelvet, hogy értelmezhessék maguktól a bibliai szövegeket és egyéb kortörténeti forrásokat? Hány embernek van kultúrtörténeti ismerete annak kapcsán, milyen volt egy keresztény istentisztelet? Talán minden katolikusnak levéltárba kellene járnia és a fenti nyelveket előtte megtanulnia? Egy focicsapatnak edzője van, egy zenekarnak karmestere, a katolikusoknak pedig vallási vezetőjük. Az már nagyon régen volt, amikor eretnekeket égettek az egyház, az igaz hit nevében (megjegyzem egy olyan világban, amiben egyébként is egy teljesen más normarendszer (mi helyes, mi nem, mi elfogadható, mi nem) működött.

Kedves Kérdező, sokan meg vannak győződve a saját képességeikről, ami pedig nem is létezik, csak egy óriási ego van és ügyes önmenedzselés. Biztos te is ismersz ilyen embereket. Megosztanád, hogy mit értesz más horizont alatt? Vajon akkor nem kényszeríted be magad egy világértelmezésbe? Szerintem mindenkinek van világnézete, ha akarja, ha nem. Olyan nincs, hogy mindent elfogadok, minden lehetséges, amit csak ki lehet gondolni. Egyik ütné a másikat.