Miért hiszi a hívő, amikor nem tud róla meggyőződni?

Pont ezért nevezik hitnek.

De mondjuk én nem vagyok vallásos, biztos ezért nem értem én sem.

Egy vallásos szemében az általad leírt dolgok egyáltalán nem így vannak. A hívő ugyanis meg van győződve hitének igazságáról a maga módján. Ahhoz, hogy higgy wegy felsőbb hatalomban, amit legtöbben Istennek neveznek, nem kell belekényszerítened magad egy dogmarendszerbe. Mert nem kényszerítés, hanem önkéntes alapjon fogadja el mindenki hitének alappilléreit. A hívő ember számára ez a szabadságnak egy formája, egy kapaszkodó a nehézségekben, és egy ok, ami teljesebbé teszi az ember boldogságát, és valahol az egész életét. És éppen ez benne a szép.

De természetesen mindenki másban találja meg saját magát. Van, akinek ez a hit, másnak a sport, vagy önmaga, de ezek a dolgok nem függetlenek egymástól.

Hit szekere és világértelmezési tartomány? És hol, miben jelenik meg a tékozlás?

Nem lehet róla tudományos alapon megbizonyosodni, de nem is tudónak hívják, hanem hívőnek...

A hívő szó nem a hisz igéből van!

A hív a hű melléknév allofónja. Tehát hogy hű vagy Magadhoz.

Ahhoz a belső világhoz hű, amit magában érez. És kívül is ennek szavára hallgatva nyilvánul meg akkor is, ha a külső jelek szerint más lenne az érdeke.

Kedves Filoszmen.

Az az ember aki meggyőződés nélkül hisz, azt hiszékenységnek nevezzük.A valódi hit pedig meggyőződésen alapszik, nem hisz el mindent, hanem utána jár annak, hogy úgy vannak e azok.

Ahogy A Bibliában is említést nyertek azok a csoportok akiről ezt írja az írás:

(Cselekedetek 17:10, 11) . . .. 11 Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.

a Bereabeliek, utána jártak Pál szavainak, hogy amit mond úgy vannak e, és nem hittek el mindent.

Így kell nekünk is, ez időt igényel, de aki bölcs az időt fordít ezekre, mert az élete múlhat rajta.

Mindenki hisz valamiben. Még a materialisták is. A hívő, vallásos ember abban hisz, hogy a világot valamiféle felsőbb, természetfeletti hatalom teremtette és működteti és az egyszerű emberi ész számára nem érthető dolgokat a hit alaptételei magyarázzák. Nem tapasztalták meg, hogy létezik az istenük, de elhiszik.

A materialisták, ateisták (mindegy is, hogy nevezzük, a lényeg, hogy azok, akik nem hívők) abban hisznek, hogy csak az létezik, amit látnak, éreznek, tapasztalnak, a világot pedig a természeti törvények tökéletesen leírják. Pedig lehet, hogy a világ több, mint amit mi látunk és a tudomány sem tud mindent megmagyarázni (sőt, biztos), de aki ezt akarja hinni, az ezt fogja hinni.

"A materialisták, ateisták (mindegy is, hogy nevezzük, a lényeg, hogy azok, akik nem hívők) abban hisznek, hogy csak az létezik, amit látnak, éreznek, tapasztalnak, a világot pedig a természeti törvények tökéletesen leírják. Pedig lehet, hogy a világ több, mint amit mi látunk és a tudomány sem tud mindent megmagyarázni (sőt, biztos), de aki ezt akarja hinni, az ezt fogja hinni."

Ezt a nyilvánvaló hazugságot azért kijavítanám.

A materializmus nem hit, hanem ideológia. Ebben nem lehet vallásos hit, max egy céltudatos, "biztos összejön" féle hit. De nem vak, ellentétben a vallással. ÉS vallásos is lehet a vallása mellett materialista. Jó példa erre minden vallási vezető, ami 2 embernél többnek parancsol.

Az ateizmus meg a hit mindenféle hiánya. Ennyi, "disbelief". És a hit hiánya nem hit, hanem az alapállapot, ahogy születünk. Mindenki ateistának születik. Senki sem hisz egyből semmiféle istenekben, démonokban, UFO-kban, és nem vág kívülről egy szent iratot sem. Ateista, hit nélküli. A gyermekbántalmazó szülők mossák át az agyát és verik bele szó szerint is a saját elmebajukat. A memetikus torzulások (tömeges elmebaj=vallás) így maradnak fenn.

Egy vallásban általában nagyon sok olyan dolog van amiről nem lehet személyesen meggyőződni, legalábbis nem objektív módon. Azért azt nem mondanám hogy semmiről nem lehet meggyőződni. Bőven vannak dolgok a különféle vallásokban amik a józan ésszel és a mindennapi tapasztalatainkkal egybevágnak.

Mi az hogy "a hit szekere"? :-)

Ami a világ értelmezési tartományába való kényszerítést illeti: ez annyira kényszer, amennyire kényszerből választotta az adott hívő a saját hitét. Amennyire szabadon választotta, annyira nem kényszer. Személy szerint én pont a kötöttségei miatt nem akarok vallást választani. Mert nem akarom hogy más mondja meg mit kellene hinnem. De nem biztos hogy ez mindenkinek rossz. Van aki igényli, hogy megmondják neki mit gondoljon és mit higgyen...

"...De a vallásban semmiről nem lehet mggyőződni..."

A vallásban sok mindenről meg lehet győződni.Csak hogy magamból induljak ki, megtapasztaltam már Isten segítségét.Mikor olyan valamiért,ami hasznodra válik (Isten szemében is), emberileg megteszel mindent és nem jön össze, na akkor történik valami, amit véletlennek nem lehet hívni, és teljesül a dolog.Tehát meg lehet győződni a hit erejéről.

"Ez nem egy eltékozolt élet ahhoz képest, amennyi lehetősége lenne más horizontokat is megtapasztalni?"

Mire gondolsz, milyen lehetőségről marad le a hívő ember?

Mit nem tapasztalhat meg, ami hasznára válik?

Én nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam volna eddig, hacsak nem pénzhiány miatt.