Hogy lehet igazolni, bizonyítani, hogy Isten nem csupán az emberi képzelet része?

Látnivalóan Jedi történeten nevelkedtél a Lucas Arts jóvoltából, de azért Ők sem találták fel a spanyol viaszt. Tudnod kell, hogy értelmezésed több vallásban is szerepel valamilyen módon, de a kereszténységgel összekapcsolva így még nem hallottam. Szinte azt várja az ember, hogy jóga, vagy karategyakorlat bevezetője amit írtál, tovább folytatod ebben az irányban és hiányolom a meditáció, koncentráció szavakat is, amik ilyenkor szokásosak.

Hát ha ennyire körülvesz az Isten, akkor bizonyára az Ő akarata, hogy én kételkedjek ebben az egészben és ne essek transzba az ilyesféle gondolatoktól.

Azt is észre kell venned, hogy ezen a szinten haladva nincs szükség a Bibliára, Jézusra és a kereszténységre, mert nagyon messzire távolodtál tőle.

A világban történő eseményekről egyre többet tudunk, pontosan megértjük, mi mért van és ezeket érdemes és kell is meghatározott módszerekkel kutatni, ezt teszi a természettudomány, de egy ilyen mindent átfogó entitásra semmi sem utal, ezért az ilyen jellegű feltételezés szükségtelen.

Azt sem értem, hogy miképpen tudod ezeket az emelkedett gondolatokat a kereszténység tanaihoz kapcsolni ellentmondás nélkül, de kétségkívül szépen tudsz beszélni róla és ha valamilyen bizonyítékot is tudsz mellékelni ehhez az elképzeléshez, akkor komolyan is fognak venni.

“Tudnod kell, hogy értelmezésed több vallásban is szerepel valamilyen módon, de a kereszténységgel összekapcsolva így még nem hallottam.”

Az isteni forrás minden fejleményének rendelkezésére áll, az aki ilyen dolgok iránt érdeklődik, ehhez hasonló dolgokra fog találni. A keresztényeknek hitoktatáson belül nincs megengedve, hogy a kutató közvetlen az isteni forráshoz forduljon, ugyanis nagy a veszélye annak hogy a vallásos előjárok tanítói tekintélyébe csorba esik. Ez volt az eset már Názáreti Jézus korában is, ezen az alapon ítélték halálra. A mai kutatókat ilyen nagy veszély nem fenyegeti, de kiközösítésre számíthatnak ma is.

“Szinte azt várja az ember, hogy jóga, vagy karategyakorlat bevezetője amit írtál, tovább folytatod ebben az irányban és hiányolom a meditáció, koncentráció szavakat is, amik ilyenkor szokásosak.”

A keleti fogalmak közül a reinkarnáció és a karma volt az, ami érdeklődésemet keltette, arról is megvan a saját elképzelésem de itt a kérdés nem arról szólt. Én pedig a kérdésre igyekeztem válaszolni:

„Hogy lehet igazolni, bizonyítani, hogy Isten nem csupán az emberi képzelet része?”

Válaszomat nagyon röviden így foglalnám össze: azzal, hogy bebizonyítjuk, hogy az ember az isteni képzelet része.

“Hát ha ennyire körülvesz az Isten, akkor bizonyára az Ő akarata, hogy én kételkedjek ebben az egészben és ne essek transzba az ilyesféle gondolatoktól.”

Igen, Isten ennyire körülvesz és átjár bennünket; sőt a te akaratod Isten akarata, másképp nem jelentkezne tudatodban. Nem várom el tőled, hogy transzba essél, megelégszem azzal, hogy elolvastad. Azt hogy válaszoltál is, már extrának tekintem, amiért köszönet.

“Azt is észre kell venned, hogy ezen a szinten haladva nincs szükség a Bibliára, Jézusra és a kereszténységre, mert nagyon messzire távolodtál tőle.”

A Biblia szerzőit is érdeklődésük irányította, ami ugyancsak Isten akarata volt. Ők az isteni forrásból merítették azt amit leírtak. Annak az oka, hogy mégis annyi ellentmondás van benne az emberi gyarlóságnak tulajdonítható. Az ihlet, ami valójában az isteni forrás kiáradása egy nagyon gyengéd illanó tünemény, gyakran csak egy nagyon halvány megérzés, csak nagyon ritka esetekben jut hozzánk kész mondatokban, kifejezésekben. Az embernek nagyon figyelmesnek kell lenni, hogy megjegyezze és emlékezetébe tárolja még mielőtt tovább illan. Akkor tökéletes őszinteségre van szükség, hogy az így megkapott információt, érintetlenül, azaz anélkül, hogy saját vagy mások meggyőződéseihez illően módosítva tárolja és tovább adja. A Biblia szerzői itt ejtették a legtöbb és a legnagyobb hibákat. Mégis maradt a Biblia máig a könyvek könyve.

Jézustól nem távolodtam el ő folyton jelen van tudatomban, az Ő szerepét nélkülözhetetlennek tartom. Csak éppen azt a kificamodott magyarázatot nem tudom elfogadni, mely szerint azért jött közénk, hogy magára vállalja a világ bűneit, és gyötrelmes szenvedésével és halálával az Atyát kiengesztelje. Jézus szerintem a mi kérésünkre jött közénk, azzal a céllal, hogy az emberi (ön-)tudatot kiemelje szánalmas állapotából. Próbáljuk csak elképzelni tanítványainak lelkiállapotát mikor az első alkalommal találkoztak a Mesterrel miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni. Tudatuk akkor a magasba szökkent egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

“A világban történő eseményekről egyre többet tudunk, pontosan megértjük, mi mért van és ezeket érdemes és kell is meghatározott módszerekkel kutatni, ezt teszi a természettudomány, de egy ilyen mindent átfogó entitásra semmi sem utal, ezért az ilyen jellegű feltételezés szükségtelen.”

Ez nem feltételezés, feltételezés azt jelentené, hogy én ezeket magam kigondoltam. Nem, én csak megfogalmaztam, az információ nálamnál egy tekintélyesebb forrásból származik, az isteni forrás kiáradásából. Most kérlek ne vedd ezt nagyképűségnek, hiszen e forráshoz mindenki hozzáférhet.

Ez a „mindent átfogó entitás” nem egy valami/valaki rajtunk kívül ez a mi saját isteni kilétünk, az Isten egyszülött fia/leánya bennünk, az Én Vagyok, a Krisztus minden emberben. Az, akiről Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok a jó pásztor, ...”, „Én vagyok az út, az igazság és az élet, ...”, „Én vagyok a kapu, ...”, stb. Ezekkel a kijelentésekkel nem a saját személyére célzott, hanem erre a hatalmas, de általunk el nem ismert ÉN VAGYOK -ra minden emberben. Mikor Jézus saját személyéről beszélt, akkor az „ember fia” kifejezést használta. Ez a félreértés vezetett arra a személyes kultuszra amelyet a keresztények művelnek. Imádják Jézus személyiségét, … és mi más lenne mint bálványimádás azokat imádni akik a legszentebb eszményeinket hozzák kifejezésre, ahelyett, hogy mi is azokra törekednénk? Ez nem az Ő szándéka volt.

“Azt sem értem, hogy miképpen tudod ezeket az emelkedett gondolatokat a kereszténység tanaihoz kapcsolni ellentmondás nélkül, de kétségkívül szépen tudsz beszélni róla és ha valamilyen bizonyítékot is tudsz mellékelni ehhez az elképzeléshez, akkor komolyan is fognak venni.”

Hát nem éppen a kereszténységhez, hanem inkább Jézus tanításához kapcsolom ezeket a gondolatokat. Nincs módomban bizonyítékokat gyűjteni gondolataim alátámasztására. Az egyetlen bizonyíték ami rendelkezésemre áll az a saját életem. Továbbá az ihletre támaszkodom, ami mindenkinek rendelkezésére áll. Az ihlettel kapcsolatban létezik egy megbízható ismérv, amit úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos 'hangja' mindig a magabiztos Krisztus hangja bennünk, míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának' hangja mindig valami tévedést, veszteséget, szenvedést, stb. tartogat a háttérben. Más szóval érezzük a dolgok igazságát, vagy helytelenségét. Ennek az ismérvnek alávethetjük saját véleményeinket vagy mások állítását, ez nem fog félrevezetni bennünket.

„Hogy lehet, hogy tőled okosabb, intelligensebb, nagyobb tudású emberek a tapasztalataik alapján nem erre a következtetésre jutnak a világ tényeit illetően.”

Ezt talán azoktól a nálamnál sokkal okosabb emberektől kellene megkérdezni.

„Azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy csupán te látod jól a világ dolgait?”

Ahogy mondod, én se gondolom, hogy csupán én látom jól a világ dolgait, velem együtt vannak sokan, akik ugyancsak jól látják.

„Ha szerinted Isten mindent átjár, akkor az ő keze van a nem embertől függő, de mindenkire ható negatív dolgokban is, ezek szerint. A baktériumok, betegséget okozó vírusok, gyerekekre omló szikladarab, embereket pusztító tájfun, UV sugárzás, méreganyagok...mind-mind maga az Isten.”

A jó és a rossz fogalma relatív, és csak az emberi tudat hajnalán jött létre, előtte nem létezett.

A baktériumok, a betegséget okozó vírusok nem rosszak se jók, sem a gyerekekre omló szikladarab, stb. sem azok.

Balesetek, betegségek, természeti csapások nem Isten büntetése, mint ahogy némely felekezetek vélik, ezek csak következmények. Isten nem büntet, de tetteinknek érzelmeinknek és gondolatainknak következményei vannak. Az ember anélkül, hogy tudná befolyásolja a természeti erőket, megbontja azok egyensúlyát, a természet pedig egyensúlyra törekszik. A természeti erők egyensúlyának helyreállítása gyakran balesettel, betegséggel, járványokkal, természeti csapásokkal vagy háborúval jár.

Isten az Én Vagyok bennünk, nem egy valaki rajtunk kívül, nem egy külön entitás. Ő az élet bennünk nem írtja az embereket, sem a levéltetveket, nem pusztít senkit, semmit. Amíg nem találtunk rá saját magunkban, látszólag úgy viselkedik mint egy természeti törvény, nem szól bele konfliktusainkba, ugyanis vélt ellenfeleinkben is Ő van jelen. De folyton velünk van és készen áll hogy segítségünkre legyen ha szándékosan vagy akár anélkül, hogy tudnánk hivatkozunk rá.

„Akkor ez az Isten a világ legkegyetlenebb entitása, ami úgy írtja az embereket, mint mi a levéltetveket, de mivel az is Isten, mi is irtjuk Istent, vagy nem? Most ki pusztít kit?”

Mikor valaki isteni kilétére ébred, nem érez kényszert hogy bármit is irtson, pusztítson, a levéltetvek épen olyan kedvesek neki mint bármi más.

# 24 „Tehát szerinted maga az anyag az isten? :DDDDDD”

Az anyag Isten 'korai' fejleménye és jelen van benne mint a Vezérlő Alapelv, - a rend mely szerint felépült. De Isten több mint az anyag, az Eredeti Ihlet nem csak anyaggá fejlődött.

# 28

A sátán mint egy gonosz személy, Isten ellensége nem létezik, vagy csak ott, ahol az ember helyet ad neki: a saját gyarló tudatában, mint egy fanyar ábránd. De ott bizony nagy károkat okozhat, gondoljunk csak az inkvizícióra, vagy még a napjainkban is folyó folytonos viszálykodásokra a különböző vallások, felekezetek között. A sátán fogalma a valóságban nem több mint egy kibújó a lelkileg éretlen embernek a felelőssége alól. „A kígyó volt az aki félrevezetett ...

Mint ahogy már említettem a jó és a rossz fogalma az emberi tudat fejlődésével jött létre. A Biblia a fejlődésnek ezt a szakaszát jelképesen az ember bűnbeesésével ábrázolja. Azt az időszakot, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között. Bizonyos cselekedetek következményei kellemesen, jótékonyan hatottak rá, más tettek hátrányos következményekkel jártak, - az ember 'evett' a jó és a rossz ismeretének gyümölcséből.