A vallásos emberek tényleg boldogabbak?

Nem lehet egy kalap alá venni a vallásos embereket.

Van, aki bűntől rettegve él "vallásosan", a túlvilági büntetéstől tartva próbál betartani szabályokat, ez nem a boldogság jele.

Van aki hálás a Teremtőnek, van aki érzi a Gondviselést, van aki biztosan tudja, hogy nagyjából minden rendben van és lesz, nos, így félelem nélkül könnyebb élni. Tudom.

Persze, hogy boldogabbak. A Biblia is írja:

"Boldogok a lelki szegények..."

:)

Egyébként viccet félretéve, nem gondolom, hogy boldogabbak lennének. Ha van hitük, akkor van egy oylan dolguk, amiben máris kételkedhetnek. Előjön a "mi van, ha tévedek?", "mi van, ha tényleg nem igaz?" szerű kétely.

Egy ateista nem él kétségek között ebből a szempontból, mert a materializmusra támaszkodik, ahol vannak természeti törvények, és kész. Persze ateisták között is van olyan, aki hiszi, hogy a materializmus az igazság útja, de ezek elég kevesen vannak.

Összefoglalva én azt mondanám, hogy sem nem boldogabbak, sem nem vidámabbak. Embere válogatja, de átlagban hasonlóak.

Ha van hitük, akkor van egy oylan dolguk, amiben máris kételkedhetnek. Előjön a "mi van, ha tévedek?", "mi van, ha tényleg nem igaz?" szerű kétely.

Épp a napokban hallottam két - a beszélgetésükből ítélve ateista - fiatal beszélgetését a buszon, azon gondolkodtak, hogy mi van, ha a hívőknek van igaza, mi van, ha tényleg van Isten, ők meg majd jól megszívják, mert nem hisznek benne...

Nem tudom, erről egy jó nagy kutatást kellene végezni, hogy megtudjuk mert így mindenki általánosít egy keveset minimum.

Szóval, hogy átlagban boldogabbak e azt nem tudjuk, csak saját ismerettségi körünkben.

De hogy boldogabb tud e lenni egy vallásos, azt bivaly erős ateista létemre is állítom hogy igen, boldogabb tud lenni egy egyszerű ateistától.

Most elvonatkoztatva attól hogy igazuk van-e vagy nincs, de a vallás nekik megnyugvást nyújt, önmegvalósítást, közösséget(templom meg nem tudom hol) meg egy rakás igényüket kielégíti. Nos ez lett volna az elméleti része, engem viszont a 'vizuális része':) győzött meg. Az osztálytársam erősen vallásos, meg a családja is. De nem csak olyan szentfazekak, a srác jó fej, a szülei meg úriemberek, mikor egyszer bejöttek a suliba hozzá puszi ölelés minden játszott, éshát sugárzott róluk a boldogság...

Másnál még nem láttam ilyet, max elégedettséget...

Igaz hogy amikor valaki meggyőződéssel jut el oda hogy isten nincs, se mágia, az is nagyon jó érzés, de nálam elmúlt annak az újdonságnak a varázsa... a hívőknél meg nem mert a fentről ugye állandóan kukkolják...