Vallásos világnézet vs. Tudományos világnézet?

Nem mondanám, hogy konfliktusban vannak, szerintem inkább diszjunktak, alapvetéseiben eltérő megközelítések a világ valamiféle megismerésére, befogadására. A művészet ennek egyébként egy harmadik útja.

Mondjuk ehhez előbb lépjünk hátra,és tegyünk különbséget egy átfogó nézet és konkrét állítás között. Nyilván ha kézenfekvő példát vesszük, a Biblia (vagy a Bhagavad-gíta stb) azon állítása, hogy a Föld hét nap alatt jött létre, ellentmond a tudomány hasonló témájú állításaival. De ez félrevezető, mert teljesen eltérő alapvetéseken nyugszanak ezek az állítások. Ha így vesszük, a művészet és a tudomány is konfliktusban áll egymással, hiszen amikor József Attila azt írja, hogy „A semmi ágán ül a szívem”, hát az is ellentmond a tudománynak. Persze ilyenkor könnyen jön válasz, hogy hát a költő itt szubjektív nézőpontját igyekszik valamiféle, a valóságból vett példák hasonlatosságán (értsd: metaforán) keresztül bemutatni (vagyis felvázoljuk a művészet alapvetését), akkor azt azért könnyen elfogadjuk és megértjük, hiszen ezért jártunk irodalomórára. Nyilván ha egy pszichiáter megvizsgálta volna József Attila pillanatnyi egészségi állapotát, másféle anamnézist adott volna (pl. kórosan alacsony a dopaminszint, vagy mittomén) :)

Ha ugyanezt eljátsszuk a vallás kontra tudomány példánál, ott is megkapjuk, hogy a vallásos eredettörténet nem más, mint a kor emberének saját meggyőződésein alapuló törekvése arra, hogy a megfigyelt világot összeegyeztesse saját belső indíttatásaival (ezt hívják a keresztények isteni sugallatnak). Vagyis az ember itt nem azt kutatta, hogy hogyan zajlottak le az evolúciós és geológiai folyamatok, hanem hogy neki hol a helye és mi a dolga a világban, és erre volt egyik(!) támpont az eredettörténet. Persze sok nép sok vallása különféle eredettörténetekkel rukkolt elő a történelem során, de a „Mi az élet értelme” jellegű kérdések sokkal nehezebbek, mint a „Hogy jöttek létre a kontinensek”.

Az átlag ember számára a tudomány is vallás. Elhiszi, amit a tudósok mondanak. Miért, ki tudja azt bebizonyítani, hogy az agyban tényleg azok a folyamatok zajlanak le, amiket tanítanak? Senki. El kell hinni, el kell fogadni. Aki pedig megkérdőjelezi, az egy hülye barom, összeesküvés elméletekkel, tehát vallási dogmává vált, hogy el kell hinni, amit a tudós kinyilatkoztat. Persze, legtöbbször én is elhiszem, mert mi mást tehetnék. De nem állítom, hogy tényleg így van. Csupán elhiszem.

Ennek tudatában ez a kérdés teljesen értelmetlen.

Nem, nem vagyok keresztény, pogány vallást követek. Ennek ellenére tényként csak azt kezelem, amit tapasztalok. A többiben hiszek.

"a reggeli elgémberedett nyakkal való ébredésnél nincs rosszabb."

De van! Amikor a reggeli merevedés is csak ott jelentkezik...