Valaki meg tudná magyarázni hogy egy gyümölcs hogy képes tudást adni úgy mint a Bibliában?

Szia!

Ezek a fák közönséges fák voltak. A jó és rossz tudása tapasztalati ismeret. Ugyanez igaz az élet fájára is. Nem a gyümölcsében volt valami elixír, hanem az Istennek való engedelmesség az élet záloga. Isten adja az életet.

Az ember a bűneset előtt csak a jót ismerte a rosszat nem.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy miért engedte meg Isten a rossz választásának lehetőségét. Hiszen ennek híján - állítják - máig is a kezdeti tökéletesség jellemezhetné bolygónkat és az emberi életet. Az első látásra tetszetős felvetés gyengéje az, hogy az élet lényegétől, a választás, a személyes döntés és erkölcsi felelősséghordozás képességétől fosztana meg bennünket, tehát éppen attól, ami Isten minden más földi teremtményétől megkülönbözteti az embert. Nem elsősorban az értelmi és alkotóképességünk avat bennünket magasabb rendű lénnyé - hiszen ebben meglehetősen különbözünk egymástól - hanem sokkal inkább az, hogy adottságainktól függetlenül mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, amit mondunk, és amit teszünk. Ezért nem vonhatta meg tőlünk Isten a választás jogát, hiszen azzal mintegy erkölcsi automatákká alacsonyított volna bennünket. Az így meghagyott szabadság, a rossz választásának puszta lehetősége, nem jelentette ugyanakkor, hogy a bukásnak szükségszerűen be is kellett következnie. Az alábbi a szempontok alapján elvárható lett volna, hogy az első emberpár bizalmatlanul fogadja a kísértést, és hűséges maradjon Istenhez.

Egyrészt Isten korlátozta a megkísérthetőség mértékét azáltal, hogy egyetlen pontra, egyetlen fára vonatkozott a tilalom. (Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lenne ellenállni a rossz késztetéseknek, ha bennünket is csak egy bizonyos helyen, egyetlen vonatkozásban érhetnének, ahogyan egykor Ádámot és Évát!) Másrészt Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy létezik ellenség (nemcsak a kert megmunkálását, hanem "őrzés"-ét is rájuk bízta), és azt is tudtukra adta, hogy milyen következményekkel jár az esetleges engedetlenség. Teremtőjükhöz fűződő kapcsolatuk hátterén elvárható lett volna, hogy a "beszélő kígyó", mint természetellenes jelenség óvatosságra intse őket, különösen a kapott figyelmeztetés ismeretében. Mindenekelőtt annak kellett volna gyanút ébresztenie bennük, hogy a furcsa kígyó állítása ellentétesnek bizonyult Teremtőjükével, akit ismertek, és akinek mindent köszönhettek. Mindezek ellenére az előbbit tisztelték meg bizalmukkal. Nem lehet igazán logikus magyarázatot találni arra, hogy Ádám és Éva miért hitt jobban az ismeretlen tanácsosnak, mint Alkotójának.

A bűneset után azonnal jelentkeztek a bűn máig jól ismert következményei, ami azt bizonyítja, hogy ezek törvényszerű velejárói az engedetlenség minden formájának, függetlenül annak jellegétől, és az általa okozott kár mértékétől. Ezek: a félelem, a szégyenérzet és a felelősség áthárítása.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Te csak a Biblia meséin belül érvelsz, ill. az érvelési képességet használod a Biblia történeteire. A félelem és a szégyenérzet emberektől, koroktól, csoportoktól függ, hogy ott és akkor mi számít félelmetesnek, vagy szégyennek. A szűk látókört szépen is el lehet mondani nem? Vagy úgy gondolod, az a szégyen, amit a Biblia annak bélyegez és attól kell félni, amit sugall a keresztényég? Önmagad egyéniségének az elvesztésétől nem kell félni? A léted egyetlenségét nem kell félteni? Szánalmas ha valaki csupán azt hiszi az életről, hogy az életben az a jó, vagy rossz, amit többzer éve élt emberek szűklátókörűen hittek a világról.

"Az ember a bűneset előtt csak a jót ismerte a rosszat nem."

...hát hogyne!...hisz addig amíg a fára tekeredett kígyó meg nem szólalt hitetőn, addig az embernek éntudata sem volt...a kígyó nem más mint az ébredező éntudatosság...:)

Sziasztok!

Az, hogy ki mit tart mesének, és ki milyen érvelési technikákat használ szubjektív dolog, nézőpont kérdése. Te az én világnézetemet tartod mesének, én pedig a tiedet. Te az én érvelési technikámat tartod "szánalmasnak" és "szűklátókörűnek". A kettőnk közt az a különbség, hogy te minősítesz, én nem. Szerintem én járok el helyesen ebben a kommunikációban.

Hogy mi számít félelmetesnek és szégyennek szintén szubjektív, értékrend kérdése. Meggyőződésem szerint a kereszténység nem jelenti az egyéniség elvesztését, ezt mi sem bizonyítja szebben, mint pl. a gyülekezeten belüli munkamegosztás. Mindenkit az egyénisége, képességei tesznek alkalmassá bizonyos szolgálatokra, egyáltalán nem vagyunk egyformák! Az Isten nem kívánja az embertől az egyéniségének az elvesztését. Azt, hogy mi a jó és mi a rossz nem a több ezer éve élt emberek hite határozza meg.

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak. Ezzel szemben a jó, a boldogság és a szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Lehet ezt vitatni, de szerintem nem érdemes.

Üdv. Péter

Sziasztok!

Valóban vannak olyan emberek, akik kereszténynek vallják magukat, de nem tesznek semmit a bűn ellen, a rossz ellen a másik emberért. Nos rólunk ezt olvassuk: "Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők...Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg."

Ahogyan írtam már többször is a keresztény élet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Mi tudatosan ezt gyakoroljuk azáltal, hogy gyermekeket veszünk ki állami gondozásból, és családokban neveljük fel őket, hajléktalanszállót tartunk fenn, rendszeresen szervezünk teajáratot, szenvedélybetegeknek tartunk fenn közösségi ellátó központot, rehabilitációt, családoknak átmeneti otthont működtetünk, és bár csak 1600 megkeresztelt taggal rendelkezünk, de a szociális területen mintegy 3000 főt látunk el, a már említett gyermekjóléti területen mintegy 300 gyermeket, gyermekvédelmi területen mintegy 200 gyermeket, és egyéb területen, mint pl. életmód- és rehabilitációs előadások és útján mintegy 10.000 embert. Ezt az intézményrendszert önerőből, adományok útján tartjuk fenn minden állami támogatás nélkül. Ugyanis nem vagyunk államilag elismert egyház, nem azért, mintha nem feleltünk volna meg a feltételeknek, egyszerűen nem kértük. Lehet így is csinálni, meggyőződésünk, hogy ez a helyes.

Üdv. Péter