Miért bunkó apám tesója, ha vallásos? Neki inkább kedvesnek kellene lennie! Hogyan téríthetném észhez?

Apám öccse ilyen bunkó stílusú. Mindenbe beleszól, amihez köze sincs!

Mesélek egy sztorit a feleségének, erre bele okoskodik, de negatívan. Ilyen kioktató stílusban: "Minek mentél oda akkor? Minek mondtad neki? Miért nem mész inkább templomba?"

Na ez a másik, folyton a templomba járás a mániája, de az nem,, hogy kedvesebb legyen, és megértőbb.

Valami gondom van, és mondom, és hallja, akkor kioktat, hogy minek panaszkodok folyton. Nem is neki mondom, egyszerűen előtte semmit nem lehet mondani.

És ilyen kétszínű. Mindenkit szid a háta mögött, aki cigizik, az büdös bagós, egyszer vigye majd el a rák! Aki szeret bulizni, inni, az alkoholista, mondja ezt Ő, aki ha családi rendezvény van, hozza mindig a házi bort, házi pálinkát, és Ő is berúg.

Ha megyünk valahova, és ott egy templom, mindig vet egy keresztet, és bemegy, ott összekulcsolja a kezét, és adja, mintha valami szerzetes lenne.

Aztán kijövünk, és meglát valakit az utcán, aki mondjuk roma származású, és megjegyzi: "mennyi errefelé a ci***"

Szóval már eléggé utálom. Mindig mondja, hogy "Az isten..." de közben meg mindenkihez kommentárt fűz, mindenbe beleköt, és mindenkit kritizál a háta mögött, bunkón beszél, és elviselhetetlen.

Nem tiszteli a más vallásúakat, szerinte egy vallás létezik, az a Kereszténység, és mindenki más aki máshol keresi a boldogságot, rossz helyen keresi, mindenki járjon templomba, és legyen keresztény!

Miért ilyen bunkó? Nem ismerek sok keresztény embert, aki tartja a vallását, de már nem is akarok egyet se megismerni, mert Őt ismerem, és nagyon utálom!

Szerintem neki békésen kellene viselkednie másokkal, megértően, ehelyett, mindig megy a templomba, de utána ahogy kijön a rosszat keresi mindenkiben!

Miért? Egyszer meg akarom neki mondani, hogy "szépen viselkedsz vallásos létedre!" De nem akarok bunkó lenni mint amilyen Ő.